9.rész
"In The Budapest"
SSziasztok!:) vacakszik az oldal és már fél órája próbálom ki tenni a részt és nagyon sajnálom. Nincs annyi karakter hogy hely legyen a szabadkozásnak de remélem elég ha kiengesztelésül megkapjátok a részt. Jó olvasást:) Puszi::Dalmi
*BARBI*
Te jó ég! Még mindig nem fogom fel a történteket. Először is azt hogy ma indulunk Pestre. Másodszor azt hogy Harry Styles adott egy szájra puszit,harmad részt pedig azt hogy Hazza és Tanya végre együtt vannak. Nehéz feldolgozni ezeket,de kimondhatatlanul örülök nekik, kivéve a Harry puszit. A Party hajnalba fulladt ki de még semmi sem volt előkészítve,se jegyek,se csomagok,és még nem is szóltam anyának az érkezésünkről. Korai géppel akartunk menni hogy minél előbb ott legyünk de ez lehetetlennek tűnt ilyen full másnapos hangulatban. Reggel 4:30 és még mindenki a bőröndjét tömi. Én és Tanya először a kevesebb csomag érdekébe egy táskába akartunk pakolni,de miután kiszedtük a "szükséges" ruhadarabokat,rájöttünk hogy személyenként sem elég egy bőrönd. Mindent gondosan becsomagolva készülődtünk az útra. Közben Tanya egyszer kétszer kirohant telefonálni. A 6:00 gépre próbált nekünk jegyet szerezni de nagyon kilátástalan volt. Mindenkinek fontosabb volt valami pitiáner dolog,mint hogy azt mondja "Én szívesen át adom a helyemet Palvin Barbarának,Tanyának és a 2/5 One Directionnak,és inkább nem utazom le ebben a hónapban a nagymamához macskát simogatni" -_- De ez sajnos senkinek se jutott eszébe és egyenlőre alig volt szabad hely azokat pedig mindenki bombázta. Mikor végre sikerült becipzároznom a bőröndöm (rá kellett ülnöm hogy össze lehessen húzni a zárat) Kicibáltam a hatalmas táskát és az előszobába mentem. A fiúk már majdnem kész voltak. Niall még a haját lakkozta,Harry pedig Tanyának segített pakolni miközben ő telefonált. Oda kint már most nagyon meleg volt úgyhogy egy fehér,lógós trikóba és egy fekete magas derekú sortba voltam. A hajamat masniba fogtam,a szememet pedig erősen kihúztam.
.jpg)
Épp a cipőmet húztam amikor hangos sikítást hallottam.
.jpg)
Nem telt bele két másodpercbe már is megjelent Harry,hátán Tanyával aki sikongatva szorította a mobilját.
Niall is kijött a fürdőből a hangzavarra,tökéletesen belőtt hajjal.
-Van jegy Pestre!Van jegy Pestre!VAAAAN!NEKÜÜÜNK!-ordibáltak eszementen. Persze nem kicsit örültünk ennek a hírnek. Ahogy felfogtam ez mit jelent Niall-hez rohantam és átöleltem. Hirtelen felindulásból jött és nem is nagyon tudom miért csináltam pontosan,de jól esett,ő meg nem nézett hülyének szóval...:) Ezután mindenki őrült kapkodásba kezdett. Húzták ki a bőröndöket és az utazó táskákat.
*5:00*
hatkor indul a gépünk és még csak most jutottunk ki a házból! Egy óra alatt ha időben fogunk egy taxit,talán elérjük.Azonnal tárcsáztam a Taxi számát és kisvártatva meg is érkezett a házhoz a sárga jármű.
Mindenki bedobálta a cuccait és őrültek módjára beszálltunk a járgányba. A sofőr kissé hülyének nézett minket de hát "Fiatalság,Bolondság" :D Átvergődve minden dugón és piros lámpán,fél órán belül kiértünk a reptérre és már csak feltűnés mentesen kellett átjutnunk a tömegen. Mindenki a beszállókártyáját kezdte őrült módon keresni. Harry benyögött hasonlókat mint hogy "Ja,az volt az a fehér papír amit össze tévesztettem a WC papírral?" vagy hogy "Niall,nem az volt este a pohár alá tét?" Persze ez mind humoros és vicces volt és nem is állt szándékomban megkérdőjelezni Harry humorérzékét,de jelen pillanatban nem tudtam nevetni rajta.Tanyával ellentétben aki sikítozva nevetett barátja viccein. 10 percünk maradt felszállásig, a tömeg viszont végeláthatatlannak tűnt. Úgy éreztem magamat mint a heringek. Össze voltunk préselve,mindenki sietett de sajnos nem egy irányba. Szinte már futottam és úgy ráncigáltam magam mögött a bőröndöt. Mindenki leizzadva és kifulladva ért a beszálló kapuhoz ami már majdnem zárult be. Félig meghalva szálltunk fel a gép első osztályára ahol meglepően rengeteg szabad hely volt. Mindenki fáradtan dőlt be az ülésébe. Mindenféleképpen én akartam az ablak mellett ülni úgyhogy oda hamar be is vackoltam magamat hogy kényelmes legyen. Niall nagy puffanással ült mellém,majd mint a hülye rám vigyorgott.
-Mi van?-kérdeztem mosolyogva. Nem igazán értettem a vigyort.
-Haza mész-váltott idétlen vigyora mosollyá.
-Igen-sóhajtottam megkönnyebbülten.
-Várod már a leszállást?-fordult felém 90 fokban.
-Jobban mint a Londoni divathetet.-nevettem nagyot. Ez a modellek körébe egy igen elterjedt kifejezés. És ez nagyon nagyot jelent ugyan is a Londoni divathetet mindenki epedve várja.
-Miket fogunk csinálni?-nézett rám ég kék szemével.
-Először lecuccolunk egy hotelbe,ami véleményem szerint a Hotel Budapest lesz Budán,mert az eléggé csendes környék de közel van minden és jó a levegő,valamint a kilátás is gyönyörű. Aztán elmegyünk anyához a VIII.ker-be. Bemutatlak neki titeket,bár Tanyát ismeri. Vele tölteni kell egy csomó időt mert nagyon rég óta nem láttam. Aztán elmehetünk kajálni. Ezt miattad gondoltam, eszünk egy hagyományos magyar kaját. Gulyáslevest,Székelykáposztával. Utána elmehetnénk sétálni,meg járkálnánk a városba. Onnantól már minden spontán.-húztam mosolyra a számat. Aztán egyszer csak egy nagy zöld szempár jelent meg az előttünk lévő ülések fölött.
-Úh,srácok én tudjátok mit akarok? Láttam a neten hogy egy fazon egy szál alsóba pózolt a Big Ben előtt... és tökre nagy népszerűsége lett a gyereknek,meg ilyeneket csinál hogy vicces képeket szerkeszt meg pózol mindenkinek. És arra gondoltam hogy én is pózolnék alsógatyába a parlament előtt meg csinálhatnátok rólam képet ahogy fürdök a Dunába.Tök jó,nem?- nézett ránk vigyorogva Hazza. Mind ketten le voltunk sokkolódva a terve hallatán. Kicsit bizar volt,de hát ő Harry Styles és Harry Styles bármit csinál az jó :D A Rajongók pedig biztos kipusztulnának egy ilyen alsós kép láttán. Nem volt rossz ötlet,és eléggé Haroldos volt.
-Öcsém,ez oltári nagy ötlet! -csapott bele Niall Hazza tenyerébe. "Fiúk" gondoltam magamban mosolyogva. Egy Kedves arcú stewardes lépet felénk és közölte hogy hamarosan megkezdődik a felszállás. Utána autogramot is kapott és távozott. Kb 5 perc múlva vissza jött egy zsúrkocsit tolva,ami tele volt édességekkel. Egy kicsit a Harry Potter első részébe éreztem magamat amikor a vonaton egy kocsit toló néni kínálgatta Ront és Harryt varázs nyalánkságokkal. De sajnos ezen a kocsin nem láttam Bagoly Berti minden ízű drazséjából egy darabot sem,és magától ugráló csokibéka se volt eladó. Niall alaposan bevásárolt mellettem gumicukorból és chipsből. Én sem tudtam ellenállni a színes gumimaciknak és a piros,cseresznye ízű kígyóknak. :P nagy Gumicukor rajongó vagyok! Két percen belül felszállt a gép én pedig ahogy távolodtunk New Yorktól úgy lettem egyre álmosabb. Bedugtam pink Headsetemet,és hamar el aludtam.
***
Aztán egyszer csak felébredtem. Azt hiszem. Kinéztem az ablakon majd a mellettem ülő Niallre pillantottam. Öltöny volt rajta,fehér inggel,a haja tökéletesen ugyan olyan volt mint mindig. Furcsálltam is hogy szmokingba van. Magamra néztem. A szív ínfartus jött rám. Hosszú fehér,tüllős menyasszony ruha volt rajtam. A hajam begöndörítve zuhant az ölembe.Fejemhez nyúltam és egy gyengéd szatén fátylat kezdtem el fogdosni. MI A FENE? Föl ültem a helyemről és előre pillantottam,de Tanyák nem ültek előttünk. Niall ébredezni kezdett mellettem.
-Szia Drágám.-nyomott puszit az arcomra.-gyönyörű vagy.-mosolygott rám elbűvölően. Hirtelen minden szürreális lett. A hangok elmosódtak, és fémes szagot kezdtem érezni. Kinéztem az ablakon de csak szántó földeket láttam.Azok viszont egyre közelebb kerültek hozzánk. Hangosan kezdett sípolni a gépen valami. A hangszórókba riadtan mondtak be valami szöveget de én nem hallottam. A stewardes oda sietett hozzám és sokkos állapotban beszélt hozzám. Hiába füleltem,semmit se értettem,minden torz volt. Fekete fehérré vált a kép. Niallt kerestem ijedtemben. Csak az ő maradt színes.Ő és Én. Kék szeme megnyugtatóan hatott rám. Megfogtam a kezét és erősen szorítottam. A Gép őrült gyorsan kezdett zuhanni. Nem értettem hogy mi történik körülöttem. Niall csak nyugodtan mosolygott rám és újait az enyémekbe kulcsolta. Annyira megnyugodtam ha rá nézte hogy nem is érdekelt hogy zuhan a gép. Ég kék szemébe elvesztem,szorosan fogtam a kezét,nem néztem ki az ablakon. Fejemet a vállára hajtottam és már a fémes szag is megszűnt.Behunytam a szemem egy pillanatra majd egy hangos csattanásra újra kinyitottam.Már színes volt minden és újra a jelenben voltam. Csak Álmodtam! huh. Niall mellettem csendben aludt,fején hatalmas fejhallgatóval. És a kezemet fogta. Furán éreztem magamat. Vajon álmomban fogtam meg a kezét? Meleg keze gyengéden feküdt az enyém alatt. Kinéztem az ablakon. Csak felhőket láttam,hál' istennek! Újból a reggeli ruha volt rajtam és mindenki ott volt akinek ott kellett lennie. Fura egy álom. Esküvő,és Niall? És miért nyugodtam meg úgy? Gondolkodtam magamban. Kicsit paráztam hogy előre megálmodtam azt hogy lezuhanunk de ezt az elméletet hamar ki is vertem a fejemből. Az órámra néztem. 13.00. Már ennyi az idő? Atya világ! Párizsban át kellett szállnunk ugyanis ez a gép csak addig megy mert közvetlen járat már nem indul Magyarországra.(szégyen.) Egy miniszoknyás barna hajú stewardest szólítottam meg.
