7.rész
Sziasztok Husik! :) Nagyon örülök az új kommenteknek amik bebiztosították hogy folytassam a blogot. Illetve hogy ne tegyem priváttá :D Köszönöm nektek,azt hogy olvassátok és hogy reagáltok.. TÉNYLEG SOKAT JELENT! Nagyon szeretném ha híresztelnétek a blogomat..legyen minél több olvasóm:) Tényleg kíváncsi vagyok komoly kritikákra is és hogy vajon hány embert fog meg az írásom.:D Na de jó olvasást legyetek jók,maradjatok szépek:))"Mindig van egy jobb nap!"
*BARBI*
#Csörög a Vekker
Kipattan a szemem. Azta! Vajon hány órája alszok már? Remélem nem aludtam át egy napot. Rá nézek az órára. Hajnali 3. Csodás! Most még is mi a halált csináljak? Még tegnap este állítottam be magamnak hajnalba az órát hogy ne felejtsem lemosni a sminkemet mert este már túl fáradt voltam hozzá.
És elfelejtettem kikapcsolni amilyen okos vagyok.Most viszont már nem tudok vissza aludni, kiverődött az álom a szememből. Lebattyogtam a lépcsőn és a konyha pult mögé állva kinyitottam a hűtőt. Csak most tűnt fel hogy kb egy napja semmit se ettem. Annyit szorongtam és stresszeltem hogy fel sem tűnt az étel hiánya...Fura! Most viszont elővettem a hűtőből egy adag tojást és neki láttam rántottát sütni. Nem tudom normális vagyok e hogy hajnali 3 kor tojást sütök..de lehet hogy soha nem voltam normális szóval akkor meg nem kéne tojást ennem? Miután egy ilyen igen furcsa elmélet végig futott az agyamon végeztem a tojással és úgy döntöttem nem idebent hangoskodok. Így hát csak úgy mint az elmúlt napokban most is odakint reggeliztem. Vagy vacsoráztam? na mindegy. Mivel augusztus vége volt kellemesen hűvös de nyárias idő uralkodott oda kint. Leültem a napozó ágyamra és onnan néztem a tengert. Mindenhol sötétség honolt. Egyedül a csillagok világították meg az eget. Még a hold sem volt fent. Gondolkozni kezdtem. Ez a hajnali ébredés eléggé jól jött. Ugyanis nagyon fittnek éreztem magamat. Testileg. De a lelkem még mindig alszik. Belülről véreztem és tudtam hogy ezt nagyon nehéz lesz meggyógyítani. Mostanában úgy szét estek körülöttem a dolgok. Conor megcsalt és szakítottunk. 1.seb a szívemre! Liam ugyan szakított Daniellel engem ugyanúgy semmibe vesz. Sőt most úgy olvastam legutóbb a neten hogy valami Sophia nevű csajjal kavar. 2.seb a szívemre! Niall nagyon megbántottan nézett rám és tudtam nem véletlenül. Talán valamit érez irántam de én a hülye bizonytalanságaimmal és az idiótaságommal megsértettem. 3.seb a szívemre! Ennyi pont elég ,hogy vérezzen. Olyan magányosnak éreztem magamat. Persze Tanya ott aludt a házban,és velem volt. De még is eluralkodott bennem a magány. Conor helyét nem nehéz betölteni mert bárki tudna nála jobban szeretni..a kérdés csak az én tudom e őt annyira szeretni. Valakivel beszélni szerettem volna,olyannal aki csak meghallgat és nem okít mint Tanya. Olyannal akit nem érdekelnek a részletek,hogy mit csinált velem Conor,hogy ki volt az a lány..hogy hogy fajultak el így a dolgaink. Hanem olyannal akartam aki csak rám néz és annyit mond: "Én itt vagyok és meghallgatlak" Csak ennyire volt szükségem. Valaki hallgasson meg. Hagy dőljek a vállára és had beszéljem ki magamat. Erre volt szükségem. Mivel idő közben ki ürítettem a tányéromat és jól laktam ezért befelé igyekeztem.Belépve az ajtón megláttam a nappali kanapéját. Azt ahol én álltam egy napja és Niall állt ott ahol most én. Össze szorult a torkom. Rá néztem az órára.Hajnali 4. Túl korán lenne? vagy ahhoz sosincs korán hogy felhívjam?
Nagyon beszélni akartam vele. Először is azért mert meg akartam vele tárgyalni a tegnapi viselkedését. Fájt hogy nem értettem és lehet hogy most haragszik rám. A mobilomért nyúltam és felhívtam az egyetlen 1D tagot aki magától beírta a telefonomba a nevét. Louis.
