10.rész

                                                 

   
Kedves Olvasóim! Nagyon sajnálom hogy ennyire elhanyagoltam a blogot. Már több mint egy hónapja írom ezt a részt,nem igazán volt rá időm. Remélem hogy a jövőben több lesz,mert szeretném befejezni a történetet. Köszönöm azoknak akiket még érdekel,bár tudom hogy nagyon kevesen vagytok. Puszi:Dalmi:*         

                                           "In The Budapest 2/3"

Barbi:

-Ha megkérdezték volna tőlem tegnap előtt,hogy mit akarok még megélni az életemben azt mondtam volna:"Az igaz szerelmet" De ha ma megkérdeznék tőlem,azt mondanám: "Az életet,vele"-

Sosem gondoltam volna,hogy lesz egy fiú az életemben aki így megtudja változtatni az életemet. De -mint mostanában oly sokszor-,tévedtem.A tegnap esti lampion eregetés után kellemes csalódás ért az éjjelt illetően. Két lehetőség állt fent. Az egyik hogy beülünk még valahova,iszogatunk,lerészegedünk és bulizunk egyet,majd hajnalban haza kóvájgunk...a másik pedig hogy szép nyugodtan haza megyünk,Tanya és Harry együtt alszanak,Niall pedig úgy tesz mintha mi sem történt volna és én megint úgy alszok el,hogy reménykedek nem álom volt az egész tegnapi nap. De az egész máshogy sült el. Hazza persze nagyon bent akart maradni a városban,amit meg is értek mert Pest csodaszép este,Tanya alap hogy vele maradt mi pedig Niallel alig akartunk szét szakadni. A lampionozás után szinte végig fogta a kezemet,vagy átkarolta a vállamat vagy hasonlók. A hegyen maradtunk addig amíg lenem ment a tömeg,ugyanis nem akartunk feltűnést kelteni. Niall rám adta a pulcsiját mert este felé már kezdtem vacogni. Hihetetlenül jó volt, hogy úgy éreztem tartozok valakihez.A pulcsiján érezni lehetett írtó erős öblítő illatát ami már-már kábulatba ejtett és néha valami idióta,füves hippinek éreztem magamat amiért folyton szagolgatom a szürke,kapucnis ruhadarabot. Még cseppetsem voltunk fáradtak úgyhogy megint csak a Duna part mellett döntöttünk,hogy ott töltsük a hátra lévő időt. Tanyával lefelé a hegyről végig szenvedtük az utat jó formán. A szandálunk tele ment kaviccsal,és én kishíján belezuhantam egy bokorba. De ettől függetlenül,remek volt a hangulat. A fiúk folyamatosan lőtték a vicceket és volt hogy már látni sem láttam a nevetéstől. Végül csak sikerült kiérnünk a partra. Vissza ültünk a padra,ahol delután voltunk. Mondhatnám hogy ugyanúgy ahogy akkor,de nem. Nem!

 Mert teljesen más volt. Mintha egy teljesen másik nap lett volna az amikor ott ültünk Starbucks-os üvegekkel,napszemüvegben majd Niall elkísért fagyit venni. Mintha egy egész másik világ lett volna. A mostani "lazulás a parton" tényleg igazi volt.Valódi. Nem megrendezett,amit azért csinálunk mert jól néz ki. Hanem olyan ami már a miénk. Minden más volt mint délután. Minden korom fekete volt,de a kivilágított part és híd átragyogta az egész helyet. Még az illatok is egészen mások voltak. Akkor én még szenvedtem...de mostmár felhőtlen minden. Ott ültünk,mi négyen. Mint négy szerencsétlen,mint négy tinédzser,és gondolkodtunk. Tanya, Harry ölében,szokásukhoz híven,én Niall mellett ültem,fejemet a vállára dőltöttem és nagyokat pislogva figyeltem a vízen táncoló fényeket miközben ő átkarolta a derekamat.
Semmire nem vágytam jobban,csak egy ilyen estére. Szép lassan kezdtünk kimerülni. Nem is tudom mibe. Inkább csak beálmosodtunk az altató hatású fényektől. 
-Ideje lenne haza menni,nem gondoljátok?-kérdeztem a többieket,csukodt szemmel,félig már aludva.
-De...ez nem rossz ötlet-válaszolta dünnyögve Tanya aki szintén már félálomban volt. Felemeltem a fejemet és csak akkor láttam hogy már rég nem is Niall vállán feküdtem. Egy kicsit elszundítottam azt tudom,de hogy nem vettem észre hogy már nem is ül mellettem az fura. A pulcsija a fejem alá volt gyűrve és a pad háttámláján aludtam. Hirtelen föl pattantam a helyemről és ilyedten kezdtem keresni Niallt. Nem volt messze,pár méternyire ült,a folyó peremét jelentő kőfalon. Álmosan lépkedtem felé,mire egyből észre vett.
-Szia-mosolygott rám.
-Hát te?-ültem le mellé a beton tömbre,lábamat a levegőbe lóbálva,ahogyan ő.
-Hagytalak titeket aludni.-nézett el a város fénytengerébe.
-Valami baj van?-húztam össze a szememet,őt fürkészve. 
-Talán,nem tudom-habozott,szörnyen siralmas fejet vágva. Nagyon megsajnáltam,foggalmam sem volt róla mi lehet a baja,de tudtam ha nem mondja el akkor nyomban bele halok.
-Kérlek mond el...-fordultam felé,féloldalasan.
-Az a baj,hogy nem vagyok biztos sok mindenben.
-Például?
-Például bennünk.
-Ezt hogy érted?-ilyedtem meg azonnal,hogy esetleg megint csak húzta az agyamat én pedig már megint beképzeltem magamnak a Happy End-et.
-Ne értsd fére,nem abban nem vagyok biztos hogy veled akarok-e lenni, mert persze hogy igen,csak...
-csak?-értetlenkedtem,már egy kissé dühösen.
-Csak nem tudom hogy boldoggá tunálak-e tenni.-hajtotta le a fejét,én pedig azonnal kicsattantam.
-Micsoda? Te komolyan azon aggódsz hogy nem tudnál boldoggá tenni?-fagyott meg bennem a vér.-Niall-fogatam meg két oldalról a fejét,és magammal szembe fordítottam az arcát.-Soha,egy férfi sem tett még nálad boldogabbá. Senki! és remélem hogy nem is nagyon fog-néztem mélyen a szemébe,mire az arca azonnal kivirult és hatalmas vigyor jelent meg az arcán.
-komolyan?-mosolygott rám,szüntelenül. 
-Komolyan!-bólogattam,mire ő nemes egyszerűséggel felpattant a kőfalról,engem pedig felkapott a földről,és az ölébe vett.
-Ne,ne....-sikítoztam nevetve miközben csikizett,de nem akart elengedni,így inkább megadtam magamat,karomat a nyaka köré kulcsoltam,de még mindig a levegőben tartott. Női jogaimat kiélvezve pedig egyre közelebb toltam hozzá az arcomat,és mikor oda ért a dolog hogy várta a csókomat,kihasználva a gyengeségét eltudtam szabadulni a fogságomból és sikítva elszaladhattam. Ám ő reflexből utánnam nyúlt,és mint két óvodás úgy szaladgáltunk a parton,hajnali egy óra körül.