-Elnézést! Hol vagyunk?-kérdeztem álmosan
-Fél óra és Párizsban. Hamarosan megérkezünk,lehet készülődni-mosolygott rám kedvesen a lány.
-Köszönöm-villantottam rá én is Colgate mosolyomat.
-Esetleg hozhatok valamit?-kérdezett tovább.
-Egy fél literes narancslevet légyszíves-adtam fel a rendelést majd a lány eltűnt egy kék függöny mögött. Keresgélni kezdtem a telefonomat amit a földön találtam meg. Ez puffant akkor olyan hangosan! Biztos lecsúszott az ölemből. A készüléknek semmi baja nem volt,sőt játszotta tovább a legutóbb hallgatott Lonly Day című számot.
A srácok még javába aludtak és nem volt szívem őket fel kelteni ezért inkább csak csendben figyeltem őket. Tanya és Harry egymásra dőlve szuszogtak. Kéz a kézben.Hihetetlenül örülök nekik. Kimondhatatlanul. Én mindig is éreztem hogy Tanyához egy ilyen bolond fiú illik,aki kicsit megszédíti őt és elvarázsolja,ne legyen olyan földhöz ragadt. Hazza tökéletesen megfelel erre a célra. És mondani se kell hogy mennyire össze illenek. Niall keze már az ölében pihent,s csukott szemmel,aranyosan mosolyogva aludt mellettem. Hatalmas fejhallgatójából alig hallhatóan szólt a zene. Kissé bele merültem a szőke fiú kémlelésébe. Fogalmam sincs miért álmodtam vele. Mostanában egyre többet gondolok rá,szinte ijesztő. De ő csak a barátom! Nem gondolom őt többnek! És ezzel ő is így van.
-A narancslé!-szólított meg a barna hajú lány.
-Köszi-mosolyogtam rá,majd elemeltem a kis asztalról az inni valómat. Félig le is ittam az üveget...kicsit szomjas voltam :$
A társaság ébredezni kezdett. Először Tanyának pattant ki a szeme.
-Úristen! Nem kell átszállnunk?-fordult hátra hozzám elaludt hajjal.
-De,pár perc és Párizsba vagyunk.-nyugtattam meg. Ő viszont cseppet sem volt nyugodt. Elkezdte rángatni Harryt aki full kómásan ébredt fel.
-Naa,mi van?- nézett rá a barátnőjére.
-Mi lenne? Átszállás.-noszogatta tovább őt Tanya. Vicces látvány hogy ők ugyanúgy beszélnek egymással mint eddig és nem változtak meg. Ugyan úgy lebunkózzák egymást,ha úgy érzik jónak. Niall is felébredt erre a "kakas viadalra"
-Azta! Hol vagyunk?- nézett rám kék szemeivel.
-Párizs.
-Eltévedtünk?-ásított egy hatalmasat
-Csak át szállunk,onnan megyünk tovább-mosolyogtam rá aranyosan.
-Ja jó.- rántott egyet a vállán. hamarosan mindenki elkezdett pakolni. A Stewardesek beleszóltak a hangos bemondóba hogy megérkeztünk mi pedig már alig vártuk hogy átszállhassunk. Kinyílt a gép ajtaja mi pedig rohadva vettük célba a Budapesti járatot. VÉGRE MAGYARUL BESZÉLNEK AZ EMBEREK.
-Innen már csak pár óra- dörzsöltem össze a tenyeremet.
A gép felszállta után úgy fel spanoltam magamat hogy nem tudtam aludni,és nem is akartam. Kérte egy divat lapot az egyik csajtól aki mögöttem ült és azzal szórakoztattam magamat hogy kipipálgattam a nekem már meglévő darabokat és a beszerezendőket jegyzetbe felírtam a mobilomba. két órába se telt az út,mert gyors járatra szálltunk. Ahogy kiléptünk a gép ajtaján nagyon jó érzés csapott meg. Itthon vagyok!Újra. IGEN!:)
Ahogy beértünk a váróba egyből a bőröndöket kezdtük el keresni. Tanya Taxit hívott én pedig a srácokkal oda baktattam a csomag felvevőhöz.
-basszus!Melyik lehet az enyém?- dörzsölte a szemét Harry.
-Már csak fel ismered a táskádat- néztem rá idiótán
-Hát,eléggé sok itt a fekete bőrönd - vonogatta a vállát.
-Azta!- néztünk össze Niall-el és kitört belőlünk a nevetés. Átvettem Hazza-tól ezt a "nehéz" feladatot,és megkerestem a bőröndjét. Épp egy piros hatalmas utazó táskán hasaltam át amikor megláttam az én csomagomat. Mini shortom felcsúszott pár centit és ezt azonnal észre vettem ahogy meghallottam a fényképező gépek hangját. Lekaptam a táskámat,Niall kezébe nyomtam és bátorságot véve magamon hátra fordultam. Egy kicsit több fotós várt,mint amennyire számítottam. Villantak a vakuk,és mikrofonokat nyomtak a számhoz. Egyedül Tanya maradt tiszta,őt nem rohanták le. Egy gyors "Vidd a taxiba a csomagjainkat,öt perc és elmenekülünk! A kocsi legyen készen,le kell őket ráznunk" SMS-t dobva Tanyának,eltettem a mobilomat majd mosolyogva és integetve néztem bele a gépek lencséjébe.
-Jó újra itthon! De nem leszek sokáig! A fiúk,csak kísérők!- kiáltottam fel majd csend lepte el a várót,csak tollak hangja hallatszott,ahogy minden újságíró körmöli a mondataimat. Gyorsan rá pillantottam a srácokra akik azonnal vették alapot. Minden sajtós lefelé pillantott,a jegyzeteire. A gépek lefelé tartva... Fehér zászlót lengettek!
-Most!- Súgtam a két oldalamon álló srácnak. Olyan gyorsasággal kezdtünk sprintelni mintha a Maratont futnánk,át ugráltunk minden bőröndön,növényen (néha emberen). Amíg nem jött egy kis akadály. Egy három személyből álló Paparazzi csapat ugrott elénk.Ijedtemben a fiúkra néztem akik ügyesen ki kerülték a fotósokat én viszont pánikomban tehetetlen voltam. -Gondolkozz Barbi,Gondolkozz!- törtem a fejem,majd a szemem a rám váró hiénák lábára tévett. Még mindig futottam ahogy a többiek is, a fotósok pedig kezdték lencsevégre kapni manőveremet. Egy hirtelen mozdulattal bemértem a fotósokat. A középső várva a nagy fogást terpeszben állt én pedig előre hasalva,szépen, ügyesen át csúsztam alatta. A srácok az újságíró túl oldalán vártak és szinte azonnal felrántottak a földről. És végre meg láttuk a hatalmas üveg ajtót ami a szabadság felé mutatott. Tanya állt az ajtó túl oldalán és ahogy észre vett minket bepattant az autóba és nyitott ajtónál várt minket. Hátra se mertünk nézni úgy futottunk,csak remélni mertük hogy nem jönnek utánunk. De persze ez merő naivság volt,hiszen mi lenne nagyobb fogás mint hogy Harry Styles és Niall Horan kísérte Palvin Barbarát haza. Már láttam szemeim előtt a megjelenő címlapfotókat. Egy ügyes mozdulattal bevágódtunk a taxiba ami azonnal padlógázt nyomott és már száguldottunk is. Hátra néztem az ablakból és egy jó nagy tömeget hagytunk magunk után. Sikítozó lányok,fotósok és firkászok. Blahh.
-Ez meredek volt- fújta ki a levegőt Niall
-Nekem mondod?- nézett rá Harry.
-Én már nem mondok semmit! - szólaltam fel,jelezve hogy én vagyok a műsorunk főszereplője. Mindenkiből kitört a nevetés. Még a sofőr is mosolygott. :D
-Azért meg kell hagyni,jók vagytok!-nézett hátra az anyósülésből Tanya.
-Hát igen.-néztünk össze egyszerre.
-Ja,amúgy a Hotel Budapestbe megyünk,ha kérhetem - jutott eszembe hogy nem adtuk a meg a címet és csak keringünk a Hungária-Körúton. A sofőr biccentett egyet,ezzel jelezve hogy felfogta. Furák ezek a taxisok. Olyanok mint a biztonsági őrök. Mogorvák,és személytelenek.Ugyanolyan a ruhájuk,és cseppet sem értik a poént csak ha nagyon jó fejek.
-Ugye tudjátok hogy egy albumnyi képet kell csinálnunk?- kérdeztem a többieket.
-Felőlem!-rántott egyet a vállán Niall. Harry nem nagyon reagált,Tanyával volt elfoglalva hogy valahogy az ülésén át is át tudja őt ölelni hátulról. :)
-Naaa- löktem őt oldalba.- Mi ez a flegma stílus? -kérdeztem őt vidáman.
-Bocs,csak fáradt vagyok.-nézett lefelé,kissé hulla stílusban.
-De...most végre itt vagyunk.Pesten. És én úgy örülök hogy ti is itt vagytok,te miért nem örülsz?-kezdtem elszontyolodni.
-örülök hogy örülsz- mosolygott rám halványan. De ahogy kimondta elment minden élet kedvem. Mintha neki nem is számítana most ez a közös kaland. Nem is élvezné azt hogy milyen menőn és filmbe illően végig sprinteltünk a reptéren. Az se számít neki hogy mellette ülök a taxiba és őt fürkészem,sőt az se hogy a gépen nem tudom meddig, fogtuk egymás kezét. Ez neki mind csak egy repülő út volt. Szomorúan néztem ki az ablakon. A Margit hídon repesztettünk éppen végig,már amennyire Pesten, a dugók közepette lehet repeszteni. Nagyon hiányzott már a város. Mosolyogva néztem a parlamentet,a lánc hidat. Minden olyan gyönyörű volt. öröm töltötte el a szívemet amikor elment mellettünk a sárga villamos és a BKV busz.