*csörög...csörög...csörög..csörög...sípol*
A franc! Végül is még biztosan nem keltek fel. Senki se olyan hülye rajtam kívül hogy elfelejtse lenyomni az ébresztőét. Kinéztem az ablakon. Már világosodott. A telefont a kanapéra dobtam és felszaladtam a szobámba. -Talán el kéne mennem futni.-Futott át a gondolat az agyamon. Végtére is tegnap nem sikerült a kondi terembe semmit se csinálni,torna szintjén... és talán jót is tenne. Egy kis Central parki futás reggelről. Jól esne ki szellőztetni a fejemet. Lekaptam egy kis kék rövid nadrágot,egy fehér trikót,Copfba fogtam a hajamat,meg mostam az arcomat és útnak indultam. A Melltartómba bele tettem egy 5$ -ost hátha megéheznék,megszomjaznék út közben.. Ki kanyarodtam az utcánkból és már is útnak eredtem. Egészen a Metróig futottam ott viszont lassítottam és megpróbáltam feltűnés mentesen át vergődni a tömegen úgy hogy ne nagyon vegyenek észre. Fel lépve a járműre az ablaknak támasztottam a fejemet és hallgatni kezdtem a mellettem ülő három lány csevejét. Körül belül 15-16 évesek lehettek. A szőke,göndör hajú lány beszélt igen nagy hévvel. Mindegyikőjüknél egy egy nagy bőrönd volt. Nyilván utaztak valahova. Csak be hunytam a szememet és hallgattam a csevegő fiatalokat.
-Azt mondta Will,hogy Szerdán utánunk jön. De remélem nem fog. Szörnyen idegesítő ahogy enyelegtek már bocsi Crista.- csiripelt a szőke lány.
-Hogy lehetsz ilyen egy önző teremtés Linda? Miért nem törődsz Crista boldogságával? Szeretik egymást. Neked meg látszik hogy tű van tőle a bugyidban. Szánalmas vagy- oltotta le mély hangon a Harmadik lány aki nyilván nem Will barátnője, sem Linda de a nevét még nem tudtam, így tovább füleltem.
-Kuss a neved! Esküszöm Page ha oda érünk első dolgom lesz hogy bele fojtsalak a Balatonba!- Nyávogott ismét a szőke teremtés. Tehát Page. Azt hittem hogy barátnők. De hát ezek szerint nem. Aztán jobban bele gondolva hogy mit is mondott leesett! BALATON! Ők Magyarba mennek. Úr Isten. Elkezdett dobogni a szívem. Hihetetlen. Haza akarok menni. Szívem szerint most úgy ahogy vagyok fognám magam és elmennék velük. Bár a jegy nem hiszem hogy kijönne 5$-ból. A lányok hamarosan kezdtek kibékülni. Már nagyon hangosan veszekedtek. Nekem viszont megérkezett a Metróm a parkba. Sajnálkozva néztem utánuk a metrón ahogyan leszálltam a járműről. Egyrészről hogy ők haza mehetnek én pedig itt rohadok ebbe a
büdös,szmogos városban és minden össze dől fölöttem. Mint az iker tornyok anno. Csak épp nekem nem két repülő ütközik. Hanem a problémák sokasága. Hirtelen mintha egy festménybe csöppentem volna, a Central Park előtt álltam és csak ámuldoztam. Nagyon keveset járok ide. A frissen nyírt,jó illatú gyep mezők és a fa rengetegek mögött tornyosultak New York hatalmas felhőkarcolói. Csodálatos egy hely! Neki is indultam a parknak ami egy felfedezést jelentette nekem. Még soha nem voltam a parkban huzamosabb ideig. Most viszont úgy döntöttem,hogy itt az ideje bejárnom NY szeme fényét. vettem egy mély levegőt és neki is iramodtam. Egyedül a torna cipőm dobogása törte meg a reggeli nyugalmat ahogyan a kövekhez ütődött minden egyes alkalommal,ha a lábam a földhöz ért. Kb a park felénél járhattam,olyan 5 km-nél.Végig a parkot körülvevő 10 km hosszú beton úton haladtam. Aztán gondoltam egyet és befordultam egy pázsitosba. nem volt kedvem tovább a monoton szürkeséget nézni. be akartam járni a helyet nem pedig kívülről szemlélni. Át futottam a füves réten majd egy Játszótér mellett haladtam el. Egy kutyát sétáltató párt láttam meg a Tó parton üldögélni egy padon. Úgy döntöttem én is pihenek egyet és leülök a tó mellé. kényelmesen elhelyezkedtem a parton majd egy halom kavicsot a kezembe véve,kacsázni kezdtem a víz felszínén. Tőlem ,5 