8.rész~

                                         8.rész

   Hát Sziasztok!:) Most próbáltam minél hamarabb hozni a részt,bár ez nem teljesen sikerült... remélem tetszik és hogy nem tartjátok túl pörgősnek. Kicsit ugyanis felgyorsítottam az eseményeket,de szerintem így izgalom dúsabb:) Jó olvasást. És komikat is várok :*

                                   

                                                        "Csak egy régi ismerős" 

                                      BARBI*
Miután már idegileg kigyilkoltuk egymást Niall-el és úgy éreztük hogy nem tudunk többet nevetni úgy gondoltam itt az ideje haza mennem. Ma még Tanyával nem is találkoztam pedig már reggel 10 óra volt,Niall-en pedig nem lóghattam egész nap. Így hát elköszöntünk egymástól én pedig felszálltam az első metróra és haza döcögtem. Haza érve kinyitva az ajtót tömény füst szag csapott meg. Nagyokat köhögve lépdeltem befelé hogy megnézzem mi/ki a tűz okozója. Ahogy kitudtam nyitni a szememet a füsttől megláttam a tűzhely mögött tüsténkedő Tanyát. -Te meg mit művelsz?- köhögtem rekedten- ki akarod gyújtani a házat?-Ajj,nem! Palacsintát akartam neked sütni mire vissza érsz,és már tökre jól haladtam amikor meghallottam hogy Real- Barca meccs lesz és muszáj voltam beállítani hogy jelezzen este  a TV. Addig viszont kicsit oda égett.- zsörtölődött aranyosan a barátnőm.-Rá se ránts!-nevettem nagyot-milyen kis cuki vagy hogy palacsintával akartál fogadni,együnk!- ültem le az asztalhoz. Igaz én már be reggeliztem Vajas stangliból de nem hagyhattam hogy szegény barátnőm hiába dolgozzon a reggelimen. Tényleg nagyon becsültem hogy gondolt rám és nem voltam ahhoz eléggé szívtelen hogy lepasszoljam. Ő fontoskodva sürgölődött az asztal körül miközben szervírozta a palacsintát.-Hmm,isteni illata van!- szagoltam bele a tányéromra tett finomságba,de nem bírtam ki köhögés nélkül.-Jajj,tudom hogy szörnyű. Szarul főzök.Na. Ez van. - nevetett. Igazából Tanya ő tipikus példája annak hogy mindent tud csak épp azt nem ami a legalapvetőbb. Rajzoláshoz és Főzéshez totálisan analfabéta. De nem baj mert én ezekben jeleskedek így ki egészítjük egymást. Nem mintha én valami nagy élet művész lennék,de letudok firkálni egy szívet. Tanya viszont még körzővel se tud szép kört (:D)-Nem...ez tényleg nagyon....FINOM!- motyogtam majdnem bele fulladva ínycsiklandozó kajámba.Mindketten nevetésben törtünk ki. Én a késsel próbáltam valamit alkotni és levágni az égett részeket. Többé kevésbé sikerült. "Jól lakva" simogattam meg a hasamat.-Egészségedre- röhögött hangosan majd bedobálta a mosogató gépbe a piszkos edényeket-Amúgy mennünk kéne valahova. Unatkozoook- nyafogott.-Jó,jó. Most nekem majd le szakad a lábam de lefürdök és aztán mehetünk bárhová.-álltam fel.-Oké,én addig nézek valami jó programot a neten.-fontoskodott és szaladt is a dolgozó szobába. Én pedig felbaktattam a zuhanyzóba.
***
Miután vettem egy frissítő zuhanyt kilépve az ajtón Tanyát pillantottam meg a fürdő előtt egy szál bikiniben.-Barbi! Menjünk le a tengerpartra!-vigyorgott rám.-Itt van a tengerpart,hova akarsz menni?-néztem rá furán-De nem! Menjünk le A TENGERPARTRA!- kacsintott rám.-Jaaaaa. Értem- vettem a lapot. Egyből megértettem hogy mit akar ezzel mondani. Jobban bele gondolva jól esett volna egy kis úszás és egy kis társasági élet. -Melyik bikinimet vegyem fel?- néztem rá. Ezzel jeleztem hogy benne vagyok.-Ezaz! A feketét amit rendeltél!