***

Reggel azonban nem tűnt ilyen csodásnak,az "ébredjünk a parton" sztori. Anya több mint 26x hívott(már elfelejtettem milyen az ha aggódnak az emberért)mi pedig teljes kómaságban ébredeztünk a Duna part különböző pontjain. Tanya volt az egyetlen aki a padon aludt, és eléggé kényelmesen el is nyúlt rajta,Harry a pad lábának támaszkodva ült a földön és aludt.szegény komoly nyak fájással ébredt. Én a beton tömbön ülve aludtam el,méghozzá Niall hasán,aki kidőlve feküdt a kőfalon. Vicces volt,reggel hatkor arra kelni hogy a szemembe pucsít a nap,a fél felsőm le van csúszva,Niall pedig napszemüvegben alszik. Harry kezdett el a leghamarabb nyavajogni,hogy milyen kényelmetlenül aludt az este,pedig nekünk sem volt egy leány álom. Rá tíz percre ébredt fel Tanya,tökéletes kényelemben.
-Szerintem tök jó volt ez a parton alvás dolog. Nekem tetszett-mosolygott ránk,a kipihent Tanya. Erre mi mind össze néztünk és egyszerre gondoltuk úgy hogy most Tanya megérdemelne egy jó nagy sallert mindannyiunktól. Habár, az én ágyam azért egy kicsit tetszett:) 
Reggel hétre haza is értünk nagy nehezen. Anya épp egy adagot tett be a mosóba. 
-Gyerekek! Kértek valamit?-szaladt elénk.-veled még számolok-mutatott rám majd be irányított minket a konyhába. 
-ja,persze...beszélgessünk mintha valami rosszat tettem volna-ittam bele az elém rakott narancslébe.
-Kislányom,azért az hogy nem veszed fel a telefont majd reggel jössz haza felelőtlenség.
-Le volt némítva! És könyörgöm.20 éves vagyok,már nem is itthon élek,ez azért nem olyan nagy dolog ismerd be.-vonogattam a vállamat. Tényleg úgy éreztem magamat mint 14 évesen amikor valami mentő szöveget kellett kreálnom,anya nyomós érveivel szemben.
-Igazából nem is az hogy aggódtam,csak hát nálunk vannak vendégségbe ezek a csoda fiúk,aztán ki tudja mi bajuk eshet.-váltott át anya a mogorva bestiáról,sztár anyukává. Erre mindannyian elkezdtünk nevetni.-Na és mit akartok ma csinálni?-érdeklődött anya.
-Valami menőt kéne...-válaszolt Harry,mi pedig egyetértően bólogattunk.
-Mit szólnátok az Aqua World-hoz?-vetette fel az ötletet,miközben kipakolta elénk a reggelit. 
-Ez egy tök jó ötlet-örültem meg-srácok?megyünk strandra?-vigyorogtam rájuk.
-Hogyne!-örültek meg mindannyian. 
-Jólvan akkor kajáljatok meg,én pedig össze pakolok nektek egész napra enni valót és a strandra való dolgokat.-sertepertélt anya körülötünk.
Magunkba tömtünk legalább 5kg reggelit,majd tele hassal készülődni kezdtünk. Csak a szobámba érve jutott eszembe hogy nem is hoztam magammal bikinit. A nagy sietségbe azt nem tettem be. Tanya futott hozzám szinte azonnal segítségért. 
-Piros vagy Sárga?-mutatta előttem a két darabot.
-Hm,Piros!-mosolyogtam rá.
-Köszi,neked mi lesz?
-Nem hoztam magammal,majd szét nézek a régi cucaim között hátha jó rám még valamelyik.
-Oki,siess. Bár még a fiúk sincsenek kész. Bólintottam egyet,majd ki is ment a szobából. Mostanában nagyon megváltozott Tanya. Amióta Harryvel van. Sokkal bolondosabb és egy kicsit szőke nősebb is. Mostanában visítozva nevet,és folyton sipákol,eddig korrekt volt és határozott,most olyan kis tétova. Fura. De hát fiatalság,szerelem...szerelem,bolondság. A gardrób szekrényem aljából elő vettem egy karton dobozt amiben a bikiniket tartottam. csak reménykedtem hogy találok valami jót. Sokat bíbelődtem vele. Végül kettő is jó lett rám. Egy kék és egy rózsaszín mintás.Lehetetlenségnek tűnt választani,így úgy döntöttem kicsit játszadozok Niall-el. Lefényképeztem magamat mind a kettőben és elküldtem neki sms-ben. Egy mondatot írtam hozzá "Kék vagy Rózsaszín?Te dönteszz ;)" gyorsan az ajtóhoz lopóztam és hallgattam a szomszéd,fürdőszobában öltöző fiúk beszélgetését. Hangos jelzéssel érkezett az SMS,és én mindent hallgattam.
-Várj,sms-halottam Niall hangját,miként beszél Harryhez. Halk lépkedések majd egy hatalmas zuhanás. 
-Mi volt ez?-röhögött fel oltári hangosan Harry.
-csak...egy...SMS-nyögte ki nehezen Niall,és felállt-a földről,gondolom.
Szinte azonnal jött rá a válasz: "rózsaszín:$" Hangosan nevettem fel,milyen jól elszórakozok magammal. Lassan nyolcat ütött az óra,mi viszont viszonylag hamar akartunk bejutni a fürdőbe hogy még kevesen legyenek. Felvettem hát a rózsaszín mintás bikinit,bepakoltam egy rongy táskába a fontosabb dolgokat és ki mentem a szobámból megnézni a többiek hogy állnak. A fürdő ajtó elé érve,megláttam Harryt aki épp hajlakkozta magát. Niall nekem háttal állt. Hazza ahogy meglátott