méterre volt a szerelmes pár. A fiú a pad jobb oldalában ült és olvasott, a lány pedig az ölébe hajtotta a fejét és mellette feküdt. Kezét hasára tette,a fejével pedig a tó felé fordult. Nagy barna szemeivel kémlelte a vizet. síri csöndben voltak. A fiú a lány hosszú szőke haját cirógatta ami láthatóan megnyugtatta őt olvasás közben. Tovább néztem őket. Eléggé elvoltak merülve a gondolataikban ahhoz hogy ne vegyék észre mennyire figyelem őket. A fiú nagyon lassan lapozott, és akkor is éppen csak hogy súrolta a két lap egymást. Szinte semmi zajt nem csapott. A lány nagyokat pislogott,szemében visszatükröződött a tó kék vize. nagyon fiatalok voltak. 20 év körüliek. Mind a kettőjük kezén arany gyűrű díszelgett. Könny csordult ki a szememből. Ritka az ilyen szép látvány. Hajnali 5-kor,egy fiatal házaspár a Central Park szívében,egymásba fonódva. csodáltam őket. Milyen szép lehet az életük. Egymást választották,és esküt tettek Istennek. Én is erre vágytam. Hogy valaki kimerje mondani hogy ő velem akar lenni mind örökre és még az után is. A lány hirtelen felült. Nem hallottam mit mond a fiúnak de a fiú hirtelen össze csukta a könyvet,még jelzőt sem tett bele és a lány kétségbe esett arcát kezdte vizsgálni. A lány megfogta a fi kezét majd gyengéden a hasára tette. A fiú a lányt nézte a lány pedig a fiút. Egymást nézték hosszú perceken át majd hirtelen felugrott a fiú és hangosan elkezdett nevetni. Még egyszer a lány hasára tette a kezét majd a fülét is és hallgatózott. A lány a fiú haját simogatta majd mind a ketten hangosan kacagtak. A fiú felkapta a lányt és megpörgette őt, magasan a levegőbe.
.jpg)
Ennél nagyobb ajándékot nem is kaphattam volna erre a napra. Látni egy fiatal házaspár boldogságát ahogy meg hallották közös babájuk első jelzéseit egy igazi csoda volt. Mivel még a park felénél tartottam ezért tovább álltam. Letöröltem a könnyeimet és feltápászkodtam a helyemről. Nyújtottam egy kicsit a parton majd tovább folytattam utamat. Átkocogtam a híres kis hidakon amik nagyon sok filmben szerepeltek már. Célom az volt hogy kiérjek az 5.sugárútra .Tudtam hogy oda a park Keleti részéről lehet eljutni. Így arra felé vettem az irányt. Kezdett felmelegedni az idő. Kellemes meleg szél fújt velem szemben.Szinte simogatott a lágy szellő. Átfutott az agyamon Niall arca. Nem tudom hogy,de eszembe jutott. Emléke nevetett,nem úgy mint mikor legutóbb láttam. Majd Liam arca tűnt fel mellette. Eszembe jutott a tenger part. Ahogy nevetve hemperegtünk a homokban. Majd az a nap amikor rám se nézett és hamar lelépett. Aztán Daniellre gondoltam. Majd arra a lányra akivel egy oldalon hozták le a People Augusztusi számában. Sophiának hívták...azt hiszem. Liam eléggé kezdett kipucolódni a fejemből. Rég láttam őt és ha megnézek egy képet róla akkor se érzek semmit. Ez a Conoros dolog kigyilkolt belőlem minden érzelmet. Niallt viszont elakartam érni. Muszáj volt vele beszélnem. Hirtelen az 5.sugár úton találtam magamat. A 110-es utcán voltam a Harlem-nál. Majd valami rezegni kezdett a melltartómban. Földbe gyökerezett a lábam,de aztán leesett. Be nyúltam a pólómba és előhalásztam fekete iPhone-omat,majd fogadtam a hívást.
-Halló,Louis?- szóltam bele a telefonba
-Szia,Barbi! Miért kerestél ilyen korán?- válaszolt kissé fáradt és nyűgös hangon.
-Ne haragudj, nem akartam zavarni. Nem tudod nekem adni Niallt?- kérdeztem meg félve, fél alsó ajkamat harapdálva.
-Bocsi de most ment el, kb. 10 perce bevásárolni.-jött a válasz
- És nem tudod hogy hová?
- Nem. De ő reggelire mindig Bill Sterrie féle Vajas stanglit eszik mert Bill bácsi frissen és melegen adja.
-És hol van ez a Bill Sterrie?
- Húh... valahol a 103. utcában van azt hiszem. Az 5.sugár úton. Tudod hogy az hol van?