- Azta! ezeket még hogy hogy nem vonták ki a forgalomból?- kérdeztem a sofőrtől aki a vissza pillantó tükörből fürkészett.
-Nem kell mindent kivonni csak azért mert régi, Eléggé eredeti ez ahhoz hogy használjuk ,kisasszony.-nézett rám, majd vissza tért az út figyelésébe.
-hmm...original.-nevettem nagyot magamon.-azért örülök hogy még mindig ugyan az a Pest várt mint amit itt hagytam legutóbb.
-Erről van szó! Pont ezért nem vonják ki őket.-mosolygott rám. Már Budán voltunk, a Széll Kálmán tér mellett haladtunk csiga lassúsággal. Már nem sokára a hotelnél leszünk. Boldogan nyugtáztam ezt a tényt. Bár csak nem vette volna el a kedvemet Niall. Voltaképpen nem is tudom miért hangolt le ennyire az hogy ő nincs úgy fel pörögve mint én. De még is zavart. Nagyon. Szomorúan pislogtam néha felé,hátha rám néz,vagy csak ellazul az arca, és egy kis aranyos Niall mosoly jelenik meg rajta. De semmi. Harryvel ökörködtek szokás szerint. De olyan más volt. miért nem szól hozzám? Miért nem ölel át mint ahogy szokott? Mi baja van velem?
Mi közben ezen rágódtam,megérkeztünk a hotelhez és mindenki kiszedte a csomag tartóból a bőröndöket. Bőröndömet húzva lépkedtem a porta felé ahol Tanya intézkedett.
Óriási aula fogadott minket ahol enyhe virág illat terjengett. Fehér márvány kővel volt kirakva a padlózat,a falon pedig sorba tükrök sorakoztak. A szoba kulcsokat megkapva úgy tűnt a 14.emeleten kaptunk szobát. Egymás mellett. Lányok együtt,srácok együtt. A liftben folyamatosan Niallt figyeltem mikor néz már rám,vagy mond valami kedveset vagy minimum hozzám ér,de semmi. Lehangoltan mentem a szobánk felé. Mindenki őrjöng,röhög és viháncol. Tanya épp Harry hátán csimpaszkodott,Niall pedig őket videózta a telefonján "jó emlékek" címszóval. A szőke fiú hátra fordult és észre vett engem. A mobilját felém fordította és kommentálta az eseményeket.
-Ééés Palvin Barbi kicsit le szontyolodva lépked mögöttünk, csodás alakjával és eredeti stílusával. Vajon mi oka van a szomorúságra? Végre itthon van. Talán mást remélt az úttól mint amit kapott?- szövegelt folyamatosan kék szemű cimborám és jó poénra fogta. Az utolsó mondata viszont szöget ütött a fejembe. Pontosan ezt éreztem. Nem ezt vártam az úttól. Remélem hogy ez még változni fog. Egy enyhe mosolyt küldtem a kamerának,és egyben Niallnek. Ő észre vette enyhe reakciómat így eltette a telefont és mellém szegődött.
-Komolyan...valami baj van?- nézett mélyen a szemembe.
-Kicsit furán érzem magam - akartam lezárni a témát de nem hagyta magát.
-Tudok valamiben segíteni?-fogta meg a karomat amikor indultam volna előrre.
-Talán,de nem hiszem...-néztem rá meglepetten. Éreztem keze melegét a karomon,és nem akartam hogy elengedje,mert akkor megint egyedül maradok.-azért köszönöm.-mosolyogtam rá,mert közben megérkeztünk a szobákhoz. Tanya feltörve az ajtót ledobta magát az ágyára és azonnal kémlelni kezdte a lakosztályt. Niall és Harry is birtokba vették a szobájukat. De nekem semmihez se volt kedvem. Hanyatt fekve rá dőltem az ágyra,és a tenyerembe temettem az arcomat. Sírni volt kedvem,de nem jött. És igazából okom sem volt rá. Ki álltam inkább az erkélyre és a telefonomért nyúltam. Benyomtam a gyors hívón anyát. Szinte azonnal felvette.
-Haló?-szólt bele anya ismerősen csengő hangja.
-Szia Anya! Itt Barbi. Pesten vagyok. Otthon vagy? -szóltam bele remegve a telefonba. Annyira régen beszéltem már anyával... és el is felejtettem oda szólni neki ,hogy jövök.
-Kicsim! Miért nem szóltál?- lepődött meg anyu,de olyan higgadt maradt mint amilyen volt.
-Elfelejtettem. Mikor mehetünk?-kérdeztem őt,a korlátra támaszkodva. A várost figyeltem. Tökéletesen belátható volt az egész környék. A Duna,a Villamosok,a parkok,a Sziget. Minden festői volt.
-Akár most! Egész héten szabadságot kaptam. Jöhettek!-hallottam hangján az izgatottságot.
-Jó,akkor 20 perc múlva ott leszünk.
-Ki az a ti?- hallottam hangján az értetlenséget
-Én,Tanya...és még két....haver.-gondolkodtam el milyen jelzővel kéne illetnem a srácokat. Ez Így pont megfelelt egyenlőre. A mostani kapcsolatom Niallel nem valami elmélyült,szóval azt hiszem ez így volt helyes.
-Oké,várlak titeket.-köszönt el anya majd letette. Nagyon szippantva a levegőbe elmélkedtem. Amíg a mellettem lévő szoba erkélyére ki nem jöttek a fiúk. Elkezdtek ordítani,kurjongatni és nevetni.Észre sem vettek. Némán hallgattam társalgásukat. Talán azért mert lusta voltam bemenni,talán mert érdekelt esetleg esik e szó rólam. De persze nem esett. Mint ahogy az elmúlt héten szintén nem beszéltek rólam. Szerintem. Fáradtan mentem be a szobánkba ahol Tanya fésülködött,és a nyitott bőröndje előtt válogatott.
-Szerinted mibe kéne mennem anyukádhoz?
-Tökre mindegy, add önmagad-vonogattam a vállamat egyhangúan.
-Nemár!,Szép akarok lenni!-noszogatott
-Akkor vegyél fel egy egybe ruhát. Harry-nek úgy is tetszel-erőltettem egy mosolyt magamra
-Oki,ehhez mit szólsz?-emelte ki menta zöld szoknyáját.
.jpg)
-Tökéletes-húztam mosolyra a szám-Harold elfog ájulni.
-Akkor jó-pirult el majd elment átöltözni.
Nekem is kéne valami csini ruha. Ha már Tanya kiöltözik nehogy már én meg ilyen trampli legyek. A bőröndömhöz léptem és kicipzároztam. Elkezdtem turkálni különböző darabok között. -Ez túl kék-vettem szemügyre Sötét kék tüdő szoknyámat. És Tanya van most ilyen ruhába.-Ez túl csipkés,és kivágott- Forgattam magam előtt fehér,szexis ruhámat. Ez nem mostanra való. Azt se tudom minek hoztam el. Aztán egyszer csak kezembe akadt a rózsaszín csőruhám. Régi bevált darab. Imádom. Azt hiszem ez lesz a megfelelő. Tanya épp akkor jött ki a fürdőből,a zöld rucijába.
-Az igen!-esett le az állam- Gyönyörű vagy!
-úúh,köszönöm-pirult barátnőm aranyosan.
-Nekem ez megfelel? Habár veled versenybe nem szállhatok de hátha nem leszek ilyen csúnya.-lépkedtem a fürdő felé
-Te bolond vagy! Niall kiesik az erkélyen ha meglát.
-Miről beszélsz?Le se szar!-szontyolodtam el majd magamra zártam a fürdő ajtót.
Magamra vettem sötét rózsaszín ruhámat,feltettem egy kis sminket majd cipő után kajtatva nyúltam a bőröndömért.
-Aztaaaa!-állt meg előttem Harry.-Nagyon csini vagy!-húzta mosolyra a számát huncutul.
-Köszi-mosolyogtam rá én is. Jól esett a bókja de nem tudott felvidítani igazán. Előszedtem a táskám legaljáról fekete sarumat és magamra húztam.
-Na mutasd magad-lépett felém Hazza és kétszer megforgatott maga előtt hogy jól szemügyre vehessen.-Ez a ruha,igazi Barbis.-majd felemelte az államat hogy a szemembe nézhessen.-Nem kell mindent a szívedre venni.Most nem szabad szomorúnak lenned.Itthon vagy,pár perc és találkozol anyukáddal és az öcséddel. Minden jó lesz,és most is jó csak nem veszed észre mert folyton lefelé nézel,ahelyett hogy az égre néznél és meglátnád milyen szép az élet.-veregette meg a vállamat. Elgondolkodtató volt az amit mondott. És rohadtul igaza is van. Még is mi vagyok én? Valami 5 éves kislány akinek elvették a játékát? Nem lehetek ilyen nevetséges. Palvin Barbara vagyok!Egy boldog,független nő! Aki a barátaival van Budapesten. Pesten!PESTEEEN! Az Isten szerelmére ébredjek már fel! Ez gyerekes viselkedés tőlem. Boldog leszek,és mosolygok,és élvezem ezt a három napot! Mert ez a minimum.
-Köszönöm-néztem mélyen a zöld szempárba.-Most pont erre volt szükségem.-húztam fél mosolyra a számat.
-Na gyere ide-húzott magához és megölelt-Tudod hogy rám mindig számíthatsz...-karolta át a vállamat-Induljunk!-húzott ki felé a szobából.
-Várj! Még kell a táska-húztam ki magamat a karja alól majd a fekete boríték táskámért nyúltam. Bele tettem a tárcámat és a telefonomat-na azt hiszem kész vagyok-vigyorogtam Haroldra aki unottan tekintett rám.
-Most komolyan? Mitől lesz jobb ha táskát is hozol magaddal? Felesleges!-fintorgott.
-Hát hova tegyem a fontos dolgokat?-néztem rá össze ráncolt szemöldökkel.
-A zsebedbe?-nézett rám értetlenkedve miközben kifelé mentünk a szobából. Kulcsra fordítottam a zárat és a szomszédba igyekeztünk a többiekhez.
-Igazad van,végül is tele van ez a ruha zsebbel...-nevettem fel szarkasztikusan.-Annyira szeretem hogy az IQ-d egyenlő a nullával.-veregettem meg barátom vállát. Átérve a másik szobába Tanya és Niall már izgatottan toporogtak egyhelyben. Harry egyből magához húzta Tanyát és szemügyre vette a ruháját jó közelről. Félve néztem Niallre aki lesokkolva állt velem szembe,és a bokámtól a fejem búbjáig végig mért. Erősen elpirultam úgyhogy inkább elfordultam. Reméltem ettől nem fog ilyen hevesen verni a szívem. De tévedtem. A hátam mögött a vállamon éreztem Niall szuszogását. éreztem hogy mögöttem áll. Éreztem ahogy engem néz. Tudtam hogy alig van köztünk két centi.