füttyentett egyet.
-Oda nézz!-mutatott felém. A szőke adonisz felém fordult és fent akadt a szemöldöke.
-Most mit mutogatsz Harold? Szerinted nem vagyok tisztában vele milyen jó nő a barátnőm?-Lépett közelebb hozzám,nekem pedig majdnem leállt a szívem. A barátnőjének nevezett. Lesütöttem a szememet és hirtelen zavarba jöttem. Olyan volt a tekintete amivel letudott volna vetkőztetni. Habár,így is alig volt rajtam textília. 
-Ja,hogy ti már így ,együtt?-csapott Niall vállára Hazza,nevetve.-elismerésem haver.
-Mi történt?-Futott a fürdőbe Tanya is,nyilván hallotta hogy helyzet van. 
-Barbi és Niall összejöttek-adta át a hírt,falatnyi farmer sortban pózoló barátnőjének  Harold. Mi Niallel viszont le sem vettük egymásról a szemünket. A kontaktus végig megmaradt,nem törődtünk azzal mit mondanak a többiek. Sőt,pont lesz*rtuk. 
-jaj,de örülök nektek-ugrott a hátamra barátnőm és sikítozva ölelgetett és csapkodott(?) 
-Szerintem ideje indulni,vagy soha nem érünk ki.-jelentettem ki,mire sikerült elkapnom a tekintetemet Niall gyönyörű szemeiről. Vissza mentem a szobába hogy magamra vegyek valamit,ami jobban takar. Kitekintve az ablakon kicsit beborult az idő. Még jó hogy az Aqua World fedett. Így hát egy hosszabb gatyát vettem fel és egy zara felsőt.