-Igen,mellesleg pont egy pár háztömbnyire vagyok tőle.- válaszoltam izgatottan és már el is indultam a 103.utca felé.
-Miért,mit csinálsz olyan messze?
-Reggeli futáson voltam a Central Parkban. De ez most mindegy. Köszönöm a segítséget. Gondolod hogy ott lesz még?- kérdeztem sietve miközben már futottam a pékség felé.
-Talán. Sokat szokott válogatni- hallottam a választ
-Oké.Köszi. Szia
-Nincs mit. Hello.- majd lenyomta a telefont. Én vissza rejtettem a pólómba az enyémet és gyorsabbra váltottam a tempót. Muszáj utolérnem mielőtt felszáll a Metróra. 102-es utca. Na még 4 háztömb és ott leszek. Kb 12 km/h száguldottam át az ébredező utcán. Befordultam a sarkon és megpillantottam a táblát. "103.utca." Át futottam a zebrán és már meg is csapott a vajas stangli illata. Az illatot követve találtam meg az eldugott kis pékséget. Benyitottam és egy idilli légkör fogadott. fa asztalok. Rendezetten kiépített,harmonikus kis pult. Millió meg egy pék süteménnyel.Össze futott a nyál a számban. Elő halásztam az 5$ -ost és a pulthoz sétáltam. Egy kedves arcú,bajszos kissé duci eladó várt rám.
-Jó napot kis asszony! Mit adhatok? - mosolygott a szemembe. meglepődtem hogy nem ismert meg. vagy csak nem akarta hogy zavarba jöjjek? Vajon Niall is ezért szereti ezt a helyet?
-Ömm... megkóstolnám a Vajas stanglijukat... mennyibe kerül?- Viszonoztam a kedves mosolyt az eladónak.
- Attól függ mennyit vinne a kis asszony!
- 4 db?
-1,5$-Meglepődötten húztam fel a szemöldökömet. Ilyen olcsó ez a hely?
-Akkor 4-et kérek szépen és egy Narancs levet.- vettem fel a rendelést ahogy megláttam az itallapot.
-Azonnal hozom- Majd épp fordult meg hogy kihozza a kajámat mikor egy ismerős hang szólt utána.
-Bill! Még egy stanglit légyszíves! - hallottan mögülem a hangot.
-El fogsz hízni,nem kapsz többet Niall- kiáltott ki a pult mögül az eladó. Mosolyra húzódott a szám. Ki más is zabálna be reggelről Stangliból mint Niall Horan?! :D
-Naaaa...kell az energia. Tudod hogy szeretlek!- nyaggatta továbbra is az eladót.
-Szia!- köszöntem rá vigyorogva
- Te meg mit csinálsz itt? - Nézett rám felvont szemöldökkel.Láthatóan meglepődött hogy ott talál így hátrább is lépett egyet hogy megnézze nem e hallucinál.
- Hát, úgy tudom itt van a város legjobb vajas Stanglija.- kacsintottam rá ő pedig teljesen megmerevedett.-igazából beszélni szerettem volna veled és Louis mondta hogy itt talállak.- vallottam színt,látva hogy nem nagyon hisz nekem.
- És miről?- indult kifelé az ajtón én pedig követtem.
- Ömm... igazából mindenről.-válaszoltam.
-Szerintem,nincs miről beszélnünk.
-De pont ez az! Miért nincs? Mi a bajod velem?- kérdeztem de ő nem válaszolt csak ment előre én pedig alig tudtam utolérni. továbbra sem válaszolt de én előre szaladtam, szemben álltam vele,megfogtam a vállát és megállítottam.
-Mit tettem?- néztem mélyen a szemébe.
-Semmit. Te nem tettél semmit - nézett rám igéző szemeivel, megfogta a kezemet a vállán és gyengéden levette onnan.-Én vagyok hülye. Bántott hogy ennyire sokat vagy Conorral.- mormolta az orra alatt így alig értettem.
-De miért?-értetlenkedtem
-Mert nekem eléggé tetszettél,vagy tetszel. Nem tudom. És idegesített hogy vele vagy,mert nekem eléggé kétszínűnek tűnt az az alak. Olyan páva kinézete volt és úgy tűnt csak azért van veled mert használ téged és nem szeret. De tudom hogy tévedtem és hogy semmi jogom nincs ilyesmit feltételeznem a barátodról,bocsi.- vallotta be,majd elő vett egy stanglit és majszolni kezdte.
-Igazából,nem kell elnézést kérned. Mert...megcsalt. - hajtottam le a fejemet és a cipőmet kezdtem el nézni. Ő hirtelen megállt és rám nézett.