- szaladt oda hozzám ugrándozva. Fel mentünk a szobámba én pedig magamra öltöttem a fekete pánt nélküli bikinit.Ez így jó lesz? Fordultam meg előtte. Ő egy "LIKE" jelet mutatva a kezével jelezte tetszését. Rá vettem egy fekete sortot és egy lógós fekete "ICON" feliratú trikót is. Feldobtam magamra a napszemüvegemet és már indulhattunk is. Ő egy Hawaii mintás rövid gatyába és egy hálós pólóba kívánta megbolondítani a világot. Mindketten kiengedtük sötét hajunkat,beszálltunk fehér Cabriomba és már hasítottunk is végig a sztrádán. Hajunkat fújta a szél. Max hangerőre tekertem a zenét a kocsimba majd a "Play" re kattintva betettem kedvenc Electro mixemet. Nem sokára oda értünk a partra ahol igazi "Miami Beach" hangulat uralkodott. Mindenhol koktélozó fiatalok,napozó lányok,és félmeztelen,helyes vizi mentők élvezték a nap sütést. Mi is elfoglaltunk egy szalma napozó ágyat és lecuccoltunk. Tanya levette a ruháit majd mint aki full energián pörög kezdett el pakolászni. Én nem vettem le a ruhámat,kicsit zavarban voltam ami amúgy nem szokásom de nem esett jól neki vetkőzni.-Inni kéne valamit,nem?- nézett rám csillogó szemekkel.-De. Ez jó ötlet.- mosolyogtam rá,majd hátra fordulva ellenőriztem a büfé távolságát. Nem volt messze viszont hatalmas sor kígyózott a pult mögött.-Hát,inkább megpusztulok  a melegbe de én be nem állok abba a tömegbe a tűző napon.-Oké nem baj. Majd én hozok. Mit kérsz?-mosolygott rám Tanya én pedig kissé furcsálltam aktívságát. De hát mivel én lusta voltam,neki pedig kilométer hiánya volt így rá hagytam és hozattam vele egy Mohito koktélt. Ő boldogan futott a végzetes tömeg felé én pedig tovább fürkésztem a strandoló embereket szemüvegem mögül. Próbáltam ellazulni és élvezni a nyarat. Egyenként néztem végig minden embert és minden csoportot. Elképzeltem a történetüket,hogy vajon miről szól az életük. Első ként egy Anyuka tűnt fel kis fiával akik homok várat építettek. Furcsálltam hogy nincs ott az  apuka. Talán elváltak,vagy...,talán meghalt,vagy elhagyta az anyát mikor még meg sem született a kis fiú. Kisvártatva végül feltűnt az apuka,egy pocakos,kedves arcú férfi személyében. Három tölcséres fagylaltot hozott. A kis fiú boldogan szaladt oda,piros kis úszónadrágjában,az apuka pedig felkapva őt a magasba röpítette. Mosolyra húzódott a szám. Kicsit úgy érzem mintha nekem nem lett volna ilyen.Mintha nem lett volna gyerekkorom,amikor minden felhőtlen. Pedig volt csak annyira szürreális az emlék hogy egy álom ként emlékezek rá vissza. Túl hamar kellett felnőnöm,túl hamar vállaltam felelősséget és már minden olyan messzi volt hogy el sem hiszem hogy voltam én valaha is gondtalan. Ebből az elmélkedésből riasztott fel Tanya mikor megérkezett az italokkal. Le ült a lábamhoz majd sokat sejtően vigyorgott. Huncutul nézett rám én pedig tudtam hogy valami suskus van. -Na mondjad,mi van? - kérdeztem izgatottan.-Képzeld,éppen a pultnál álltam és rendelni készültem mikor feltűnt két srác. Mind a ketten nagyon helyesek voltak de én a barnát szúrtam ki egyből. Kedvesen rám mosolygott majd a másik pultostól rendelt két sört. Aztán mikor megkaptam a piákat ő a számlájához akarta írni,de persze én ezt nem hagyhattam,hiszen a női büszkeségem veszett volna oda. Szépen megköszöntem majd mikor fordultam volna meg megbotlottam egy lépcső fokba és telibe ráestem volna de ő elkapott! Hatalmas barna boci szemeivel pislogott rám,enyhe mosoly jelent meg az arcán majd bemutatkozott. A nevét már elfelejtettem annyira el voltam ájulva de azt hiszem .. Daniel vagy David.... valami D betűs. és ááhh. Én szerelmes vagyok!- pislogott rám nagy zöld szemeivel.-Nemár! Hol van? Muti!- jöttem izgalomba egyből majd a szemüvegem mögül néztem arra amerre Tanya mutatott. -Nézd... ott van azzal a sráccal akinek ilyen nyuszi fej van a fején.