-Na mi van szép lány?-lépett mögém Niall.
-Hmm...nem sok. Lassan indulunk,ugye tudod?-fordultam vele szembe.
-Igen,de azért kaphatok egy puszit?-nézett a szemembe,kis kutya fejet vágva. Nagyot nevetve adtam neki egyet az arcára.   
-A többit majd később-indultam ki a szoba ajtómon.
-Már alig várom-nézett utánam.
Hogy ez a fiú hogy lehet ilyen aranyos? Még most is meglepődök,pedig ismerem már egy ideje. Végül sikerült mindenkinek elkészülnie és beszálltunk az autóba. Mivel az Aqua World egy kicsit a városon kívül esik,ezért kénytelenek voltunk mellőzni a BKW-t. Kb negyed óra múlva felértünk. 
-Na jólvan gyerekek,hívjatok ha induljak értetek.
-Szerintem csak este foglak,mert ez tízig nyitva van. Szia-nyomtam puszit anyu arcára.
Beérve az aulába,karszalagokat kaptunk és már mehettünk is. 
-Na hova megyünk elősször?-kérdezte Hazza.
-Úú,én mindent ki akarok próbálni.
-Egy jó tipp... ne kezdjük a csúzdákkal mert ott rengeteget kell várni és nem éri meg. Most még viszonylag kevesen vannak,élvezzük hogy nem nagy a tömeg és nem tűnünk fel. Mennyünk az élménybe!-mutattam a legközelebb eső medence felé. Igaz a medence neve is az hogy Élmény medence,de sokkal nagyobb élmény volt az hogy Niall ott volt körülöttem,hátulról átkarolt és hogy senki sem kímélt,nem úgy néztek rám mint egy modellre. Ugyanúgy belém jött a sodrás miatt,az aki belém jött és nem kért bocsánatot,Hazza ugyanúgy kegyetlenül lenyomott a víz alá és halálra csiklandozott engem. Tanya ugyanúgy képen vágott ha hisztiztem.(Bár azt szinte mindig teszi) Niall is ugyanúgy csinálta a haveros dolgokat. Ugyanúgy mondták a hülyeségeket Harryvel. Minden ugyanolyan volt,mint azelőtt hogy összejöttünk, DE még is teljesen más!
Kb fél kilenc felé járt az idő. Rászántuk magunkat hogy felmegyünk csúszni. Először Tanyával csúsztam természetesen,a "Szivárvány"-on. Nagyon vicces volt. Mivel csak úszógumival lehetett csúszni ezért az egy külön feladat volt hogy szerezzünk. Oda álltunk az érkező medencékhez hogy elkérjük azoktól akik csúszás után oda érkeztek. Csak hogy Niallék is gumira vadásztak. Persze ők sokkal nehezebben csinálták hiszen nem akartak a lányokhoz menni kérni,nehogy felfedjék magukat. Mind a ketten lelapították a hajukat és teljesen elfuserált fejet csináltak maguknak azzal,hogy bele söpörték a hajukat a szemükbe. Vízzel teljesen leöntötték és valóban alig voltak felismerhetőek. Csak hogy mivel még mindig nem mehettek oda a lányokhoz mert még mindig túl jó pasik voltak és biztos megnézték volna őket,ezért a mi kiszemelt fiú áldozatainkra vadásztak. Niall szinte azonnal elhappolta Tanya elől az első szembe jövő fazon gumilyát,ami jó ha ki nem jukadt a szőrös,óriás méretű örek ember alatt. Már csak Harrynek kellett szerezniük és akkor ők érnek fel előbb. Ami szörnyű sorscsapás lett volna hiszen a sor elejére tudnak kerülni simán,mi meg majd ott toporgunk a végén. Nem! Ezt nem hagyhattam! hangos kurjantásokat hallottam a csúszdából kiszűrődni,így gondoltam biztosan valami fiatal srác jöhet le,esetleg dupla gumival. Igazam is lett. Niall szeme felcsillant,hátha akkor egyszerre csúszhatnak Hazzaval de én azonnal kapcsoltam és hangos sikoltással "bele estem" a vízbe. Ez nem volt nehéz feladat hiszen a medence szélén álltam. Szerencsére eléggé közel a kiszemelt sráchoz. Ő azonnal észrevett,és a gumival együtt hozzám sietett. Ahogy felúsztam a víz felszínére láttam ahogy a barna hajú srác gyorsan úszik felém,a háttérbe pedig Niall értetlenkedik. Mikor oda ért hozzám,erős karjaival átkarolt,egyszerű mozdulattal felkapott mint a hercegnőket és kiemelt a vízből. Így a medence környékén mindenki látta a jelenetet. Én ijedt fejet vágva,rémülten néztem a srác sötét barna szemeibe.
-Jól vagy?-kérdezte aggódóan. Most hogy közelről láttam,azonnal feltűnt milyen helyes. Nagyon szép fiú volt, így még külön élveztem is a helyzetet,hogy Niall más fiú karjai közt lát. 
-Igen,persze,ne haragudj. Csak annyira vártam az úszógumira hogy megszédültem ahogy a víz mélyére néztem és bele estem-játszottam a szende kislányt miközben a tekintetemmel csábítottam. A fiú köpni nyelni sem tudott.
-Jaj,kell az enyém? Két személyes,a haverom meg már kiment akivel csúsztam. Szívesen oda adom-nyújtotta oda a gumit zavartan miután letett.
-Nahát,köszönöm. De édes vagy!-néztem rá elaléltan majd nyájasan megöleltem őt,had foljon a nyála. Elvettem tőle a gumit és szexisen lépkedtem ki a vízből,ő pedig még mindig ott állt a medence közepén totál elvarázsolva. Ahogy oda értem a többiekhez,Tanya egy nagy öleléssel jutalmazott a zsákmány szerzésért, Harry és Niall viszont csak fintorgott. Nekik még mindig csak az az egy gumijuk volt. -na gyerünk!-mondtam Tanyának,és felsiettünk a csúszdákhoz vezető lépcsőn. Utáltam oda liftel menni. Borzasztó volt,meleg,fülledt és párás odabent a klíma úgyhogy a lépcsőt választottam. 
-El sem hiszem,hogy miylen ügyesen lecsaptál a guminkra. És milyen helyes srác tartott a kezében. Ahw.-olvadozott Tanya.
-Bizony,olyan csoki barna szemei voltak hogy azt hittem elájulok-csatlakoztam a fiú ajnározásához én is.
-Most mond hogy nem élvezted!-vigyorgott rám felérve a csúszdákhoz,majd beálltunka sorba.
-Hát hogyne élveztem volna. Lehet hogy soha többet nem találkozok azzal a gyerekkel,már megérte! Egyébként egy kicsit hasonlított Liam-re. De ne mond el Niall-nek.-Ahogy haladt a sor mi úgy kerültünk egyre előrrébb. A szivárvány csúszda volt az egyik legközkedveltebb, az UFO-n kívül. Bár még nem tudtam hogy miért olyan nagy szám. Ezen soha nem csúsztam. Legutóbb nyolc évesen voltam itt,és akkor is az osztállyal,hiszen anyáék aligha engedhettek volna meg nekem ilyen drága dolgokat. Nem emlékszem sokra belőle,és azóta már építettek is rajta. Kb 15 perc szobrozás után,a fülledt levegőben végre elsők lettünkés mi csúszhattunk. Én ültem a gumi elejébe,mert Tanya nagyon félt attól hogy nem tudja majd kormányozni. Már csak arra vártunk hogy a mellettünk lévő piros kis gomb zöldre váltson ami azt jelenti indulhatunk mert leért az előző.
-Nézd kik vannak ott!-mutatott Tanya a sor végére hangosan nevetve. A nagymenők, Hazza és Niall ott állt egy csapat izzadt,kövér,szőrös ember között és a megváltásra vártak. 
-Most mond hogy nem érte meg?-vigyorogtam barátnőmre
-naná,hogy megérte-ölelt át hátulról Tanya. A lámpa zöld lett,én egy csókot dobtam a levegőbe Niallnek aki minket nézett.-Na indulj baby,indulj!-kapasztkodott meg Tanya én pedig egy gyors lábmozdulattal belöktem az úszóguminkat és elindultunk. Hirtelen a nagy sötétségben kigyúltak a fények és egycsapásra megértettük miért hívják szivárványnak ezt a műanyag masinát. Körbe körbe,színes fények villogtak,és midnenhol körül vettek minket. Égők játszottak a csúszda falán és a vízen is vissza tükröződött.
-Úgy érzem beee vagyoook Gombázvaaaa!-sikítozott mögöttem Tanya.
-Én issss,be vagyoook!- csatlakoztam hozzá