-Ezt most nem mondod komolyan! Ő..ő csalt meg téged? Ezt most nem értem. Mi van?- fagyott le teljesen. leültünk egy buszmegállóban és bele kezdtem a történetbe.
-Rajta kaptam egy nővel a zuhany alatt a kondi terembe. Már több mint egy hónapja csalt engem azzal a senki házi tyúkkal. De elintéztem. A csajt kirángattam onnan, Conornak meg adtam egy 10 pontosat szóval....a számla ki van fizetve. Igaz a szívem össze tört és talán már soha többé nem tudok szeretni,de azért minden jó.-mondtam és rá néztem hogy mit reagál.
-Ezt nem hiszem el...
-Tudom... szemét egy alak volt...- mondtam de ő bele vágott a mondatomba
-Nem,nem! Úgy értem nem hiszem el hogy behúztál Conornak - nevetett fel- Hú de megnéztem volna az arcát az izomagynak.
- De idióta vagy! - röhögtem vele együtt....- csak ennyi maradt meg a fejedben a sztoriból?
-nem dehogy is mindenre figyeltem,de ez a rész nagyon tetszett- nevetett aranyosan, és vállba bökött a könyökével.-kis izom pacsirta vagy..-Mosolygott rám AZOKKAL a szemekkel!
-Annyira nem volt durva,igaz össze esett de azért nem püföltem szét.- pirultam el fülig.
-Összeesett? - maradt tátva a szája- kezdek félni tőled! - majd arrébb húzódott mellőlem,poénkodva.
-Naa... nem kell..- nevettem nagyokat és én is elő vettem a reggelimet.
-Na...nevetni még tudsz,szóval nincs itt olyan nagy baj.- mosolygott rám teljes vigyorral.
- Hát. vannak különleges emberek akik képesek erre. - vallottam be,és egy fél mosollyal bele haraptam a vajas stangliba.
*Niall*
Hihetetlen! Miért kellett pont itt össze futnom Barbival? Ez tabu hely! Ide a bandából is csak én járok, és most hogy Barbi is itt volt már mindig ő fog eszembe jutni erről a pékségről! Minden esetre nem láttam még lányt ilyen aranyosan vajas stanglit enni. :$
Meglepődtem azon amit Conorról hallottam. Nem tudom hogy lehet valaki ilyen egy féreg! Még is! nem akartam mutatni Barbinak most mekkorát esett a srác a szemembe mert fel vidítani volt kedvem nem pedig még jobban depresszióssá tenni. Sikerült is. Egyéb iránt tényleg meglepődtem hogy képes volt leütni egy kigyúrt csávót.
-Ugye tudod,hogy haláli aranyosan eszel?- vigyorogtam rá.
-Ne nézz! Zavarba vagyok ha néznek miközben eszek! - pirult el fülig.
-Oké,oké...elfordulok.-persze azért néha néha oda néztem... de azon kívül hogy én láttam hogy eszik,azt is láttam hányszor pillantott felém. Nem tudom azért e hogy lebiztosítsa hogy nem e kukucskálok... de nagyon remélem hogy többet lát bennem.
-na végeztem- jelentette ki és megtörölte a száját.
-csodás. De amúgy nekem most az a feladatom hogy bevásároljak kajából,szóval igyekeznem kéne...Szeretnél velem jönni? vagy inkább mész haza?- kérdeztem annak reményében hogy az előbbit válassza.
-Nincs most sok kedvem haza menni. nem vár otthon senki Tanyán kívül. veled tartok inkább! -mosolygott- persze csak ha nem zavarok!
-neeem,dehogy is! - tiltakoztam. Gyere csak! felvettem fekete napszemüvegemet, át vetettem karomat a vállán és lazába elballagtunk a metróig.
.jpg)
-Buta vagy! Mindenki féltékeny rám amiért veled járkálhatok. Ritka az ilyen szép lány Amerikában! És Angliában is úgyhogy kihasználom a lehetőséget.- nevettem fel.
-Hogy érted azt hogy Amerikában?Hiszen itt lakok...-értetlenkedett
-Úgy értem ,hogy Magyar vagy. És a magyar lányok,híresek a szépségükről. Lehet hogy te most az USA-ban laksz de ez nem azt jelenti hogy az Amcsi csajok szépek,te különleges eset vagy a magyarságod miatt-magyaráztam el neki a néző pontomat.
-Áhhá,értem. Király! Akkor most mi vagyunk az utcán a
legmenőbbek... Én mert Magyar vagyok, te meg mert Ír vagy!- Nevetett.
-Így van!- helyeseltem.