  -Miért van rajta nyuszi fej?-kérdeztem furán.-Fogalmam sincs,kérdezd meg tőle. De látod...látod? A színes gatyás!-mutogatott még,szerencsére feltűnés mentesen. Fel ismerve  a srácot hirtelen megállt bennem az ütő. Ismerős volt,túl ismerős!-Ömm,mit is mondtál hogy hívják?-David vagy Daniel asszem.-Dilan,nem?-kérdeztem vissza még mindig a srácot fürkészve.-De,dee az! Dilan! Ugye milyen helyes?-áradozott tovább Tanya én pedig kezdtem vissza köpni az égett palacsintát.Nem véletlenül! Ugyanis Véletlenségből az a srás Dilan Cooper volt. nagyon régi emlékeket őrzök róla,még Tanya előttieket. 14 évesen hoztak ki New Yorkba. Mivel a szüleim ragaszkodtak hozzá hogy minimum magán iskolába járjak így kerültem Mr.Patrick-hez a magán tanáromhoz. Minden tanítás után amikor eljöttem tőle össze futottam egy fiúval. Velem egykorú volt. Sokáig nézegettük egymást majd kinyomozta a nevemet és beszélgetni kezdtünk. Dilan volt az a srác. Évek óta nem láttam. Nem is hallottam róla. Akkoriban oltárian bele voltam zúgva és össze is jöttünk. Fél évig jártunk együtt. Tipikus tini szerelem volt. De hogy ilyen helyes fiú maradt azt máig sem gondoltam volna. Minden modell ügynökség azt mondta hogy együtt kéne szerepelnünk a címlapokba és nyilvánosságra kéne hoznunk a kapcsolatunkat de mi nem vállaltuk ezt mivel neki bandája volt. Énekelt egy rock zenekarban. Énekes és gitáros. Még most is emlékszek a hangjára. Oltárian szerelmes voltam belé. Nem akartuk hogy az ő bandája amiatt oszoljon fel hogy velem összejött és egy lapon említenek meg minket. Így inkább szakítottunk és hamar feledésbe merült a sztori a sajtóban. Viszont bennünk nem. Évekig keresett. Hívott,nyomozott,Facebookon írt de én nem voltam eléggé bátor őt viszont keresni. Nagyon nehéz volt tini koromban őt elfelejteni és tudtam könnyen vissza esnék belé. És igen...ő nekem olyan A FIÚ szerepében állt és állni is fog. Sokáig hozzá hasonlítottam minden férfit az életemben. Conor persze a közelébe se ért de ő más tészta volt. Dilan tipikusan a sötét hajú,gitáros fiú aki rólad énekel,téged keres és téged szeret. Én meg voltam olyan marha hogy hagytam elmenni. Most viszont Tanya szemelte ki és nem akarom elvenni az örömét azzal hogy én őt ismerem. Tanya talán új lappal indíthat nála és talán bele szerethet. Túl önző lennék ha nem hagynám hogy ők boldogok legyenek. És nem! Ismétlem nem szabad hagynom hogy kiderüljön hogy őt ismerem. Bár ne lenne ilyen helyes. Reméltem hogy Dilan nem fog ide jönni hozzánk és nem fog elkezdeni jó pofizni mert azt nem bírnám ki a közös múltunkat illetően. De persze mint lenni szokott a dolgok koránt sem olyan egyszerűek mint amilyennek reméljük. A két adonisz felénk vette az irányt és gyémánt mosolyt villantva Tanyára közeledtek felénk. -Figyelj,figyel..idejönnek..úristen! Jól nézek ki?-jött izgalomba barátnőm én pedig gyorsan kattogtattam az agyam hogy mit is kéne tennem hogy ne ismerjen fel. Ébredeztek a hasamban a pillangók amiket mindig ő keltett és rohadtul lecsaptam volna az összeset! Cselekednem kellett és gyorsan! -Basszus,bocsi,hasmenés! Foglald le magad velük!- súgtam oda Tanyának aki épp a bájait mutogatta a gyorsan lépkedő félmeztelen fiúknak. Sietősre vettem a tempót és már futottam is el a parkoló felé. Reméltem hogy találok valahol tényleg egy wc-t vagy legalább egy nyugodt helyet,de muszáj volt beérnem egy sövénnyel ami a büfé mellett húzódott. Beálltam a hatalmas bokrok mögé ami megfelelt a célnak. Én láttam őket de ők engem nem! Csendben leskelődve figyeltem a beszélgetést. Nem hallottam ugyan semmit mivel a strand zaja mindent elnyomott de láttam hogy bemutatkozott neki. Először leült Tanya lábához,mosolyog rá. Fel írja Tanya számát a kezére és fordítva is. Te jó ég! Tanya bekeneti vele a hátát! Alig bírtam nézni. Nem szerettem már őt de semmit se változott,ugyan az a sármos helyes fiú volt mint öt éve. Igazából nem nagyon élveztem ezt a "Bujkáljunk a bokor mögött" sztorit. Főleg azért mert strandolni jöttem és nem szobrozni de részben az is zavart hogy a fél büfés stand engem bámul ahogy pucsítva kukucskálok ki a bokor mögül. Gyorsan pozíciót váltottam és úgy döntöttem megyek egy kört a part mentén. El is indultam a kör túrámra de nem jutottam sokra ugyan is a fiúk távozni készültek így lassan vissza térhettem fekhelyünkhöz. Dilan és a haverja-akin még mindig nyuszi fej volt- el indultak a parkoló felé én pedig nyugodtan vissza mehettem. Oda érve a napozó ágyhoz Tanya mosolygós fejével találtam magamat szembe ami egyben volt boldogító és rémisztő.