-BE VAGYUNK GOMBÁZVAAAAAA!-ordítottuk végül egyszerre. Megláttam a csúszda végét és azt kívántam bár megtudnám hosszabbítani a csúszdát. Mesés érzés vett hatalmába. Rájöttem hogy ezt a csúszást Tanyával kellett megélnem,mert ő a legobb barátnőm. Lehet felőlem dinkább mint volt, Harry hatása alatt nem csoda hogy hülyébb lett.Nem érdekel! Mert nagyon szeretem őt! Bár mostanában nem nagyon beszélgetünk mert Haroldozik,folyton de nem is baj. Eleget voltunk mi összenőve ahhoz hogy most ő érezze át a hős szerelmest. A csúszás utolsó másodperceit kiélvezve felordítottam-Köszönöm Tanya,hogy te vagy a legjobb barátnőm!
-Én is köszönöm,hogy te vagy....áááá-válaszolt volna ő is de a csúszda meredekebb lett és azt a hatást keltette hogy bele zuhanunk fejjel a vízbe,pedig a gumi fent tartott minket a vízen. Tanya azt hitte hogy elfogunk sűlyedni. Kiérve a csúszdából,a medence felszínén azonnal kiugrottunk a gumiból és oda adtuk másoknak. Kiültünk a lépcsőre,majd egy pár hosszú levegő vétel után egyszerre kitört belőlünk a nevetés. Hangosan röhögtünk,és vízhangzott mindenhol. Nevetve karoltam át Tanya vállát és így vártuk a fiúk érkezését. Ők jó nagy hangzavart csaptak a csúszás elejétőla  végéig. Tudtuk hogy ők jönnek. Hiszen ki mások ordítanának olyasféléket hogy:
Niall:Ja,ez a hónajszőröd?Azt hittem a hajad!
Harry:Szeretleeek Tanyaaa,remélem hallod mert mire leérek tuti berekedek és nem mondom el mégegyszer!
Niall:Miért szorítgatod a nagylábújjamat?Jó stressz oldó?
Harry:Valaki ideeee kakilt!
Niall:Erről az érzésről tuti írok egy számot az új albumba. 
Harry:Miért mit érzel?bekakiltál?
Niall:Téged érezlek,hülye! szerencséd hogy strandra jöttünk,legalább fürödhetsz.
Harry: Muhahaha,elne mond senkinek!
Mi Tanyával a fejünket fogva szégyenkeztünk miattuk,hogy képesek ilyeneket ordibálni. Még jó hogy angolul tették és mindenki azt hitte hogy értelmes dolgokat mondanak. Az angolt pedig első hallásra magyarnak,víz közelben,nagy zajban,csúszás közben nehéz megértenie ha nincs hozzá szokva. A fiúk végre nagy csobbanással leértek.
-Tanya. Hallottad mit üzentem?-sietett oda hozzánk a lépcsőhöz Harry.
-Igen,én is téged-nevette ki őt Tanya,majd megfogta Hazza elázott arcát kétoldalt és megcsókolta.-Kis hülye.-ültette le maga mellé a barátját Tanya,engem kissé félre lökve.Így egyedül maradtam. Niall nem nagyon bukkant elő.
-Harry!Niall?-kérdeztem ilyedten a balomon ülő srácot.
-Nyugi már,ott jön!-mutatott a medence bal szélére. Niall a medence peremén lépkedett csíkos úszógatyájában,vizes,borzolt hajjal,szálkás felső testel,és kimondhatatlanul aranyos tekintettel. 

-Hú-ennyi volt összvissz amint kitudtam nyögni a látványtól. 
-Azt mondta be megy enni.-közölte velem Harold.
-Ja-szontyolodtam el.
-Barbi,menny utána,az öltözők közösek,be mehetsz utánna. Már a barátod,ne fossál már folyton mint egy 13 éves.-dorgált le kicsit Harry.
-Jól van már,jólvan.-pattantam fel a medence lépcsőjéről és Niall után futottam aki épp akkor nyitotta ki az öltöző ajtaját. 
-Csak kajálok,vissza mehetsz nyugodtan-nézett rám,amikor meglátta hogy mögötte állok.
-De nem akarok. Azért jöttem utánnad. Egyébként én is éhes vagyok,és amúgy is nálam vannak a szendvicsek.
-Ja,jó-mosolygott rám.-Nagyon helyes fiú úszógumija tetszett meg-mondta mellettem lépkedve. 
-Hát,nem volt rossz. De a közeledbe sem ér.
-Tudom-vigyorgott rám büszkén.
-Aj,de kis mocsok vagy.-nevettem fel.
-Dehogy is. Aranyos vagyok,szexi,és egy adonisz.-túrt bele a hajába.
-Ezt alátámasztom...na és én mi vagyok?-néztem rá,még mindig a szekrényemhez sétálva.
-Te maga vagy a tökéletesség.-karolta át a vállam és egy hosszú puszit nyomott a fejem búbjára. 
-És mit is takar nálad az hogy tökéletes?-vigyorogtam önelégülten.
-Hát kedves,aranyos,inteligens,vicces,bombázó,és nem utolsó sorban gyönyörű.-sorolta.
-hmm,nem is rossz-nevettem fel majd a szekrényem elé álltam,lehúztam a zár előtt a karszalagomat és kinyílt a kis széf.-milyen szendvicset kérsz?Sonkás vagy Szalámis?-mutattam fel előtte a két zsömlét.
-hmm,sonkás.-vette el a kezemből.
-Azt én akartam!-játszottam sértődöttet és kihalásztam egy másikat a táskámból.
-Mindjárt jövök,felveszek egy pólót.-harapott bele a zsömlébe majd elindult a saját szekrénye felé.
Jó is hogy mondja ,nekem is magamra kéne kapnom valamit. Leültem a legközelebb eső padra a folyosón és jó ízűen bele haraptam a szendvicsbe. Niall vissza ült mellém, nekem pedig majd ki esett a számból a falat olyan jól nézett ki.