-Akkor most mennyünk úgy mint ahogy a celebek szoktak,hátha lekap minket egy Paparazzi.- vigyorgott rám és kiengedte a haját. Előre dobta, kétszer megrázta és már is szívdöglesztő volt. Megcsapott zöld alma illatú samponjának az illata.Megfogta a karomat és ő maga vetette át a saját vállán az én kezemet. A vállamra dőlt és mint egy díva úgy lépkedett. Én is bele túrtam a hajamba,meg igazítottam a szemüvegemet,zsebre dugtam a maradék kezemet ,lejjebb húztam a nadrágom derekát hogy olyan "nagyon jó pasisan" ki legyen szürke alsó nadrágom. Ezzel kigyilkolom a fanokat ha megjelenik valahol! Nem is kellett sokat várni,hallottam is a vakú villanások hangját a mellettünk lévő lángosos mögül. KIRÁLY!!
-hallottad ezt?- súgta a fülembe- már is készülnek a képek.
-Hallottad ezt?- súgtam én is a fülébe-Egy csöves épp most pisil melletted a bokorba.-ez persze igaz volt így Barbi kissé megijedve húzódott arrébb a furcsa fazontól. Az vigyorogva integetett,habár egy jó pár foga hiányzott.
-Hűha... még a csöves is látja mekkora sztárok vagyunk- súgta oda nekem,én pedig nagyot nevetve ezen magamhoz húztam hogy jobban élvezzék az újság írók kedvenceik fotózását. Lesz itt szaftos pletyka! Csak hogy ezt mi most konkrétan leszartuk,mert csak jól akartuk magunkat érezni. Nem volt kedvem azon agyalni vajon hány fan fogja posztolgatni Facebook-on és hány blogger fogja ezeket a képeket bele tenni a történetébe. Tényleg nem érdekelt! Az se érdekelt hogyha másnap ez lesz az össze újság címlap sztorija. És hogy majd szerkesztenek egy képet amin én és Barbi vagyunk,valószínűleg a legnépszerűbb kép rólunk és egy szív lesz közénk téve ráírva hogy "Niall&Barbi Nyári románc az 1D szép fiúja és a magyar szuper modell között? New Yorkban sétálgatva kaptuk őket lencsevégre tegnap,ahogyan össze bújva élvezik a Nyár végi szép időt.Képek a 25.oldalon" Blaaah. Annyira pletyka laposan hangzott. De pillanatnyilag tényleg nem érdekelt.
-Mi lesz ha holnap mi leszünk az újságokon?- kérdezte,számból kivéve a szót.
-Akkor az lesz.- válaszoltam vállat vonva.
-Mindig ilyen lazán flangálsz a belvárosba,nem törődve a fotósokkal?- kérdezte az arcomat fürkészve
-Általában.Semmit nem tudnak kezdeni egy olyan képpel ahol épp a Pékségből jövök ki, vagy át megyek a zebrán.Bár Bill boltjára külön figyelemmel vagyok mert oda rendszerességgel járok így nem akarom hogy minden rajongó oda járjon miattam. Az privát hely. De amúgy tényleg nem zavar ha lefényképeznek...az csak felkerül a netre és így minden Rajongó láthatja hogy még élek, vagy hogy épp ott voltam ahol ő tegnap. Így közelebbinek éreznek. És ők is szívesebben mozdulnak ki otthonról.- válaszoltam neki tök őszintén ami meg is lepett.
-Értem. eléggé logikus a hozzá állásod. tetszik hogy ilyen lazán veszed ezt és nem félsz a rajongó támadásoktól.
-Miért kéne hogy féljek? Ritkán ismernek fel! ha meg igen akkor is max egy 10-15 fős csapat,azokkal elbánok,csinálok velük képet,aláírást adok nekik,megölelgetem őket és 10 perc után lelépek hogy ne gyűljenek még többen. Had örüljenek...- válaszoltam.
-Ez aranyos tőled.-mosolygott rám csillogó szemeivel.
-Hát....tudod régen nagyon szerettem Michael Jacksont. Mindent megadtam volna azért hogy láthassam őt egyszer privátba. Apu elcipelt kicsi ként egy koncertjére és már akkor oda voltam érte. És most ha bele gondolok mások ugyan így vannak velem. Mindent megadnának értem,akkor én miért ne akarhatnám hogy lássanak és boldogok legyenek? Szeretem a rajongóimat,pont ezért szeretném ha boldogok lennének és utálom ha sírnak mert fogalmam sincs hogy hogyan vigasztalhatnám meg őket.- vallottam be előtte. El se hiszem hogy el mondtam neki a Jackson sztorit. Ezt csak a Család és a srácok tudják. Meglepődtem a saját őszinteségemen.