-Te jó ég,Barbi...miről maradtál le! Megadta  a számát!-számold be fülig pirulva-Na hát,nem találkoztam vele,de kár!-játszottam meg a csalódottságot.-Jajj ne légy szomorú...lesz még rá alkalmad vele talizni-biztatott barátnőm én viszont értetlenkedve kérdeztem vissza.-Ezt meg hogy érted?-néztem rá meredten és csak remélni mertem hogy valami olyasmit mond hogy a mennyben úgy is mindenki találkozik majd egymással,mint amiket szokott.-Úgy,hogy este át jön hozzánk! EGYEDÜL! Áhhh- sikongatott és a nyakamba ugrott. Hirtelen gyomor görcs uralkodott el rajtam és próbáltam mosolyogni de nem ment. Nem azért mert féltékeny voltam,csak nem akarom ezzel zavarba hozni Tanyát hogy én minden jó pasit ismerek...sőt még jártam is vele. Nem akartam vele találkozni. Így hirtelen fel indulásból nem tudtam mit csinálni mint megölelni Tanyát,mosolyogni rá és biztatni.Mint jó barátnőhöz illik.Ez után szokás szerint behülyültünk. Mint valami fogyatékosok úgy röhögtünk mindenen,hülyéskedtünk,viccelődtünk,fröcskölődtünk és még sorolhatnám! Kifulladásig fürödtünk,baromkodtunk. Pont olyanok voltunk mint egy Modell és a bombázó barátnője :D #SEA strandnak volt egy kicsit extrémebb része is ahol csak úszók tartózkodhattak...de mi merészek voltunk és bemerészkedtünk! Akik ott voltak szabályosan,rendezetten úszták a hosszakat mi viszont éppen őrült kedvünkbe voltunk így felmásztunk a vizet körül ölelő alacsonyabb sziklára és onnan ordibáltunk és ugráltunk. Minden úszó totál hülyének nézett minket de ez nem éppen zavart minket.   Mint két legjobb barátnő úgy ugráltunk és röhögtünk. nem véletlenül ő a BF-em Már négy éve. Éppen a legutolsót akartuk ugrani amikor Tanya elordította magát:-Vigyázat jövööök!-én hirtelen felindulásból utána kiáltottam. -Vigyázat!Ember a vízben! - ordítottam egy hangúan félig nevetve.Ahogy Tanya felbukkant a víz tetején hangos kacajt hallottam -Barbi!!..bepisilek  - sikongatott "teljesen normális" barátnőm :DÉn nevetve utána ugortam és Már csak arra eszméltem föl hogy Tanya a víz alatt van és buborékozik fölötte a viz. Magyarán röhögött. Már késő délután volt mikor kijöttünk a vízből. De mi még akkor is fullon pörögtünk. Semmi kedvünk nem volt komolyra váltani a figurát vagy törődni azzal hogy az egész strand felfigyelt ránk olyan hangosak voltunk. Csupán élveztük a nyarat mint két tinédzser. (19 évesen az ember még Tinédzsernek mondhatja magát ugye?.....ugye?) Igaz a lábunk majd le szakadt és szörnyű izomláz uralkodott a lábamban még mindig mehetnékem volt és képes lettem volna el úszni Angliáig a tengeren. Viszont mennünk kellett mert Tanya hat órában egyezett meg Dilan-el és még pihenni is akartunk. Röhögve szálltunk be az autómba és a haza vezető úton minden lehetséges dalt betettem aminek tudtuk a szövegét,kezdve az Avicii-Wake Me Up-al. Igen...ez egy közös kedvenc volt Tanyával,csak úgy mint ami ez után következett a You Make Me!  Haza érve már kissé megváltozott a szitu ugyan is az adrenalin szintünk lecsökkent az autóba és a pörgést felváltotta a fáradság. Mind ketten kifulladva dőltünk a kanapéra és hamar el is aludtunk.