-Azt hiszem menni kéne- kiáltott fel Tanya. Mindketten össze rezzentünk éles hangjától. Lassan elment mellettem az ajtó felé, éppen súrolva kézfejemet. Teljesen libabőrös lettem. Mi van velem?
Tanya belém karolt és elindultunk lefelé. Végig kattogott az agyam. A liftbe belépve egyből Niall mellé álltam. Alig bírtam nem őt nézni. Éreztem magamon a tekintetét és bele akartam nézni a szemébe. Érezni azt a biztonságot...amit ő ad. A Taxiba persze megint mellé ültem. Épp Harryvel vitatkozott azon hogy most milyen napszak van New Yorkba.
-Elég legyen már az ordíbálásból!- szólt előre Tanya ,Harryhez aki az anyós ülésben ült.
-De hát ezt nem hagyhatom! Tutira este van otthon!-okoskodtt az IQ bajnok.
-Mondom hogy nem. Hajnal van. Én tudom. -rázta a fejét Niall aki Harry mögött ült ,a jobb ablaknál. Én mint középen ragadt áldoztat hallgattam a nagy vitatkozás amit persze nem hagytam szónélkül.
-Szerintem nézzétek meg világ órán...- adtam tippet a fiúknak.
-Ez nem rossz ötlet- helyeselt Tanya. A két fiú össze nézett majd lassan elővették a telefonjukat és azon versengtek ki nézi meg előbb.
-Ez nem igaz..-nevettem nagyot rajtuk.-komolyan mint másodikban.- néztem Tanya-ra aki csak helyeselt.
-Én nyertem!-vigyorgott Harry.-ez egy remek lehetőség volt,köszönöm a játékot-nyúlt hátra Niallhez és kezet ráztak. Mindenki nevetésben tört ki.
-Mikor érünk már oda?-érdeklődött Niall.
-Kb 10 perc-mondta a sofőr.
-Még csak most megyünk át a Dunán. Ülj nyugiba a fenekeden- okoskodott Tanya szokásosan.
-Barbi ugye tudja anyukád hogy megyünk?-nézett rám Niall nagy kék szemekkel.
-Aha,szóltam neki-húztam mosolyra a szám.
-Megérkeztünk-szólt hátra a sofőr.
-Máris?-értetlenkedett Tanya.
-Ez nem New York baby-kacsintott rá Harold.
-Akkor rosszak a számításaim- szontyolodott el barátnőm. Kilépve az autóból anyát láttam meg. Az ajtó előtt állt,és szokásosan mosolygott. A Bérház ajtaja bezáródott mögötte ahogy hozzám szaladt.
Szorosan megöleltem,olyan tipikus anyu illata volt.
-jajj de hiányoztál-motyogta nevetve miközben elsem engedt. -Á,Tanya...de rég láttalak angyalom-állt meg barátnőm előtt anya.
-Ezt magának hoztam.-nyújtott át neki egy doboz csokit
-jaj,nem kellett volna drágám de köszönöm-ölelte meg őt is anya.
-Szóval ti vagytok azok a bizonyos ismerősök- lépett oda a fiúkhoz
-Csókolom-mosolyogtak jó fiúsan a srácok.
-Na gyertek be, nagyon meleg van. Fent vár titeket a hideg limonádé.-tessékelt be minket.-Barbikám,tudod az utat.vezesd őket.-kaptam ki az utasítást. Még szerencse hogy a második emeleten lakunk,így nem kell a liftel bajlódni. Ha bár én abba amúgyse mernék beszállni. Eléggé veszélyes egy szerelvény. Az ajtónkon belépve megcsapott az erős otthon illat. Sosem tudtam mi ez,talán vanília. De ilyet csak itthon érzek. A kis öcsém,Beni szaladt ki a szobájából.
-Beni!-kiáltottam fel. Amikor legutóbb láttam 5 éves volt.
-Barbi?-nézett rám hatalmas sötét kék szemekkel.
-Szia!-mosolyogtam rá.-Megismersz még?
-Barbiiiii...-ugrott a nyakamba hét éves kis öcsém. Hatalmas puszit nyomva az arcára bementem a nappaliba,ami egyenlő volt az én New Yorki házam WC-e nagyságával.
-Meg van még a szobám?-fordultam hátra anyához.
-Nézd meg- mosojgott rám huncutul. A többiek jöttek utánnam. Persze a fiúk lepacsiztak Benivel. A szobámon még mindig kint volt a szokásos kék "B" betű. Benyitva tátva maradt a szám.
.jpg)
Ugyanolyan volt mint amikor elmentem. Az akkori aktuáklis Karácsonyi fények ugyanúgy maradtak. A kép New Yorkról,ami akkor még csak álom volt. A plédem és a plüss maciaim. Mint egy időkapszula. Újra 16 voltam. Amikor legutóbb jártam itthon.
Az a kamasz,akinek egy meleg zugra volt szüksége nem pedig egy rideg kastélyra. Annyira magamra ismertem a szobámból. A régi ruháim is az akasztókon lógtak.
.jpg)
-Mi van?-kérdeztem mosolyogva. Nem igazán értettem a vigyort.
-Haza mész-váltott idétlen vigyora mosollyá.
-Igen-sóhajtottam megkönnyebbülten.
-Várod már a leszállást?-fordult felém 90 fokban.
-Jobban mint a Londoni divathetet.-nevettem nagyot. Ez a modellek körébe egy igen elterjedt kifejezés. És ez nagyon nagyot jelent ugyan is a Londoni divathetet mindenki epedve várja.
-Miket fogunk csinálni?-nézett rám ég kék szemével.
-Először lecuccolunk egy hotelbe,ami véleményem szerint a Hotel Budapest lesz Budán,mert az eléggé csendes környék de közel van minden és jó a levegő,valamint a kilátás is gyönyörű. Aztán elmegyünk anyához a VIII.ker-be. Bemutatlak neki titeket,bár Tanyát ismeri. Vele tölteni kell egy csomó időt mert nagyon rég óta nem láttam. Aztán elmehetünk kajálni. Ezt miattad gondoltam, eszünk egy hagyományos magyar kaját. Gulyáslevest,Székelykáposztával. Utána elmehetnénk sétálni,meg járkálnánk a városba. Onnantól már minden spontán.-húztam mosolyra a számat. Aztán egyszer csak egy nagy zöld szempár jelent meg az előttünk lévő ülések fölött.
-Úh,srácok én tudjátok mit akarok? Láttam a neten hogy egy fazon egy szál alsóba pózolt a Big Ben előtt... és tökre nagy népszerűsége lett a gyereknek,meg ilyeneket csinál hogy vicces képeket szerkeszt meg pózol mindenkinek. És arra gondoltam hogy én is pózolnék alsógatyába a parlament előtt meg csinálhatnátok rólam képet ahogy fürdök a Dunába.Tök jó,nem?- nézett ránk vigyorogva Hazza. Mind ketten le voltunk sokkolódva a terve hallatán. Kicsit bizar volt,de hát ő Harry Styles és Harry Styles bármit csinál az jó :D A Rajongók pedig biztos kipusztulnának egy ilyen alsós kép láttán. Nem volt rossz ötlet,és eléggé Haroldos volt.
-Öcsém,ez oltári nagy ötlet! -csapott bele Niall Hazza tenyerébe. "Fiúk" gondoltam magamban mosolyogva. Egy Kedves arcú stewardes lépet felénk és közölte hogy hamarosan megkezdődik a felszállás. Utána autogramot is kapott és távozott. Kb 5 perc múlva vissza jött egy zsúrkocsit tolva,ami tele volt édességekkel. Egy kicsit a Harry Potter első részébe éreztem magamat amikor a vonaton egy kocsit toló néni kínálgatta Ront és Harryt varázs nyalánkságokkal. De sajnos ezen a kocsin nem láttam Bagoly Berti minden ízű drazséjából egy darabot sem,és magától ugráló csokibéka se volt eladó. Niall alaposan bevásárolt mellettem gumicukorból és chipsből. Én sem tudtam ellenállni a színes gumimaciknak és a piros,cseresznye ízű kígyóknak. :P nagy Gumicukor rajongó vagyok! Két percen belül felszállt a gép én pedig ahogy távolodtunk New Yorktól úgy lettem egyre álmosabb. Bedugtam pink Headsetemet,és hamar el aludtam.
***
Aztán egyszer csak felébredtem. Azt hiszem. Kinéztem az ablakon majd a mellettem ülő Niallre pillantottam. Öltöny volt rajta,fehér inggel,a haja tökéletesen ugyan olyan volt mint mindig. Furcsálltam is hogy szmokingba van. Magamra néztem. A szív ínfartus jött rám. Hosszú fehér,tüllős menyasszony ruha volt rajtam. A hajam begöndörítve zuhant az ölembe.Fejemhez nyúltam és egy gyengéd szatén fátylat kezdtem el fogdosni. MI A FENE? Föl ültem a helyemről és előre pillantottam,de Tanyák nem ültek előttünk. Niall ébredezni kezdett mellettem.
-Szia Drágám.-nyomott puszit az arcomra.-gyönyörű vagy.-mosolygott rám elbűvölően. Hirtelen minden szürreális lett. A hangok elmosódtak, és fémes szagot kezdtem érezni. Kinéztem az ablakon de csak szántó földeket láttam.Azok viszont egyre közelebb kerültek hozzánk. Hangosan kezdett sípolni a gépen valami. A hangszórókba riadtan mondtak be valami szöveget de én nem hallottam. A stewardes oda sietett hozzám és sokkos állapotban beszélt hozzám. Hiába füleltem,semmit se értettem,minden torz volt. Fekete fehérré vált a kép. Niallt kerestem ijedtemben. Csak az ő maradt színes.Ő és Én. Kék szeme megnyugtatóan hatott rám. Megfogtam a kezét és erősen szorítottam. A Gép őrült gyorsan kezdett zuhanni. Nem értettem hogy mi történik körülöttem. Niall csak nyugodtan mosolygott rám és újait az enyémekbe kulcsolta. Annyira megnyugodtam ha rá nézte hogy nem is érdekelt hogy zuhan a gép. Ég kék szemébe elvesztem,szorosan fogtam a kezét,nem néztem ki az ablakon. Fejemet a vállára hajtottam és már a fémes szag is megszűnt.Behunytam a szemem egy pillanatra majd egy hangos csattanásra újra kinyitottam.Már színes volt minden és újra a jelenben voltam. Csak Álmodtam! huh. Niall mellettem csendben aludt,fején hatalmas fejhallgatóval. És a kezemet fogta. Furán éreztem magamat. Vajon álmomban fogtam meg a kezét? Meleg keze gyengéden feküdt az enyém alatt. Kinéztem az ablakon. Csak felhőket láttam,hál' istennek! Újból a reggeli ruha volt rajtam és mindenki ott volt akinek ott kellett lennie. Fura egy álom. Esküvő,és Niall? És miért nyugodtam meg úgy? Gondolkodtam magamban. Kicsit paráztam hogy előre megálmodtam azt hogy lezuhanunk de ezt az elméletet hamar ki is vertem a fejemből. Az órámra néztem. 13.00. Már ennyi az idő? Atya világ! Párizsban át kellett szállnunk ugyanis ez a gép csak addig megy mert közvetlen járat már nem indul Magyarországra.(szégyen.) Egy miniszoknyás barna hajú stewardest szólítottam meg.