-Hát ez írtó aranyos! Remélem tudod hogy most legszívesebben megölelnélek...- mosolygott rám.
-Hát akkor miért nem ölelsz?- néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-Nem lehet,túl nagy pletyka lenne.- rázta a fejét.Elhúztam a kezemet a válla mögül és aranyos kis kutya fejet vágva adtam elő magamat.
-Naaa légyszíves! - meresztettem nagyra a szemeimet ő pedig meghatódottan karjaimba vetette magát.Addig öleltem amíg csak bírtam ő pedig igen jól érezhette magát mert egyáltalán nem jelezte hogy szabadulni szeretne.
-Gonosz vagy! - lökte oda nekem mikor elengedett.
-Túl könnyű téged meggyőzni- nevettem ki majd sebre dugtam a kezemet és úgy mentem tovább.
-Ez nem igaz! Engem meggyőzni egyedül csak Gumicukorral ,Ananász befőttel vagy ilyen cuki pofival lehet. vagy ha éppen motiváló a dolog.- mosolygott bájosan.
-Motiváló?
-Igen..ha például meg akarnak győzni arról hogy mennyek el egy buliba akkor az is bele tartozik a pakliba hogy ott van e a fiú aki tetszik...
-értem,és ha most én győzködnélek hogy menny el akkor kinek a neve hallatán mondanál igent egy bulira?- kérdeztem kíváncsian.
-Hát... talán a tiétekére. Tanya persze. De most egyáltalán nincs kedvem bulizni.-harapdálta alsó ajkát
-Hát akkor mihez van most kedved?
-Beszélgetni, Baromkodni,utazni.... Például szívesen haza mennék most. Amíg a nyári szünetem tart,ez az egy rövid hét...Haza kéne jutni.Látni akarom Anyut.- válaszolt szelíden
-De akkor miért nem mész?
-Úgy érzem hogy azt senki nem nézi jó szemmel. Hogy nekem itt van a melóm meg a társaságom. Meg Magyarországon is hogy most minek mentem vissza,csak nem jó nekem USA. Pedig az,csak...áhh nem is tudom.
-Honvágyad van! És ennyi. Ebben nincsen semmi. Nekem is van,eléggé gyakran.Elő fordul ez a sztárok életében- magyaráztam neki. Csak most tűnt fel hogy már rég elhaladtunk a Supermarket mellett és egy játszó tér felé igyekszünk. Ez engem nem igazán zavart,ráérünk még bevásárolni és amúgy is ki akarom használni hogy most kettesbe vagyok Barbival,olyan aranyosan beszél és örülök hogy így megnyílt előttem. Nem akartam közbe vágni úgy hogy automatikusan bele ültem a két szabad hinta közül az egyikbe,ő pedig mellém. Lassan himbálózni kezdett velünk a két hinta de mi csak beszéltünk tovább.
-Lehet igazad van. De nincs kedvem egyedül szembe nézni a magyar emberekkel. Tanya nem akar ezt már máskor is kikötötte,hogy ő nem fog annyit utazni,nincs kedve. Gondoltam rá hogy rá veszem...de még azóta nem említettem neki. Viszont....
-Én is elkísérhetlek ha gondolod.-mondtam ki kissé félve. Hirtelen meg ijedtem hogy nem e mondtam valami rosszat.
-Hú,köszönöm- mosolygott rám kedvesen- ez nem is rossz ötlet. Te és Tanya,micsoda páros. Sőt még Harry is jöhetne és a többi srác-lelkesült be azonnal. Kissé elszontyolodtam mert én annyiszor keresem a lehetőséget hogy vele lehessek kettesbe és ha a többiek is ott vannak nekem semmi esélyem erre. Pláne ha Liam is ott van. Fúh. De látva Barbi öröm teli arcát,egy pillanatra eltekintettem az önzőségemtől és nem csak magamra gondoltam.Most Barbin kell segítenem. A lényeg az hogy haza juthasson,most ez a legfontosabb. Olyan ez egy kicsit mintha az őrangyala lennék. Az a dolgom hogy megvédjem,meg megvígasztaljam és érezze hogy szeretem... hogy segítsem őt. és igen,azt hiszem megfelelő ember vagyok erre a posztra. Ezeken gondolkodtam amikor egy rajongó futott felém. 14 év körüli lehetett,és meglepő módon fiú volt. Siltes sapkát viselt és nagyon jó stílusa volt,hasonló az enyémhez.