***
Kb egy óra múlva ébredtem meg. Rá néztem a tévé digitális órájára. 17:03. Ásítva keltem fel majd konstatáltam magamban hogy alig van időnk szalon képessé tenni magunkat és a házat. Gyengéden ébresztgetni kezdtem Tanyát aki mellettem feküdt,és halkan szuszogott. -Tanya,Mindjárt itt lesznek Dilanék és úgy nézünk ki mint két zombi.-térképeztem fel a helyzetet. Ő halkan mormogott valamit,de ahelyett hogy jobban kinyissa a száját inkább befelé fordult és tovább aludt. Ennél fogva én inkább békén hagytam őt...végül is magára vessen ha elfeküdt hajjal fog villogni. Bementem arcot mosni majd a tükörképem szemébe néztem. Tudtam hogy valamit tennem kell annak érdekébe hogy ne derüljön ki én ismerem Dilant. Tanya érdekébe,hogy neki ne essen rosszul. Talán még most kéne neki elmondanom. Igen,ez a helyes. Kimentem a nappaliba és leültem Tanya mellé a díványra. Megint ébresztgetni kezdtem. Alig volt rá időm,hogy ezt megbeszéljem vele. -Tanya-kezdetem-hmm?-kérdezett vissza,jelezve hogy figyel rám-Én...ismerem Dilant-jött ki a számon-Én is- válaszolta nyúzottan.-Nem! Én előbb ismertem mint te!-kezdtem feszegetni a témát mire ő álmos tekintettel felém fordult.-Ezt most hogy kéne értenem?-nézett összeszűkített szemekkel rám.-Úgy,hogy mi régen jártunk.-mondtam ki lassan,szaggatott levegő vétellel.-Mi?- kerekedett ki egyből a szeme-Még nagyon régen,csak 14-ek voltunk,kicsik és bénák. Egy magán tanárhoz jártunk...-adtam okot az ismeretségünkre.-és ezt még is mikor akartad velem közölni?- nézett rám szemre hányóan.-Ömm,most?!- mosolyogtam rá,hátha meg enyhül. De nem jött be. Felült és szúrós tekintettel méregetett.-Te most komolyan,az utolsó pillanatra vártál ezzel,mert akkor már úgy se tudok mit tenni ellene?-kezdett emelkedni a hangja amitől kissé megrémültem.Úgy éreztem magamat mint egy vad állat előtt gubbasztó áldozat.Készültem,mikor csap le rám a tigris.-Igazából nem! Nem mertem eddig,nem akartam a kedvedet szegni,és nem is áll szándékomba amúgy találkozni vele...és elmegyek itthonról ha szeretnéd- hajtottam le  a fejemet szomorúan. Halottam ahogy mélyeket sóhajt majd megszólalt.-Igazából nem is olyan helyes.-nyögte ki végül-Kam-néztem föl mosolyogva.-Jó az...de hát. a te kedvedért-vonogatta a vállát.-De,én a te kedvedért nem beszélek vele. És amúgy aranyos srác...vagy is akkor még az volt,nem változhatott sokat. Nem akarom hogy ki hagyj egy ilyen cuki fiút miattam.-öleltem át barátnőmet-Tényleg aranyos- húzódott mosolyra a szája.-Na akkor meg mire vársz? Én nem fogok bekavarni és ki kéne magadat csípni mert maradt kb 20 percünk az érkezéséig.-néztem az órára ismételten. Ő hirtelen felpattant és az előszobai tükörhöz tipegett. kétszer előre dobta a fejét és megrázta hosszú haját majd beszaladt a szobájába öltözködni. Én addig felpofoztam a párnákat a kanapén,letörölgettem a pultot,és még hasonló formaságokat.Ki is jött hamar egy kis farmer sortban és egy derekán megkötött farmer ingben ami a vállánál fehér csipke volt. Mindig irigyeltem a stílusát. Mert neki minden jól állt. És neki nem olyan mint nekem hogy beállított egy képre a ruha aztán meg vehetem le . Neki természetesen ilyen. Hamar eluntam magamat abban hogy vártunk Dilanre így úgy döntöttem fel hívom Niall-t hogy mit csinál,milyen napja volt... Mostanában úgy tekintek rá mint a legjobb barátomra:D Azonnal a telefonomért nyúltam. Benyomtam a gyors hívót és már is kicsengett.-Hallo?Ön az állatkertet hívta. Ha fura hangokat hall a háttérből melyek megfelelnek egy majoménak vagy esetleg oroszlánénak,ne lepődjön meg! Felelősséget a beszélgetésekben elhangzottakért nem vállalunk.Köszönjük a megértésüket- Hallgattam végig a bevezető szöveget amit beállított magának hogy ha netán valaki hozzá jutna a számához,azonnal tegye le. Ahogy abba hagyta a monoton gép hang kicsöngött a telefon majd kisvártatva Niall hangja csendült fel.-Szia!- szóltam bele vidáman-Mondjad,kedves Barbara!-kezdte hulla komoly hangon amitől nekem automatikusan nevetnem kellett.-Nincs kedved átjönni? Tanya találkozik egy sráccal aki idejön hozzánk de én nem akarok a nyakukon lógni...nem akarsz lefoglalni egy két órára?-kérdeztem őt  a lehető legaranyosabb hangon amit kitudtam adni.-Hát,lehet egy ilyen cukiságnak ellenállni?-válaszolt egyben kérdéssel.-Akkor hányra érsz ide?-Kb negyed óra. Harry kell? Csak ő van itthon.-kérdezte-Simán jöhet,végül is Tanyáról van szó-válaszoltam.elvégre is két fiúval már csak nem unatkozok.-Oké,10 perc és ott vagyunk-tette le a telefont én pedig boldogan szaladtam fel a szobába átöltözni.