-Elnézést! Hol vagyunk?-kérdeztem álmosan
-Fél óra és Párizsban. Hamarosan megérkezünk,lehet készülődni-mosolygott rám kedvesen a lány.
-Köszönöm-villantottam rá én is Colgate mosolyomat.
-Esetleg hozhatok valamit?-kérdezett tovább.
-Egy fél literes narancslevet légyszíves-adtam fel a rendelést majd a lány eltűnt egy kék függöny mögött. Keresgélni kezdtem a telefonomat amit a földön találtam meg. Ez puffant akkor olyan hangosan! Biztos lecsúszott az ölemből. A készüléknek semmi baja nem volt,sőt játszotta tovább a legutóbb hallgatott Lonly Day című számot.
A srácok még javába aludtak és nem volt szívem őket fel kelteni ezért inkább csak csendben figyeltem őket. Tanya és Harry egymásra dőlve szuszogtak. Kéz a kézben.Hihetetlenül örülök nekik. Kimondhatatlanul. Én mindig is éreztem hogy Tanyához egy ilyen bolond fiú illik,aki kicsit megszédíti őt és elvarázsolja,ne legyen olyan földhöz ragadt. Hazza tökéletesen megfelel erre a célra. És mondani se kell hogy mennyire össze illenek. Niall keze már az ölében pihent,s csukott szemmel,aranyosan mosolyogva aludt mellettem. Hatalmas fejhallgatójából alig hallhatóan szólt a zene. Kissé bele merültem a szőke fiú kémlelésébe. Fogalmam sincs miért álmodtam vele. Mostanában egyre többet gondolok rá,szinte ijesztő. De ő csak a barátom! Nem gondolom őt többnek! És ezzel ő is így van.
-A narancslé!-szólított meg a barna hajú lány.
-Köszi-mosolyogtam rá,majd elemeltem a kis asztalról az inni valómat. Félig le is ittam az üveget...kicsit szomjas voltam :$
A társaság ébredezni kezdett. Először Tanyának pattant ki a szeme.
-Úristen! Nem kell átszállnunk?-fordult hátra hozzám elaludt hajjal.
-De,pár perc és Párizsba vagyunk.-nyugtattam meg. Ő viszont cseppet sem volt nyugodt. Elkezdte rángatni Harryt aki full kómásan ébredt fel.
-Naa,mi van?- nézett rá a barátnőjére.
-Mi lenne? Átszállás.-noszogatta tovább őt Tanya. Vicces látvány hogy ők ugyanúgy beszélnek egymással mint eddig és nem változtak meg. Ugyan úgy lebunkózzák egymást,ha úgy érzik jónak. Niall is felébredt erre a "kakas viadalra"
-Azta! Hol vagyunk?- nézett rám kék szemeivel.
-Párizs.
-Eltévedtünk?-ásított egy hatalmasat
-Csak át szállunk,onnan megyünk tovább-mosolyogtam rá aranyosan.
-Ja jó.- rántott egyet a vállán. hamarosan mindenki elkezdett pakolni. A Stewardesek beleszóltak a hangos bemondóba hogy megérkeztünk mi pedig már alig vártuk hogy átszállhassunk. Kinyílt a gép ajtaja mi pedig rohadva vettük célba a Budapesti járatot. VÉGRE MAGYARUL BESZÉLNEK AZ EMBEREK.
-Innen már csak pár óra- dörzsöltem össze a tenyeremet.
A gép felszállta után úgy fel spanoltam magamat hogy nem tudtam aludni,és nem is akartam. Kérte egy divat lapot az egyik csajtól aki mögöttem ült és azzal szórakoztattam magamat hogy kipipálgattam a nekem már meglévő darabokat és a beszerezendőket jegyzetbe felírtam a mobilomba. két órába se telt az út,mert gyors járatra szálltunk. Ahogy kiléptünk a gép ajtaján nagyon jó érzés csapott meg. Itthon vagyok!Újra. IGEN!:)
Ahogy beértünk a váróba egyből a bőröndöket kezdtük el keresni. Tanya Taxit hívott én pedig a srácokkal oda baktattam a csomag felvevőhöz.
-basszus!Melyik lehet az enyém?- dörzsölte a szemét Harry.
-Már csak fel ismered a táskádat- néztem rá idiótán
-Hát,eléggé sok itt a fekete bőrönd - vonogatta a vállát.
-Azta!- néztünk össze Niall-el és kitört belőlünk a nevetés. Átvettem Hazza-tól ezt a "nehéz" feladatot,és megkerestem a bőröndjét. Épp egy piros hatalmas utazó táskán hasaltam át amikor megláttam az én csomagomat. Mini shortom felcsúszott pár centit és ezt azonnal észre vettem ahogy meghallottam a fényképező gépek hangját. Lekaptam a táskámat,Niall kezébe nyomtam és bátorságot véve magamon hátra fordultam. Egy kicsit több fotós várt,mint amennyire számítottam. Villantak a vakuk,és mikrofonokat nyomtak a számhoz. Egyedül Tanya maradt tiszta,őt nem rohanták le. Egy gyors "Vidd a taxiba a csomagjainkat,öt perc és elmenekülünk! A kocsi legyen készen,le kell őket ráznunk" SMS-t dobva Tanyának,eltettem a mobilomat majd mosolyogva és integetve néztem bele a gépek lencséjébe.
-Jó újra itthon! De nem leszek sokáig! A fiúk,csak kísérők!- kiáltottam fel majd csend lepte el a várót,csak tollak hangja hallatszott,ahogy minden újságíró körmöli a mondataimat. Gyorsan rá pillantottam a srácokra akik azonnal vették alapot. Minden sajtós lefelé pillantott,a jegyzeteire. A gépek lefelé tartva... Fehér zászlót lengettek!
-Most!- Súgtam a két oldalamon álló srácnak. Olyan gyorsasággal kezdtünk sprintelni mintha a Maratont futnánk,át ugráltunk minden bőröndön,növényen (néha emberen). Amíg nem jött egy kis akadály. Egy három személyből álló Paparazzi csapat ugrott elénk.Ijedtemben a fiúkra néztem akik ügyesen ki kerülték a fotósokat én viszont pánikomban tehetetlen voltam. -Gondolkozz Barbi,Gondolkozz!- törtem a fejem,majd a szemem a rám váró hiénák lábára tévett. Még mindig futottam ahogy a többiek is, a fotósok pedig kezdték lencsevégre kapni manőveremet. Egy hirtelen mozdulattal bemértem a fotósokat. A középső várva a nagy fogást terpeszben állt én pedig előre hasalva,szépen, ügyesen át csúsztam alatta. A srácok az újságíró túl oldalán vártak és szinte azonnal felrántottak a földről. És végre meg láttuk a hatalmas üveg ajtót ami a szabadság felé mutatott. Tanya állt az ajtó túl oldalán és ahogy észre vett minket bepattant az autóba és nyitott ajtónál várt minket. Hátra se mertünk nézni úgy futottunk,csak remélni mertük hogy nem jönnek utánunk. De persze ez merő naivság volt,hiszen mi lenne nagyobb fogás mint hogy Harry Styles és Niall Horan kísérte Palvin Barbarát haza. Már láttam szemeim előtt a megjelenő címlapfotókat. Egy ügyes mozdulattal bevágódtunk a taxiba ami azonnal padlógázt nyomott és már száguldottunk is. Hátra néztem az ablakból és egy jó nagy tömeget hagytunk magunk után. Sikítozó lányok,fotósok és firkászok. Blahh.
-Ez meredek volt- fújta ki a levegőt Niall
-Nekem mondod?- nézett rá Harry.
-Én már nem mondok semmit! - szólaltam fel,jelezve hogy én vagyok a műsorunk főszereplője. Mindenkiből kitört a nevetés. Még a sofőr is mosolygott. :D
-Azért meg kell hagyni,jók vagytok!-nézett hátra az anyósülésből Tanya.
-Hát igen.-néztünk össze egyszerre.
-Ja,amúgy a Hotel Budapestbe megyünk,ha kérhetem - jutott eszembe hogy nem adtuk a meg a címet és csak keringünk a Hungária-Körúton. A sofőr biccentett egyet,ezzel jelezve hogy felfogta. Furák ezek a taxisok. Olyanok mint a biztonsági őrök. Mogorvák,és személytelenek.Ugyanolyan a ruhájuk,és cseppet sem értik a poént csak ha nagyon jó fejek.
-Ugye tudjátok hogy egy albumnyi képet kell csinálnunk?- kérdeztem a többieket.
-Felőlem!-rántott egyet a vállán Niall. Harry nem nagyon reagált,Tanyával volt elfoglalva hogy valahogy az ülésén át is át tudja őt ölelni hátulról. :)
-Naaa- löktem őt oldalba.- Mi ez a flegma stílus? -kérdeztem őt vidáman.
-Bocs,csak fáradt vagyok.-nézett lefelé,kissé hulla stílusban.
-De...most végre itt vagyunk.Pesten. És én úgy örülök hogy ti is itt vagytok,te miért nem örülsz?-kezdtem elszontyolodni.
-örülök hogy örülsz- mosolygott rám halványan. De ahogy kimondta elment minden élet kedvem. Mintha neki nem is számítana most ez a közös kaland. Nem is élvezné azt hogy milyen menőn és filmbe illően végig sprinteltünk a reptéren. Az se számít neki hogy mellette ülök a taxiba és őt fürkészem,sőt az se hogy a gépen nem tudom meddig, fogtuk egymás kezét. Ez neki mind csak egy repülő út volt. Szomorúan néztem ki az ablakon. A Margit hídon repesztettünk éppen végig,már amennyire Pesten, a dugók közepette lehet repeszteni. Nagyon hiányzott már a város. Mosolyogva néztem a parlamentet,a lánc hidat. Minden olyan gyönyörű volt. öröm töltötte el a szívemet amikor elment mellettünk a sárga villamos és a BKV busz.