 -Olyan idiótán állt be a hajam-zsörtölődött.
-Nekem tetszik-vontam meg a vállamat.
-Akkor jó-túrt bele,majd a könyökével a térdére támaszkodva ült mellettem.Oldalra fordult és emngem kezdett el fürkészni.
-Ne,ne nézz evés közben. Azt utálom!-mordultam rá amikor feltűnt hogy néz.
-pedig aranyosan eszel.-mosolygott.
-Te meg nagyon ügyesen bókolsz-nevettem el magamat.-de tényleg ne nézz mert általában olyankor mindig kiesik a számból a kaja.-indokoltam meg kitörésemet. Nem nagyon akarta abba hagyni a stírölést úgyhogy inkább rá hagytam.
Felálltam a padról és elő vettem a kézi tükrömet.
-Te jó ég! Szörnyen festek. Miért nem szóltál?-néztem rá kétségbe esetten. 
-Mert nem fogok hazudni.-lépett mögém én pedig a tükörből láttam ahogyan a hajamat kezdte el babrálni.
megfordultam és neki támaszkodtam a szekrényemnek.
-Szerinted tényleg szép vagyok?
-Soha életemben nem láttam még nálad szebb nőt Barbi.-nézett mélyen a szemembe és közeledni kezdett hozzám. 
-Soha?-kezdtem el vele játszani.
-Soha.-dugta még közelebb a fejét az enyémhez.
-Még Demi Lovato sem szebb nállam?-kérdeztem az utolsóm pillanatban amikor már az ajka majdnem aze nyémhez ért.
-Még ő sem.-mondta ki a varázs szót.Jobb kezét a tarkómra tette, gyengéden magához húzott és megcsókolt.
-Sonka ízű a szám-nevettem fel.
-Lehet hogy az enyémet érzed-nevetett fel ő is.




Niall:

-Ha az élet egy film,azt akarom hogy ő legyen a női főszereplő benne. Ha az élet egy sakk játszma,akkor én akarok lenni a Király és ő legyen a Királynő. Mindegy mi lesz,túlságosan is kell nekem ahhoz hogy elveszítsem.- 
 

Amíg Barbival az öltözőben ettünk nagyon jól elvoltunk. Hiányzott ez az érzés az életemből. Nem mondom hogy sosem voltam ilyen jól el egy barátnőmmel sem,mert akkor hazudnék. Demivel is nagyon jól elvoltam. És egyébként mondani sem merem Barbinak de sok közös vonásuk van. Mármint viselkedésben, pofavágásokban,grimaszokban és egyebek. Ez a lány viszont jobban felforgatta a dolgokat mint bármelyik másik. Talán sokkal tovább szenvedtem érte. Mondjuk ez fura mert Demi amióta híres lett azóta bejön,de Barbi más mert addig csak jó nőnek tartottam amíg címlapokon,és az újságokban láttam. Nem is mertem volna gondolni hogy egyszer majd kéz a kézben járkálunk Budapesten. Vagy hogy egymás mellett alszunk el,egy padon,a Duna parton. Vagy bármi más ami az elmúlt két napban történt. Bírom ezt a csajt,nagyon. Eléggé idióta ahhoz hogy tudjak vele nevetni sokat,és eléggé szép ahhoz hogy mindig ha meglátom egy kicsit beleszeressek. Eléggé jófej ahhoz hogy ne vegye fel ha én éppen nem megyek oda hozzé és ölelgetem agyon hanem a haverokkal akarok lenni. Most Barbi nekem a legjobb,ezt érzem. Vissza érve Hazzaékhoz,sehol sem találtuk őket. Bementünk a hullám medencébe ahol lehetetlenség volt bárkit is megtalálni.Végig jártunk minden őrült helyet,ahova ez a két idióta mehetett de nem leltünk rájuk. Végül a forró vizes Jacuzziba találtuk meg őket. Ott ültek,a jacuzzi egyik kis sarkába behúzódva,úgy hogy a többi ember pont Tanyát lássa csak,Harrynek csak a háta látszott. Mi is óvatosan belépkedtünk a vízbe úgyhogy ne keltsünk nagy feltűnést és a lépcső túloldalán egy ugyanolyan kis zugba húzódtunk be mint amilyenbe Harryék,csak épp ennek mind két oldala takarásban volt,és egy óriás zöld növény telibe betakart minket. A medence falából megindult a forró víz locsolója,mi pedig szépen behúzódtunk a számunkra tökéletesen megfelelő kis helyre. Fura volt látni hogy Harry és Tanya tényleg beszélgetnek. Nagyon fura.
-Neked nem furcsa hogy Harold és Tanya, csak beszélget?-járt a gondolataimban Barbi.
-De. Sose láttam őket együtt komolynak. Nem tűntek valami felelősség teljes párnak.
-Jó látni végre a régi Tanyát kicsit.-csúszott le annyira hogy a feje pont a medence szélénél volt. Én is felvettem ezt a pozíciót. A mellettünk lévő növény olyan jól betakart minket a kíváncsiskodó szemek elől hogy nyíltan bámulhattuk a lépcső túl oldalán lévő Harryéket.
-Ezt hogy érted?
-Hát,mostanában Tanya fura lett. Szétszórt,és virgonc lett. Én megértem hogy megakarja élni a fiatal korát ami bolondos,és legyen is az de ez a néhai sipákoló hangnem és a visító nevetés kicsit már sok. nem akarom hogy megjátsza magát. Ő mindig komoly volt. Nagyon jókat lehet vele röhögni és érti a poénokat de mindig ő tartott engem vissza.- csukta be a szemét és hátra döntötte a fejét. 
-  Szerintem nem a te dolgod ezzel törődni Barbi.
- De a barátnőm....
-És most talán nem az? Most is megtudtok beszélni mindent,nem? Segít mindig. Eddig ő volt az anyáskodóbb,itt az ideje szerepet cserélni. Ne féltsd őt ennyire. Idősebb is tőled,nem kell hogy ezzel foglalkozz.
-Ahh,igazad van. Tiszta hülye vagyok. Semmi jogom nincs bele kötni a viselkedésébe.
-Lazulj el egy kicsit és ne görcsölj ezen.