                                                                    *Niall*

A vicces az hogy egyáltalán nem lepődtem meg Barbi hívásán. Olyan alap hogy megyek ha hív. És mivel pont jó kedvembe voltam nem láttam akadályát annak hogy őt is megbolondítsam. Ahogy leraktam a mobilomat azonnal Hazza szobájába siettem. Rá törtem az ajtót majd szembe találtam magamat az alvó Harry-vel. Halkan horkolt de nem voltam olyan jó lelkű hogy sajnáljam őt felkelteni. Lekaptam róla a takarót és nemes egyszerűséggel elkezdtem őt csapkodni a párnával.Először csak forgolódott aztán hirtelen kipattant a szeme és rémülten ült föl.-Normális vagy?- vakargatta a fejét kómásan.-Mi bajod van? megjött a havid?-Öltözzél,megyünk Barbiékhoz-válaszoltam neki rádobva a párnát.-Aha,persze. Jó vicc volt. Jó utat,meg szép estét-nyöszörögte majd vissza dőlt az ágyba.-De jönnöd kell. -Még is miért? -Az egyik ok az hogy ilyen zombis állapotban nem hagyhatlak egyedül a házban,mert a végén még kárt teszel magadban. A másik meg,hogy valami csávó rászállt Tanyára és most elmegy hozzájuk "ismerkedni" -rajzoltam idéző jeleket a levegőbe"-szóval..csak gondoltam érdekel.-vontam meg a vállamat.Elszámoltam ötig és vártam a reakcióját,mire eljut az agyáig mit mondtam. Hirtelen kipattant az ágyból.-Ki?Mi? Valaki bántja Tanyát? Nem tudod a srác nevét? Rá keresnék...csak leellenőrzöm.-kapkodott hirtelen,majd bele bújt fekete ingébe.Nevetve lépkedtem ki az ajtón.Tudtam hogy ennyi kamuzás bele fért.A jó cél érdekébe. Igaz hogy az a srác valószínűleg teljesen normális,és nem akarja bántani Tanyát,Jó ha Harry be van pörögve,és elkísér engem.Felkaptam egy kék felsőt és egy világos gatyát. Kiérve a konyhába már Harryvel álltam szemben aki teljes díszszerelésben nézegette magát a tükörben. Fekete ing,fekete nadrág és fekete FBI-os napszemüveg volt rajta. Kb mint egy kém. Talán mégse kellett volna azt mondanom neki...Késő bánat. Beszálltunk a kocsiba és hamarosan már Barbiék házához értünk.Csengetve,szinte azonnal ajtót nyitott Barbi. Kék virágos nyári ruha volt rajta. Teljesen meghaltam,de erről nem akartam hogy tudomást szerezzen. Viszont! Össze öltöztünk! -Sziasztok- ugrott a nyakamba.-Heloka. Szóval? -néztem rá kedvesen ő pedig kissé furcsán súgta nekem oda:-Harry-n mi ez a fura szerkó?-Nézte őt elhúzott szájjal miközben be tessékelt minket.-Ne is törődj vele. Mostanában Kémnek érzi magát.-zártam le a témát mielőtt Harry bele szól. A nappali felé lépkedve megpillantottam Tanyát és a srácot a kanapén ülve nevetgélni. Automatikusan hátra fordultam és Harryt néztem. Komótosan levette a napszemüveget,beakasztotta az inge gallérjába és szúrós tekintettel méregetni kezdte  a fiút. -Ajjaj,most lesz baj!- szóltam oda Barbinak akinek persze fogalma sem volt hogy miről beszélek. Harry viszont már meg indult feléjük és leült velük szemben a kanapéra. Méregette a fiút egy darabig,majd Tanya törte meg a csendet.-Harry,meg mondanád miért nézel ilyen idegesítően minket?- forgatta hatalmas szemeit.-Shhh-tette az ujját a szája elé,majd nagy zöld szemeivel Dilanre nézett és felvonta a jobb szemöldökét.-Haver....bocs de kicsit kezd kínos lenni,hogy így nézel. -nevetett zavartan Dilan én pedig kezembe temetve az arcomat röhögtem. Mi fog ebből kisülni! Barbi állt mellettem aki szintúgy le volt döbbenve mint Tanya.-Mond csak,honnan érkeztél?-kezdte vallatni Harry Dilant. Már az is haladás volt hogy legalább megszólalt.-Miért?-nézett vissza rá ijedten a fiú.-Esetleg Miamiból? Az nagyon gyanús környék.....-húzta össze a szemét göndört fürtös barátom.-Harry elég!- állt fel Tanya.-Dilan velem van,hozzám jött és nagyon jól el vagyunk! Még is mik ezek a kérdések? De tudod mit ne is válaszolj! Barbihoz jöttél! Hagy legyek,Dilannel. Szeretnék vele meg ismerkedni és beszélgetni. Tudod,az az amit azok szoktak csinálni akik kedvelik egymást.-vágta neki oda csípőből. Majd felálltak és kézen fogva elindultak az üvegajtó felé ami a teraszra nyílt.Egy kicsit erősek voltak a szavai,és egyértelműen arra utalt ezzel hogy ők soha nem beszélgettek csak flörtöltek. Reméltem hogy most már vége a vitatkozásnak de még csak most kezdődött!-Oh,igen? Szóval velem nem beszélgettél soha? Rendben van. És tudod mit? Igen,Barbihoz jöttem.Ugyan is mi is épp ismerkedünk!-húzta oda maga mellé Barbit. Tanya és Dilan megállt menet közben. Ahogy Harry kimondta a szavakat,úgy tört ki belőlem a röhögés. Még hogy ők is most ismerkednek? Harry nagyon féltékeny volt.Meglátszott rajta,csak vissza akart vágni valamivel.Szegény Barbi mint egy baba,kétségbeesett arccal állt Harry oldalán és segítség kérően pillantgatott felém. Tehetetlen voltam mert nem tudtam mire készül Harold.-Valóban? Barbival? Sok sikert!- Kezdett el ordítani Tanya.-Én viszont Dilannel vagyok.-kiabálta Hazza arcába a szavakat. Majd egy hosszú puszit nyomott Dilan arcára. Harry erre teljesen lesokkolódott,kivörösödött. Barbi ijedten nézett rám.Tudtam mire gondol.Hogy Harry most ad neki egy cuppanóst. Se én,se ő nem akarta! Még is. Harry maga elé pörgette Barbit,hátra döntötte és száját a szájára tapasztotta. ÉS ÉN OTT HALTAM MEG! Ő csókolta meg őt először a bandából,és nem is tudta nekem ez mennyit jelenthet. Vagy is tudta,de most olyan önző volt hogy rám nem gondolt. Tanya azonnal rám nézett hatalmas zöld szemeivel. Nem tudtam titkolni előle csalódottságomat. Barbi nem csókolta vissza. Sőtt,csak egy szájra puszi volt,és rövid is. De nekem éppen eléggé fájt. Csak úgy mint Tanyának. Dilan zsebre dugott kézzel forgolódott,nem tudta mit tehetne. Barbit nézte,aztán Tanyát. -Na ez hogy tetszett?-lépett közel Tanyához Harry.-Hogy lehetsz ekkora paraszt?-húzta össze a szemeit-Hogy lehetsz ilyen bunkó?-állt ki ellene Harry. Barbi azonnal hozzám szaladt,bár nem igazán tudtam miért. Át karolt és magához ölelt. Borzasztóan jól esett az ölelése. Én voltam a menedéke. Arcát a vállamba fúrta,nyakamon pedig éreztem ahogy vadul fújja ki a levegőt. Addig öleltem amíg csak tudtam. Nem akartam el engedni. Közben viszont a Harry VS. Tanya meccs folytatódott.