- Azta! ezeket még hogy hogy nem vonták ki a forgalomból?- kérdeztem a sofőrtől aki a vissza pillantó tükörből fürkészett.
-Nem kell mindent kivonni csak azért mert régi, Eléggé eredeti ez ahhoz hogy használjuk ,kisasszony.-nézett rám, majd vissza tért az út figyelésébe.
-hmm...original.-nevettem nagyot magamon.-azért örülök hogy még mindig ugyan az a Pest várt mint amit itt hagytam legutóbb.
-Erről van szó! Pont ezért nem vonják ki őket.-mosolygott rám. Már Budán voltunk, a Széll Kálmán tér mellett haladtunk csiga lassúsággal. Már nem sokára a hotelnél leszünk. Boldogan nyugtáztam ezt a tényt. Bár csak nem vette volna el a kedvemet Niall. Voltaképpen nem is tudom miért hangolt le ennyire az hogy ő nincs úgy fel pörögve mint én. De még is zavart. Nagyon. Szomorúan pislogtam néha felé,hátha rám néz,vagy csak ellazul az arca, és egy kis aranyos Niall mosoly jelenik meg rajta. De semmi. Harryvel ökörködtek szokás szerint. De olyan más volt. miért nem szól hozzám? Miért nem ölel át mint ahogy szokott? Mi baja van velem?
Mi közben ezen rágódtam,megérkeztünk a hotelhez és mindenki kiszedte a csomag tartóból a bőröndöket. Bőröndömet húzva lépkedtem a porta felé ahol Tanya intézkedett.
-Ééés Palvin Barbi kicsit le szontyolodva lépked mögöttünk, csodás alakjával és eredeti stílusával. Vajon mi oka van a szomorúságra? Végre itthon van. Talán mást remélt az úttól mint amit kapott?- szövegelt folyamatosan kék szemű cimborám és jó poénra fogta. Az utolsó mondata viszont szöget ütött a fejembe. Pontosan ezt éreztem. Nem ezt vártam az úttól. Remélem hogy ez még változni fog. Egy enyhe mosolyt küldtem a kamerának,és egyben Niallnek. Ő észre vette enyhe reakciómat így eltette a telefont és mellém szegődött.
-Komolyan...valami baj van?- nézett mélyen a szemembe.
-Kicsit furán érzem magam - akartam lezárni a témát de nem hagyta magát.
-Tudok valamiben segíteni?-fogta meg a karomat amikor indultam volna előrre.
-Talán,de nem hiszem...-néztem rá meglepetten. Éreztem keze melegét a karomon,és nem akartam hogy elengedje,mert akkor megint egyedül maradok.-azért köszönöm.-mosolyogtam rá,mert közben megérkeztünk a szobákhoz. Tanya feltörve az ajtót ledobta magát az ágyára és azonnal kémlelni kezdte a lakosztályt. Niall és Harry is birtokba vették a szobájukat. De nekem semmihez se volt kedvem. Hanyatt fekve rá dőltem az ágyra,és a tenyerembe temettem az arcomat. Sírni volt kedvem,de nem jött. És igazából okom sem volt rá. Ki álltam inkább az erkélyre és a telefonomért nyúltam. Benyomtam a gyors hívón anyát. Szinte azonnal felvette.
-Haló?-szólt bele anya ismerősen csengő hangja.
-Szia Anya! Itt Barbi. Pesten vagyok. Otthon vagy? -szóltam bele remegve a telefonba. Annyira régen beszéltem már anyával... és el is felejtettem oda szólni neki ,hogy jövök.
-Kicsim! Miért nem szóltál?- lepődött meg anyu,de olyan higgadt maradt mint amilyen volt.
-Elfelejtettem. Mikor mehetünk?-kérdeztem őt,a korlátra támaszkodva. A várost figyeltem. Tökéletesen belátható volt az egész környék. A Duna,a Villamosok,a parkok,a Sziget. Minden festői volt.
-Akár most! Egész héten szabadságot kaptam. Jöhettek!-hallottam hangján az izgatottságot.
-Jó,akkor 20 perc múlva ott leszünk.
-Ki az a ti?- hallottam hangján az értetlenséget
-Én,Tanya...és még két....haver.-gondolkodtam el milyen jelzővel kéne illetnem a srácokat. Ez Így pont megfelelt egyenlőre. A mostani kapcsolatom Niallel nem valami elmélyült,szóval azt hiszem ez így volt helyes.
-Oké,várlak titeket.-köszönt el anya majd letette. Nagyon szippantva a levegőbe elmélkedtem. Amíg a mellettem lévő szoba erkélyére ki nem jöttek a fiúk. Elkezdtek ordítani,kurjongatni és nevetni.Észre sem vettek. Némán hallgattam társalgásukat. Talán azért mert lusta voltam bemenni,talán mert érdekelt esetleg esik e szó rólam. De persze nem esett. Mint ahogy az elmúlt héten szintén nem beszéltek rólam. Szerintem. Fáradtan mentem be a szobánkba ahol Tanya fésülködött,és a nyitott bőröndje előtt válogatott.
-Szerinted mibe kéne mennem anyukádhoz?
-Tökre mindegy, add önmagad-vonogattam a vállamat egyhangúan.
-Nemár!,Szép akarok lenni!-noszogatott
-Akkor vegyél fel egy egybe ruhát. Harry-nek úgy is tetszel-erőltettem egy mosolyt magamra
-Oki,ehhez mit szólsz?-emelte ki menta zöld szoknyáját.
.jpg)
-Akkor jó-pirult el majd elment átöltözni.
Nekem is kéne valami csini ruha. Ha már Tanya kiöltözik nehogy már én meg ilyen trampli legyek. A bőröndömhöz léptem és kicipzároztam. Elkezdtem turkálni különböző darabok között. -Ez túl kék-vettem szemügyre Sötét kék tüdő szoknyámat. És Tanya van most ilyen ruhába.-Ez túl csipkés,és kivágott- Forgattam magam előtt fehér,szexis ruhámat. Ez nem mostanra való. Azt se tudom minek hoztam el. Aztán egyszer csak kezembe akadt a rózsaszín csőruhám. Régi bevált darab. Imádom. Azt hiszem ez lesz a megfelelő. Tanya épp akkor jött ki a fürdőből,a zöld rucijába.
-Az igen!-esett le az állam- Gyönyörű vagy!
-úúh,köszönöm-pirult barátnőm aranyosan.
-Nekem ez megfelel? Habár veled versenybe nem szállhatok de hátha nem leszek ilyen csúnya.-lépkedtem a fürdő felé
-Te bolond vagy! Niall kiesik az erkélyen ha meglát.
-Miről beszélsz?Le se szar!-szontyolodtam el majd magamra zártam a fürdő ajtót.
-Aztaaaa!-állt meg előttem Harry.-Nagyon csini vagy!-húzta mosolyra a számát huncutul.
-Köszi-mosolyogtam rá én is. Jól esett a bókja de nem tudott felvidítani igazán. Előszedtem a táskám legaljáról fekete sarumat és magamra húztam.
-Na mutasd magad-lépett felém Hazza és kétszer megforgatott maga előtt hogy jól szemügyre vehessen.-Ez a ruha,igazi Barbis.-majd felemelte az államat hogy a szemembe nézhessen.-Nem kell mindent a szívedre venni.Most nem szabad szomorúnak lenned.Itthon vagy,pár perc és találkozol anyukáddal és az öcséddel. Minden jó lesz,és most is jó csak nem veszed észre mert folyton lefelé nézel,ahelyett hogy az égre néznél és meglátnád milyen szép az élet.-veregette meg a vállamat. Elgondolkodtató volt az amit mondott. És rohadtul igaza is van. Még is mi vagyok én? Valami 5 éves kislány akinek elvették a játékát? Nem lehetek ilyen nevetséges. Palvin Barbara vagyok!Egy boldog,független nő! Aki a barátaival van Budapesten. Pesten!PESTEEEN! Az Isten szerelmére ébredjek már fel! Ez gyerekes viselkedés tőlem. Boldog leszek,és mosolygok,és élvezem ezt a három napot! Mert ez a minimum.
-Köszönöm-néztem mélyen a zöld szempárba.-Most pont erre volt szükségem.-húztam fél mosolyra a számat.
-Na gyere ide-húzott magához és megölelt-Tudod hogy rám mindig számíthatsz...-karolta át a vállamat-Induljunk!-húzott ki felé a szobából.
-Várj! Még kell a táska-húztam ki magamat a karja alól majd a fekete boríték táskámért nyúltam. Bele tettem a tárcámat és a telefonomat-na azt hiszem kész vagyok-vigyorogtam Haroldra aki unottan tekintett rám.
-Most komolyan? Mitől lesz jobb ha táskát is hozol magaddal? Felesleges!-fintorgott.
-Hát hova tegyem a fontos dolgokat?-néztem rá össze ráncolt szemöldökkel.
-A zsebedbe?-nézett rám értetlenkedve miközben kifelé mentünk a szobából. Kulcsra fordítottam a zárat és a szomszédba igyekeztünk a többiekhez.
-Igazad van,végül is tele van ez a ruha zsebbel...-nevettem fel szarkasztikusan.-Annyira szeretem hogy az IQ-d egyenlő a nullával.-veregettem meg barátom vállát. Átérve a másik szobába Tanya és Niall már izgatottan toporogtak egyhelyben. Harry egyből magához húzta Tanyát és szemügyre vette a ruháját jó közelről. Félve néztem Niallre aki lesokkolva állt velem szembe,és a bokámtól a fejem búbjáig végig mért. Erősen elpirultam úgyhogy inkább elfordultam. Reméltem ettől nem fog ilyen hevesen verni a szívem. De tévedtem. A hátam mögött a vállamon éreztem Niall szuszogását. éreztem hogy mögöttem áll. Éreztem ahogy engem néz. Tudtam hogy alig van köztünk két centi.
-Azt hiszem menni kéne- kiáltott fel Tanya. Mindketten össze rezzentünk éles hangjától. Lassan elment mellettem az ajtó felé, éppen súrolva kézfejemet. Teljesen libabőrös lettem. Mi van velem?
Tanya belém karolt és elindultunk lefelé. Végig kattogott az agyam. A liftbe belépve egyből Niall mellé álltam. Alig bírtam nem őt nézni. Éreztem magamon a tekintetét és bele akartam nézni a szemébe. Érezni azt a biztonságot...amit ő ad. A Taxiba persze megint mellé ültem. Épp Harryvel vitatkozott azon hogy most milyen napszak van New Yorkba.