-Szia Niall. És Barbi. Tudom hogy illetlenség most így ide jönni hozzátok de itt lakom ebben a bérházban a játszótér mögött és pont megláttalak titeket az ablakból..Szóval tele van az egész falam 1D-s képekkel.... nagyon szeretem a zenéteket és Niall te vagy a példaképem. Nem kérek közös képet,se aláírást. Csak kérhetném azt tőled hogy hordod a sapkámat?- nyújtotta felém fekete sapkáját,nagyon meghatott hogy ennyire fontos vagyok neki így úgy döntöttem beszélgetek vele kicsit.
-Hogy hívnak öcskös?-álltam fel
-Daniel-válaszolt.
-Hello ,Daniel. Örülök hogy megismertelek.- kezet ráztam vele - Tudod,nagyon szívesen hordom a sapkádat,sőt a következő koncertemen is ezt fogom viselni. Ha fotózás lesz akkor is. És ha valaki megkérdezi miért nőtt rám ez a sapka,annyit mondok majd:Ezzel adom vissza egy illetőnek azt a sok mindent amit kaptam tőle.- Néztem rá őszintén. Hatalmas mosoly terült szét az arcán. Én is vissza mosolyogtam rá..komolyan nagyon szimpatikus srác volt.
-Köszönöm- jött ki a száján halkan és megölelt. Természetesen vissza öleltem. Hát ilyen rajongóval se találkozok minden nap. Ő elszaladt én pedig fel vettem a sapkát és vissza ültem Barbi mellé.
-Ez nagyon rendes volt tőled- Mosolygott rám.
-Ez a minimum.- vontam meg a vállam
-Egyébként jól áll.
-Tudom...- vigyorogtam rá büszkén. Ő hangosan nevetni kezdett majd nagyot lökött a hintáján és elrugaszkodva a magasba repült.
-Szóval versenyezni akarsz ki megy magasabbra?- kérdeztem a már vadul hintázó gyönyörűséget.
-Talán...- kacérkodott.
-oké... de akkor ne sírj ha én győzök- egoztam , majd én is meglöktem magamat és a magasba dobódtam.
-nem tudod te még mire vagyok képes ha van célom- nevetett bájosan
-Hohóó... most megijedtem-röhögtem
- Már most magasabban vagyok- viháncolt.
-Dehogy is... most én vagyok- nevettem miközben ő pont lent volt a hintával én pedig oda fent
-De ez így csalás..így mindig az lesz aki éppen a magasba van- röhögött...
-De neeem. - ellenkeztem
-Mi nem?- értetlenkedett
-nem tudom.. csak jól esik ellenkezni veled...-nevettem nagyot
-De szemét vagy- röhögött ki majd bele rúgott a hintámba én pedig elveszítve az egyensúlyomat hátra estem... Eléggé fájt... Barbi egy nagyon kiáltott én pedig lehunytam a szememet. Most vissza adom neki,hagy essen pánikba. Úgy tetettem mintha nem hallanám,sőt mintha eszméletemnél se lennék. Ő oda rohant hozzám. csak a léteid hallottam súrlódni a kavicson és ugyan a szemem csukva volt de színeket még is láttam..eddig sárga volt ahogy rám sütött a nap,viszont amikor Barbi fölöttem állt már barna lett minden. Erős málna illat csapott meg. innen tudtam hogy mellettem áll.. Rázogatni kezdett
-Niall.....-megrázott-Niall!!!!- ráncigált tovább-Istenem ne... Niall hallasz?- kérdezett tovább- Úristen..megöltem Niall Horant- hült le teljesen ezt viszont már nem bírtam ki tovább így amikor már éreztem Barbi hajának gyengéd cirógatását ahogy hozzám ért kitört belőlem a röhögés. Kinyitva a szememet láttam hogy az övé könnyes és mikor leesett neki hogy csak színészkedtem hangosan nevetni kezdett.
-Te szemét!- kiabált rám miközben én a földön a hasamra feküdtem és úgy röhögtem tovább.-Hogy lehetsz ilyen?- sértegetett tovább nevetve. Felállt és felém indult hogy megüssön de én hirtelen felpattantam a földről és nevetve elfutottam-Állj meg! Most vissza kapod!- röhögött. Én viszont el szaladtam tőle.. így kergetőztünk a játszótéren mint két óvodás. Nagyokat nevettünk,és nagyon szabadnak éreztem magamat. talán nem vásároltam be kajából de az biztos hogy ez a nap volt életem legszebb napja. Barbinak szüksége volt rám és én segíteni tudtam neki. Felszabadultam és most érzem hogy valakinek én egy biztos pont vagyok. Valakit szerethetek még ha nem is úgy. És igen én vagyok az őrangyala! mert én megfelelő vagyok erre a szerepre! Tudom,Érzem,Be bizonyította!