-Oké.-mosolygott rám és egy gyengéd puszit lehelt az arcomra.
Végig beszélgettünk a forró medencében minimum két órát aminek nagyon örültem. Szóba jött a család,az ambíciók és minden egyéb. Elmesélte hogyan jutott el erre a szintre  a modellkedésben én pedig beszéltem neki a 12 éves énemre aki egy gitárral gugolt a szobájában és dalokat írt a sulis szerelmének, Emmának. Kibeszéltük egymás szerelmi életét,ki kivel járt és meddig. Hihetetlenül jól jött ki ez az egész. Nem volt erőltett hogy "na akkor most ismerkedünk" Rengeteget nevettünk és poénkodtunk. Örülök ennek a Barbis kapcsolatnak. Egyszerre érzem magamat szabadnak és szeretettnek ami a két legjobb érzés a világon. Ő az akire most szükségem van ez biztos. A jövővel meg most nem akarok törődni. Délután háromig bőven ki strandoltuk magunkat,így össze pakoltuk és haza vitt minket Barbi anyukája. Ez a nap volt az utolsó amit itt töltünk teljesen úgyhogy eldöntöttük hogy kiülünk a Margit-szigetre egy kicsit lazulni. Felérve a lakásba mindannyian lefürödtünk,átöltöztünk és uzsonnáztunk. Az asztalnál ülve ettük a melegszendvicseinket és közben folyamatosan nevettettük egymást. Volt hogy úgy éreztem lassan megfuladok. De azért még bírtam! Este hat felé kiindultunk a városba. Felkaptam a farmer térnadrágomat és egy sima nagy nyakú trikót. Neki dőlve az előszoba radiátornak vártam a többieket. Kinyílt Barbi szoba ajtaja de nem ő lépett ki rajta. Az anyukája lépkedett felém kedves arcal és oda jött hozzám. Hirtelen görcs lett a torkomban. Biztosan elmondta neki Barbi hogy járunk. Zavarba jöttem. Nem nagyon tudtam mit kéne mondanom így csak kedvesen köszöntem neki.
-Nézd Niall. Én tudom hogy kínos egy anyós jelöltel beszélgetni,megértem. Így meg is könnyítem a dolgodat. nem akarom hogy tarts tőlem. Nem vagyok olyan ilyesztő. Pártolom Barbi döntését. És jó vágású fiúnak tratalak,örülök hogy így alakult. Kívánom hogy legyetek boldogok.-mosolygott rám nekem pedig elállt a lélegzetem. Nem gondoltam volna hogy ilyen könnyű lesz.
-Nos...köszönöm.-vigyorogtam rá,kipirosodva. Ő nyugodtan bement a konyhába de mielőtt megnyugodhattam volna még vissza nézett egyszer.
-Remélem,azért azt tudod,hogyha össze töröd,Te sem úszod meg karcolások nélkül,és nem csak azért mert én ,vagy Tanya kinyírunk,hanem mert nincs szakítás bántalmak nélkül egyik fél részéről sem.-kacsintott rám én pedig zavartan vettem a dolgot és jól az agyamba véstem. Nem állt szándékomban bántani Barbit de azért jó hogy ezt tudom. :D Végül elérkezett a megváltó pillanat és kiléptek a csajok is a szobából,valamint Hazza is előkerült a fürdő rejtekéből egy tökéletesen belőtt hajkoronával a feje tetején. Barbi egy sima rövid sortban,Converse tornacipőben és egy bő, kötött csipke felsőbe libegett ki Tanya oldalán aki szintén más ruhát öltött. Komolyan nem értem minek ennyit öltözködni...én egész nap szinte ugyan abban vagyok,rajtuk meg már minimum a harmadik ruha van ma.-NŐK-
Végre elindulhattunk a szigetre. Metróztunk egy jó nagyot illetve,4-6 villamossal percek alatt oda értünk. Sokan járkáltak a Margit-szigeten. Nem is lepődtem meg,meleg van,nyár,és eléggé késő is. Este kilenc felé járt az idő. Mind a négyen napszemüvegben voltunk,habár a nap csak halványan aranyozta be az ég peremét a Gellért-hegy mögött. Tele volt fiatalokkal a hely így megpróbáltunk a fák között járkálni és nem észre vehetőek lenni. Egész nyarán talán most először éreztem a nyár édes ízét. Fülledt,sötét esték,Barátok,kéz a kézben,a másik kezünkben egy citromos sör. Amíg a sziget szökőkútjához nem értünk,egész úton csak gondolkodtam. Olyan hirtelen történik körülöttem minden ,hogy nincs időm felfogni. Egyik napról a másikra Pestre repülünk,aztán hipp-hopp csókolózok Barbival,aztán hipp-hopp össze is veszek vele. Megint csak kibékülünk és össze jövünk. Aztán egyből az Aqua Worldbe megyünk,most meg a Margit-szigeten vagyunk,és már azt is elfelejtettem miről beszélgettek körülöttem a többiek egész úton. Minden olyan gyors,és megállíthatatlan. A nyárnak lassan vége,és én még is most kezdem csak érezni a pörgést. Barbit kezdtem fürkészni aki Harry és Tanya között állt,kezüket át tették egymás válla felett és úgy mentek előttem a fák lobjai alatt. Végül egy eldugott helyről megtudtuk közelíteni a szökőkutat. Leültünk a fűbe,hátra dőltünk és úgy kémleltük az eget. 
-Szerintetek milyenek leszünk 20 év múlva?-kérdezte meg váratlanul Hazza.Nem hittem hogy ilyesmin gondolkodik fekete napszemüvege mögött,de tévedtem. Először senki sem tudta pontosan mit válaszoljon. Végül megszólaltam.