-Elég legyen már az ordíbálásból!- szólt előre Tanya ,Harryhez aki az anyós ülésben ült.
-De hát ezt nem hagyhatom! Tutira este van otthon!-okoskodtt az IQ bajnok.
-Mondom hogy nem. Hajnal van. Én tudom. -rázta a fejét Niall aki Harry mögött ült ,a jobb ablaknál. Én mint középen ragadt áldoztat hallgattam a nagy vitatkozás amit persze nem hagytam szónélkül.
-Szerintem nézzétek meg világ órán...- adtam tippet a fiúknak.
-Ez nem rossz ötlet- helyeselt Tanya. A két fiú össze nézett majd lassan elővették a telefonjukat és azon versengtek ki nézi meg előbb.
-Ez nem igaz..-nevettem nagyot rajtuk.-komolyan mint másodikban.- néztem Tanya-ra aki csak helyeselt.
-Én nyertem!-vigyorgott Harry.-ez egy remek lehetőség volt,köszönöm a játékot-nyúlt hátra Niallhez és kezet ráztak. Mindenki nevetésben tört ki.
-Mikor érünk már oda?-érdeklődött Niall.
-Kb 10 perc-mondta a sofőr.
-Még csak most megyünk át a Dunán. Ülj nyugiba a fenekeden- okoskodott Tanya szokásosan.
-Barbi ugye tudja anyukád hogy megyünk?-nézett rám Niall nagy kék szemekkel.
-Aha,szóltam neki-húztam mosolyra a szám.
-Megérkeztünk-szólt hátra a sofőr.
-Máris?-értetlenkedett Tanya.
-Ez nem New York baby-kacsintott rá Harold.
-Akkor rosszak a számításaim- szontyolodott el barátnőm. Kilépve az autóból anyát láttam meg. Az ajtó előtt állt,és szokásosan mosolygott. A Bérház ajtaja bezáródott mögötte ahogy hozzám szaladt.
Szorosan megöleltem,olyan tipikus anyu illata volt.
-jajj de hiányoztál-motyogta nevetve miközben elsem engedt. -Á,Tanya...de rég láttalak angyalom-állt meg barátnőm előtt anya.
-Ezt magának hoztam.-nyújtott át neki egy doboz csokit
-jaj,nem kellett volna drágám de köszönöm-ölelte meg őt is anya.
-Szóval ti vagytok azok a bizonyos ismerősök- lépett oda a fiúkhoz
-Csókolom-mosolyogtak jó fiúsan a srácok.
-Na gyertek be, nagyon meleg van. Fent vár titeket a hideg limonádé.-tessékelt be minket.-Barbikám,tudod az utat.vezesd őket.-kaptam ki az utasítást. Még szerencse hogy a második emeleten lakunk,így nem kell a liftel bajlódni. Ha bár én abba amúgyse mernék beszállni. Eléggé veszélyes egy szerelvény. Az ajtónkon belépve megcsapott az erős otthon illat. Sosem tudtam mi ez,talán vanília. De ilyet csak itthon érzek. A kis öcsém,Beni szaladt ki a szobájából.
-Beni!-kiáltottam fel. Amikor legutóbb láttam 5 éves volt.
-Barbi?-nézett rám hatalmas sötét kék szemekkel.
-Szia!-mosolyogtam rá.-Megismersz még?
-Barbiiiii...-ugrott a nyakamba hét éves kis öcsém. Hatalmas puszit nyomva az arcára bementem a nappaliba,ami egyenlő volt az én New Yorki házam WC-e nagyságával.
-Meg van még a szobám?-fordultam hátra anyához.
-Nézd meg- mosojgott rám huncutul. A többiek jöttek utánnam. Persze a fiúk lepacsiztak Benivel. A szobámon még mindig kint volt a szokásos kék "B" betű. Benyitva tátva maradt a szám.
.jpg)
Az a kamasz,akinek egy meleg zugra volt szüksége nem pedig egy rideg kastélyra. Annyira magamra ismertem a szobámból. A régi ruháim is az akasztókon lógtak.
.jpg)
Az akkori stílusom mutatkozott meg az összes darabon. Az a menő,egyedi,laza,vagány csaj voltam újra. Aki szegecses cuccokba csapatta. Akit megnéztek az utcán mert nagyvárosba illően öltözködtem. Hála a sok Gossip Girl-nek amit akkoriba néztem. Mosolyra húztam a számat. Eldöntöttem hogy ezeket a ruhákat magammal viszem New Yorkba.(Ha még fel mennek rám) És megmutatom mindenkinek milyen az igazi Miss.Palvin!
-Else hiszem hogy itt éltél olyan sokáig! Te! Aki egy villába való,meg a plázába. A kis kutyájával meg a bankkártyájával.-nevetett ki Hazza csípőből.
-ideje megismerned az igazi Barbit-mosolygott rá Tanya.-rettegj!
-Félnem kéne?-nézett ilyedten.
-Elsem hiszed mennyire...-kacsintottam rá. Majd magamra vettem fekete kalapomat és egy puszit dobtam a levegőbe. Felálltam az író asztalom tetejére,benyomtam a leptopomon a kedvenc DJ BL3ND mixemet és önfeledten táncolni kezdtem.
-Te jó ég! Láttalak már szét esve,full részegen. De az sem volt ilyen-mosolygott rám Niall.
-Miért? Milyen vagyok?-kacsintottam rá.
-Olyan...-nézett rajtam végig-Szabad,fiatal és nyílt. Amilyennek mindig láttalak,csak kívülről ezt nem mutattad meg-nézett mélyen a szemembe. Elállt a szavam. Mint aki belém lát. Anya,Tanya és Harry össze néztek. Persze mind szemtanúi voltak a jelenetemnek.
-Akkor készülj,mert ez még csak a kezdet- mosolyogtam rá őszintén és magam mellé rántottam Tanyat az asztalra. A zene épp a csúcs pontjára ért. Egyszerre ugráltunk és sikítoztunk.
-Ezek Megőrültek...-nevetett ki minket Harry.
-Hálistennek!-vigyorgott Niall.
Az a legjobb abban ha nagykorú vagy,hogy nyugodtan csinálhatsz mindenféle baromságot,senki
nem mondja rád azt hogy "majd kinövi"...bele kell törődniük hogy te bizony ilyen maradsz amíg csak élsz,és nincs mit tenni :D
gyorsan felmértem a terepet. Ugyanis valószínűnek tűnt hogy lassan leesek az asztalról. Nehéz volt két embernek elférnie rajta így megvártam a zene újabb kitörését és egy hirtelen mozdulattal átvetettem magamat az ágyamra majd ott folytattam a showt. Anya nagyot sikítva,majdnem szívinkfartust kapott de nem igazán zavart. Én csak tovább ugráltam az ágyon ciklámen színű ruhámba és fekete kalapomba. Végre itthon vagyok! ezt az érzést senki nem veheti el tőlem!
-Na jó, én azt hiszem kimegyek Benihez focizni.-vigyorgott Harry.
-Várj meg!-sikítozott barátnőm,erre Harry az asztal elé állt háttal ,Tanya pedig a hátára ugrott.-Oké mostmár mehetünk-viháncolt.
-Én is megyek,beszélgess anyuddal-mosolygott rám Niall. Persze kicsit sem akartam hogy elmennyen,de igaza volt. Sok megbeszélni valóm van anyuval. Oda léptem a laptopomhoz és lekapcsoltam a zenét. Közben anya vissza tért a konyhából(mondjuk észre sem vettem hogy kiment) két banán turmix kíséretében.
-Kérsz?-nyújtotta felém a tálcát.
-Shake anya módjára? Bármikor!-nyúltam a poharamért,majd nagyot szívtam piros szívószálamba. Letelepedtem az ágyamra,anya pedig mellém ült,úgy mint ahogyan régen.
-Na mesél...Mi történt az én kislányommal? Csak a cikkekből és a Netről hallok felőled.Mindenről tudni akarok.-nézett a szemembe nagy barna íriszével.
-Élem az életemet,hozom a formámat. Nagyons ok gálán voltam,és bemutatón. Felkértek az Intimissimi 2014-es modell arcának úgyhogy jövőre is én fogom nagyrészt képviselni őket. Illetve a L'Oreal Paris kampány arca is én vagyok. A Palette hajfestékkel is levagyok szerződtetve fél évre. Én reklámozom az Arany barna hajszínt. Ezt a színt kint már csak "Palvini Hair"-nek hívják.-nevettem a saját kis beszámolómon.
-Ja igen láttam a Rossmanba az új színt. Elgondolkodtam rajta hogy befessem e a hajamat. Hiszen elméletileg a te hajszíned,és te is vagy a dobozán. De inkább maradok az eredeti szőkénél-mosolygott anya bájosan.-Na de elég a munkából. Mi újság a pasikkal? csak pletyka hogy tényleg szakítottatok Conorral? Remélem hogy nem. És hogy hogy magaddal hoztad a 2/5 One Directiont?-kezdett kicsit halkabban beszélni anya.
-Hát...Conorral tényleg vége. Megcsalt. Egy lánnyal a kondi teremből. Ne is kérdezd,nehéz időszak volt és még friss a seb. Niall segített át rajta. A One Direction-t a nyáron ismertük meg Tanyával. Eléggé vicces,de versenyeztünk autóval hogy ki ér előbb a tengerpartra. Nem vall rám,hogy eble megyek az ilyesmibe,de hálistennek voltam olyan merész hogy elfogadtam a kihívást és azóta nagyon jóba lettünk velük. Mindent együtt csinálunk,partyzunk,hülyülünk,olyanok mint mi.-áradoztam.
-És még helyesek is-kacsintott rám anyu..
-Igen,ez sem mellékes. De csak Niallnek nincs barátnője és talán Liamnek,bár nem tudom azóta miújság Sophiával. Harry tegnap jött össze Tanyával...Ez is egy érdekes sztori. Zayn és Louis meg már évek óta foglaltak.-vonogattam a vállamat
-Tudom én. Perrie Edwards és Eleanor Calder.-bólogatott anya
-Húha,nagyon vágod ezeket.-csodálkoztam el.
-Kicsim,én mindent tudok a One Directionról. Az új számuk lenyűgözött-pirult el.
- A Story Of My Life? tudom... engem is.-mosolyogtam halványan.-Hallottad benne Niall hangját?Eszméletlenül nyomja.-ájuldoztam.
-Eszméletlen egy pasi az biztos. Ezzekel a hidrogén szőke ticsekkel,a kék íriszével. lenyűgöző,igazi főnyeremény. Nem hittem hogy lehet helyesebb mint a képeken,de tévedtem- nézett rám ravaszul.