Barbi viszont nem engedett,csak ölelt és ölelt. Nem mintha bántam volna :D Tanya és Harry egymással szemben állva,alig egy centi választotta el őket. Mindketten szúrósan néztek egymásra.-Miért lennék én a bunkó?-kérdezte Tanya.-Miért lennék én a Paraszt?-Mert megcsókoltad a legjobb barátnőmet-nézett rá fojtott levegő vétellel.-Nem volt csók,csak egy puszi. Tudod,ismerkedünk!-mélyen a szemébe nézve nyögte ki a szavakat.-Utállak!-Én is!-Miért jöttél?-Azt hittem,bajod van,és valaki zaklat. Csak egy fiúról tudtam aki valamiért a házatokba került. Azt hittem segítség kell,és én azonnal jöttem.-Ha ilyen fontos vagyok neked akkor miért adtál szájra puszit Barbinak?-kérdezte nagyot nyelve Tanya.-Mert te arcra puszit adtál Dilannek.-Muszáj volt...-Miért? -Mert nem tudtam volna másképpen éreztetni veled hogy....-Fontos vagy nekem Tanya. Hiszen tudod. És nem akarlak mással látni.-Akkor is utállak.-De miért?-Mert már annyira szeretlek,hogy könnyebb ha utállak.-Nem kell nem szeretned. -De kell! Hogy szeresselek ha most kaptad le a barátnőmet?-fojtotta vissza Tanya a könnyeit.Barbi kibontakozott közben az ölelésemből,és csendesen hozzám simulva nézte velem együtt az érdekes sztorit. Mint egy mozi film. Teljesen olyan volt.-És mond,én hogy szeresselek ha te nem akarsz szeretni?-Szeretnélek ha szeretnél.-Szeretlek.-jött ki végül az utolsó szó Hazza száját. Pár másodpercig csak nézték egymást ami nekünk örökké valóságnak tűnt. Aztán Tanya hátrálni kezdett és sarkon fordult,De Harry utána kapva,magához húzta.Mélyen a szemébe nézett és megcsókolta. Barbi vissza tartotta a levegőt a csók alatt,csak úgy mint én és Dilan. Éreztem ahogy a keze a hasamon nyugszik. A hússzú csók teljesen más volt mint a Barbinak adott puszija. Ez lassú volt,szenvedélyes és igazán mélyről jött. Úgy össze illettek mint Borsó meg a Héja.  Olyanok voltak mint akik évek óta erre vártak. Fura de még én is meglepődtem rajta hogy mennyi "csók volt ma" Igaz a Barbi-Harry féle az csak puszi volt,de akkor is számít! Azt hiszem ez a nap emlékezetes lesz mindannyiunknak. Barbinak mert lekapta őt Harry Styles. Tanyának és Harrynek mert összejöttek,Nekem meg mert most bizonyosodott be hogy Barbinak én számítok,és egyből hozzám futott. Én vagyok az ő menedéke. Mert nem is tudja de nálam jobban még senki sem szerette. Ahogy ők átléptek a katarzison már szét se lehetett szedni az ifjú párt. Barbi és Tanya elmentek megbeszélni a dolgokat és tisztázni a dolgokat. Mi fiúk meg egyedül maradtunk.