-Ugyan ilyenek-nyögtem ki.
-Remélem-csatlakozott be Tanya is a filozofálásunkba-én nem akarok változni túl sokat. Talán komolyabb leszek,vagy már lesz családom esetleg. Az is lehet hogy elköltözök,de hogy titeket soha nem hagylak el az biztos.
-Akkor ha engem soha nem hagysz el,bele kéne húznom hogy 20 év múlva családod legyen szívem.-nézett Tanyára Harry.
-jaj de idióta vagy-nevetett fel Tanya mellettem. 
-Én nem akarom hogy bármi is változzon körülöttem-szólalt meg a jobbomon Barbi,amivel a frászt hozta rám mert eddig meg sem szólalt.       -Most minden olyan jó,és szép.Én sem akarok változni,nem akarom hogy vége legyen ennek ami most van. Mármint most,itt,ebben a pillanatban. Nincs kedvem vissza menni New Yorkba mert az azt jelenti hogy vége  a nyárnak-folytatta Tanya
-És mi lenne ha úgy élnénk a hétköznapjainkat mintha nyár lenne? Mintha a nap is örökké ragyogna. Attól még hogy lehullanak a levelek,vagy esik a hó mi megmaradunk egymásnak. Miért ne lehetnénk mindig boldogok?Gondtalanok?Szerelmesek és felelőtlenek?-csattantam fel
- Mert az élet nem erről szól Niall- sóhalytott Harry. 
- Márpedig az enyém igen is erről szól! Mert azt csinálom amit szeretek,zenélek,bulizok,haverokkal vagyok. Minden vágyam teljesült. Enyém a világ legszebb nője,akit mindenki csodál de csak én nyúlhatok úgy hozzá és ez rohadt jó érzés-szakadt ki belőlem az őszinteség. Barbi nevetve rám nézett,egy puszit nyomott az arcomra és hozzám bújt. 
-A vicc az hogy ez rám is ugyanúgy igaz-csodálkozott el Hazza.-Ti jöttök csajok.
-Hát,az én életembe csak ez az idióta hiányzott,hogy teljes legyen. Szóval az én életem is most nagyon sínen van.-Vallotta be Tanya,mire Harry magához húzta és átkarolta. 
-Én most tökéletesen boldog vagyok. Amíg nem jön valami ami szokás szerint szétcseszi az egészet addig így is marad.-suttogta Barbi is.
-Ezt megbeszéltük.-Mondta Harry
-Ja,királyok vagyunk-jelentettem ki boldogan.
-Szerintem is menők vagyunk.-Csatlakozott Barbi. 
-Ühüm-értett egyet Tanya.
Így,ezekkel a gondolatokkal feküdtünk a Margit-sziget pázsitán,a fák alatt. Mellettünk a Duna sodorta magával a nyár értékes perceit,mi pedig boldogan vesztegettük el azokat. Vagy nem is vesztegettük el? Kitudja. talán éppen attól olyan értékesek ezek a nyári esték,hogy nem értékesek. Szorosan magamhoz húztam Barbit,átkaroltam a derekát,mély levegőt vettem és élveztem a levegő minden egyes illat aromáját amit tudtam hogy fél év múlva újra érezni akarok majd. A fejünk fölött lement a nap,egyre több kamasz és fiatal gyűlt a szigetre mi pedig végre csak egyek voltunk közülük. Nem lógtunk ki,mint általában. Késő estig beszélgetünk mindenféle dolgokról. Sokat nevettünk,filozofáltunk,elmélkedtünk,röhögtünk,viccelődtünk,oltogattuk egymást. Kb így telt az este. Tíz óra felé haza sétáltunk a kivilágított városon. Persze mindenkin napszemüveg maradt,az elvegyülés érdekében. Fekete Vans cipőm ,szegény,teljesen gallyra ment. Az orránál kilyukadt,a fűtől pedig az egész talpa zöld lett. Út közben pedig Barbi lekapta a lábamról és leakarta dobni az Árpád-hídról,de sikerült megállítanom. És mindezt csak azért csinálta mert állítólag beszóltam neki. Pedig nem  is! Vagyis nem annak szántam. Néha olyan marhaságokon képes megsértődni,hogy már nevetséges az egész veszekedésünk. De hát,milyen kapcsolat az ahol nincsenek viták?Nem is igazi. Tizenegy óra felé végül sikerült haza vergődnünk. Mindenki Barbi szobájában aludt.
 Mi Hazzával a földön,egy pokrócon...a csajok meg ketten az ágyban. Még egy ideig a földről szemléltem az alvó barátnőmet. A vállára omló arany barna haja csillogott a kintről beszűrődő fényektől,hosszú szempillái pedig hatalmas árnyékot vetettek a szemhéjára. Varázslatos volt nézni ahogy alszik, megnyugtatott és elkábított. Addig addig néztem,míg végül én is álomba merültem.