-haver,bocs hogy elszedtem a nődet-ütögette meg Harry,Dilan vállát.-No para,amint látom ő mindig is a te nőd volt.-villantotta ki fehér fogait a srác.- Elvégre is nem kaphatok meg mindenkit.Meg Barbi után az ő barátnője is? Zűrös lett volna-vonta meg a vállát.-Te jártál Barbival?-jött ki a számon,kissé hisztérikusan.-aha,még régen. 14 évesek voltunk. Első szerelem volt. -mosolygott mélyen. Te jó ég! Miket rejteget még ez a nap? nem akarja esetleg valaki közölni velem hogy Barbi a rokonom vagy ilyesmi? Már csak az jönne le rosszabbul. Amennyi lökést kaptam annyit vett el ez a Dilan-Barbi  dolog meg a "Hazza puszi". Jaj,de jó! hangos nevetéssel jött le a két gyönyörűség. Tanya a pult mögé állt,Barbi pedig oda jött hozzánk.-Na remélem jól kipletykáltatok minket-Szólt Harry Barbihoz.-Óóó,igen. Azon tanakodtunk hogy kinek volt jobb a Harry csók.-nevetett fel Barbi-De ez így nem ér,mert te kevesebbet kaptál.-morfondírozott Harold-És remélem nem is fogok többet- nevette ki csípőből őt Barbi.-Kér valaki Banán shake-et?-ordított oda nekünk Tanya.-Most közöltem veled hogy te vagy életem szerelme és egyből a banánokhoz kell nyúlni?-szólt neki vissza Hazza.-nem lesz ez így jó drágaságom-kacérkodott a barátnőjével Harry mire mindenkiből kitört a nevetés. Dilan kisvártatva le lépett mert hivatalos volt egy bulira. Így maradtunk mi,a szokásos cimbik. Nekünk sem volt kedvünk punnyadni így hamar eluralkodott a házi buli hangulat. Tanya Banán shake helyett a tanácsunkra koktélokat kevert. Én felraktam a telefonomat Barbiék hangfalára, a Topmodell szépség pedig előttem táncolt mini ruhájában. (khm,igen...egy párszor elnyomtam a zenét,de csak véletlenül,nem azért mert nem arra figyeltem! Dehogyis!) Tanya letette a kis asztalra az italokat mi pedig azonnal megrohanva azt vedelni kezdtünk...

 -Tanya hány százalékos ez a szar?-csuklott egyet Barbi ahogy húzott kettőt a poharából.-Nem tudom,nem néztem.-nevetgélt vidáman a Barna lány,Harry ölébe ülve. -De még is mi van benne? Mert nagyon erős.-röhögte el magát Barbi,habár viccnek híján volt a sztori. -Azt hiszem, Vodka meeeg egy kis Málnalé. Jég...és Absolut Miami-vakargatta a fejét Tanya. gy próbált emlékezni a mixerkedésére,habár nem járt sok szerencsével.-Mindenkijébe az van?- szóltam hozzá én is mert hirtelen megütött a gyors ivás és egy nagyot szédülve a földön voltam.(eddig a fotel karfáján ültem) Mindenki szakadt a röhögéstől. Persze én is.-A tiédbe is az van Niall,csak Baracklével de úgy látom nem kéne többet innod belőle!- nevetgélt Tanya.-Na jó! Játszunk!-állt fel Barbi a helyéről és dőlöngélve leült a földre egy üres Vodkás üveggel a kezébe. Mindenki mellé gyűlt,majd megpörgette az üveget.  -->HARRY.-Nos,Harold. Mióta szereted Tanyát?- kérdezte Barbi,majd bele ivott a poharába.-Hát már első pillantásra nagyon szépnek tartottam,meg igazi kihívásnak tűnt hogy ő nem adta könnyen magát. De úgy igazán,egy hónapja vagyok belé szerelmes.-Válaszolta könnyedén,majd adott egy puszit Tanyának és megpörgette az üveget --> NIALL-Na.... Niall. Hányasra pontoznád Barbit és Tanyát?-kérdezett ravaszan.-Mindkettőjük 10-es,ez alap! -vigyorogtam a barna szépségekre akik büszkén ültek körülöttünk.Majd pörgettem -->BARBI-Mire vágysz most a legjobban?-kérdeztem kissé félve a választól.-Haza szeretnék menni. Még a nyáron. És egy igazán jó 3 napot eltölteni ott.-mosolygott kedvesen. örültem a válasznak. Féltem hogy valami "megtalálni az igaz szerelmet" mondat jön,amiből soha nem gyógyulnék ki,de mi már beszéltünk a Pesti útról és tudja hogy én benne lennék. Gyengéden oda nyúlt az üveghez és megpörgette --> NIALL-Eljönnél velem Pestre?-kérdezte hatalmas kék szemeit óriásira kinyitva-Mindenféle képen-válaszoltam egyértelműen. -->TANYA-Eljönnél velünk Pestre?-Ki nem hagynám!- visongott örömébe --> HARRY-Eljössz velünk Pestre?-kérdezte őt a barátnője.-Ahol Tanya ott én is!-vigyorgott kacéran a csajára aki a vállára dőlve karolta át.Egyértelműen meg volt tehát szervezve a dolog,tehát megyünk Budapestre!-És mikor mennénk?-kérdezett Tanya megszakítva a játékot.-Nekem minél hamarabb annál jobb!-nézett körül Barbi.-Én szabad vagyok Szeptember 23-ig.-emelte fel a kezét Harry.-Detto-mondtam én is.-Akkor Holnap?-csillant fel Barbi szeme.-SIMÁN-vágtuk rá reflexből mind.