-Ahh,Tudooom. Ne is mond- vágódtam hanyatt az ágyamon és a tenyerembe temettem az arcomat
-Mi van veletek? Forr köztetek a levegő...-simogatta meg a combomat.
-Nem tudom. Úgy hallottam hogy tetszek neki. De ez már több mint egy hete volt,és kitudja mi változott azóta. Volt hogy úgy tudott rám nézni hogy örök nyomot hagyott bennem,volt olyan nap hogy egész délelőtt vele voltam és nagyon megkedveltem őt akkor. Ma is talpig végig mért a ruhámba és a repülőn is vele álmodtam. Nem tudom mi van velem!-tört ki belőllem.-azt hittem hogy csak barát de idegesít ha nem néz rám, vagy ha másokkal jobban elvan. Idegesít hogy nem bókol és hogy nem vette észre hogy a repülő út nagyrészén fogtam a kezét mert rosszat álmodtam. idegesít ha úgy érzem nem vagyok neki fontos. De az is idegsít hogy ez idegesít. Arrghh...-hisztiztem ki magamat anyának aki csak némán hallgatott és engem nézett.-tudod egy ideig Liam tetszett. Azt hittem én is tetszek neki,és egy pár hétig bele voltam esve. De csak egy hirtelen fellángolás volt. Niall volt az aki mellém állt,aki megvígasztalt,akire támaszkodhattam. Mindig láttam az arcán a csalódottságot ha Conorral voltam és annyira fájt. Mellette nem érzem dívának magam. Olyan mint amikor itthon vagyok,önmagamat adhatom. Leszarjuk a sajtót,nem érdekel minket ha fényképeznek mert teljesen egy hullámhosszon vagyunk. Már midnen zenéről ő jut eszembe amineke gy kicsi köze is van hozzá vagy a srácokhoz. Nem tudom mi van velem,teljesen meggajdultam.-értetlenkedtem anyára nézve,még mindig az ágyon fekve.
-Én talán tudom....szerelmes vagy.-erre egyből felültem.
-Az lehetetlen. Nem ilyen vagyok ha szerelmes vagyok.
-Vagy esetleg még nem voltál igazán szerelmes.-ezen erősen elgondolkodtam. Conor előtt csak Dilan volt,ő viszont csak gyermeki vonzalom volt semmi több. Conor közben viszont bele tudtam esni Liam-be...tehát akkor Conort sem szerettem annyira. Liam meg csak egy fellángolás volt. És Niall? Akkor ő most több lenne? Ez nagyon összezavar.
-Ez már nekem túl sok-álltam fel a hajamat túrva. Kinéztem az ablakomon ami a közudvarra nyílt. Beni és a többiek kint játszottak. Niall volt a kapus,Beni a csatár,Tanya és Hazza a kommentátor. Beni próbált erősen rúgni,ahogy egy 7 éves képes rá,de Niall szándékosan elesett és beengedte a gólokat,folyton vetődött és hagyta hogy bemennyen a kis sárga,fehér pöttyös gumi labda. Mosolyra húztam a számat. Talán nincs is olyan távol az igazságtól az amit anya mondott. Különben miért járna napi 24 órában rajta az eszem? Niall kifulladva kért időt Benitől,lekapta a pólóját,bele túrt a hajába és felfelé igyekezett a lépcsőn. Gyorsan bejöttem az ablakból,de addigra már felért.
-Szabad kérnem még egy kis limonádét?- tette hátra a kezét jó fiúsan.
-Hát hogyne drágám,Barbika adjál neki légyszíves valamit,én addig beszedem a ruhákat az erkélyről.-kamuzott anya.
-Gyere-villantottam Colgate mosolyt rá és a konyhába vezettem.-nincs is erkélyünk-jutott el az agyamig miközben kiszedtem a hűtőből a hús inni valót.
-Akkor most hol van anyukád?-ráncolta a szemöldökét Niall. Én csak rántottam egyet a vállamon és keresztbe fontam a kezemet a mellem alatt. Niall-ről csurgott az izzadság,a haja az égnek állt,ahogyan bele túrt,rövid farmer nadrágja éppen hogy eltakarta azt amit elkellett,és tökéletesen villant fekete Calvin Cline alsó nadrágja. Erős bicepsze feszült ahogyan magasra emelte a poharat. Majd ki csordult a nyál a számból. Egy ilyen pasi,a konyhámban...ez a mennyország. Kezdtem bele szédülni abba hogy őt nézem,a tökéletesen kidolgozott felső teste nagyon zavarba hozott így próbáltam elfordulni.A szokásos fekete napszemüvege pedig mint mindig,most is őrjítően jól állt neki. De ez hogy anya azt mondta,szerinte szerelmes vagyok belé nem hagyott nyugodni.
-Kérhetek egy törölközőt?-nézett rám macsósan.
-Persze,neked kell?-mosollyogtam rá,és még mindig a testét fürkésztem. Elviselhetetlen látvány volt...túl szép!
A fürdő felé lépkedtem... "neked kell?" ez meg mi a franc volt tőlem? De gáz vagyok,atya ég....még is mit gondoltam kinek viszi? arcomat a tenyerembe temetve szégyenkezdtem a saját beszéd készségemen,majd zavartam zeemeltem egy fehér törülközőt a polcról. Niall már mögöttem állt.
-öömm-fordultam vele szembe-ha esetleg szeretnél lezuhanyozni,vagy....na mindegy inkább hagylak-ráztam meg a fejemet.-össze vissza beszélek.Azt hiszem hogy most magadra hagylak!-mutogattam az ajtó felé mint egy retardált.
-Nyugodtan bent maradhatsz,mindjárt megyek,csak bevizezem a törölközőt...-indult el a csap felé-amit amúgy köszönök-nézett hátra majd a csap alá dugta a törölközőt. Egy ideig lélegzet vétel nélkül hallgattuk ahogy csobok a víz.
-Neked nincs meleged?-kérdezett.
-Egy kicsit,de én nem voltam kint,szóval nem olyan gáz a helyzet.-válaszoltam neki majd tovább néztem ahogyan lehajol a csaphoz,nekem teljesen háttal és kivillan az alsója. Bűnös gondolatok születtek bennem... ajjaj,ennek így nem lesz jó vége.
-Sikerült megbeszélned anyukáddal a dolgokat?-nézett hátra közben
-Igen,mindent kitárgyaltunk-bólogattam,továbbra is a hátsóját nézve.
-Remélem rólam is meséltél neki- egyenesedett fel majd a nyaka köré csapta a törülközőt és megállt velem szemben.
-Kellett volna?-kérdeztem huncutul.
-Lehet....-húzta fel fél szemöldökét és mélyen a szemembe nézett.
-Sajnálom,de nem volt mit-kacérkodtam vele majd levettem róla a szemüvegét és magamra tettem.
-Ez így nem jó...nem látom a szemedet.-szontyolodott el.
-A tiéd amúgy is szebb...-vonogattam a vállamat.
-Azt mondod? És ezt elmesélted anyukádnak?-voilantotta rám hófehér mosolyát. Egyre közelebb lépett hozzám,már éreztem a teste melegét.
-Már mondtam,hogy nem volt mit mesélnem rólad neki-nevettem őt ki.
-Legyen?-komolyodott el...Kicsit hátráltam,mosolyra húztam a számat és elindultam az ajtó felé.
-Lehetne-ő viszont azonnal a kezem után nyúlt,visza pördített maga elé és szorosan megfogta a derekamat. A keze közé vette az arcomat és egyre közelebb került az övé az enyémhez. A szívem vadul kalapált,és késztetést éreztem arra hogy bele túrjak a hajába. Már csak pár miliméter volt az én ajkam és az övé között,azt hittem hogy lesz időm gondolkodni hogyan csókoljam őt meg,de nem hagyott túl sok választási lehetőséget. Az alsó ajkát erősen az enyémhez szorította és gyengéden,még is határozottan megcsókolt. A szívem már alig bír a helyén maradni. Niall keze szép lassan lefelé vándorolt,a nyakamat és a vállamat kezdte el simogatni,majd egyre lejjeb ment míg nem a derekamhoz nem ért.Ekkor végre bele túrhattam a hajába,amire már olyan rég óta vágyok. És akkor ,ott igazán megéreztem csókja ízét. Niall viszonzottnak érezte ezzel a csókot és sokkal közelebb húzott magához,kezével szorosan átkarolta a derekamat és szinte felemelt a földről. Még senki sem csókolt így. Soha. Olyan volt a szája mint egy mézes bödön. Édes,és tele van ízzel. Nem tudtam nem vissza csókolni.Átkaroltam a nyakát és érzékien csókoltam. Nem akartam kinyitni a szememet. Soha többet. Órákig ellettem volna így.
-Csókolom!Barbiék?-hallottuk Tanya éles hangját az előszobában. Mindketten felmordultunk. Tudtuk hogy befognak nyitni de nem akartuk elengedni egymást. Olyan jó érzés volt,hogy az egész fürdőt beterítette. Hallottam ahogy Tanya cipője veri a metlakit.
-Nézzük meg a fürdőbe!-adott neki tippet Harry. Gyengéden eltoltam magamtól Niallt,akaratom ellenére. lassan kinyitottam a szemem,de az övé még csukva volt. Harry lépteire folyton össze rándult a szemöldöke.
-A franc...-suttogta halkan,de erőteljesen,majd kinyitotta a szemét. Mélyen bele néztem az íriszébe,de nem volt időm kiolvasni belőlle a gondolatait mert hirtelen nyitott be Hazza,ő pedig az ajtó irányába fordult,akárcsak én. A kezem a törölközős polc szélén lapult,az övé pedig az első szebeiben így senki nem sejtett semmit.
-Csak hogy megvagytok! Éhen halok... mennyünk valahova-rikácsolta Tanya,ami igen erősen ért mind a kettőnket. Harapni lehetett közöttünk a szenvedélyt de nem folytathattuk azta mit akartunk.
-Azonnal megyünk-válaszolta gyengéden.
-Siessetek,mert már fél kettő.-dobogott Hazza lába a padlón.
Én elrugaszkodtam a polctól,Niall keserű szemeibe néztem aki maradásra bíróan nézett rám.
-Átöltözök,és mehetünk-mosolyogtam a napom elrontóira.
-Siess...Haver,mit vagy úgy lefagyva? Ilyen hideg volt a viz?-hallottam mögülem ahogy Harold kiröhögi Niallt. Beléptem a szobámba ahol hálaistennek senki sem volt. Magamra zártam az ajtót és a ruháimhoz léptem. Levettem az egyik farmer sortomat és a szegecses vállú farmer ingemet. Leültem az ágyra és úgy próbáltam magamra húzni a ruha darabokat. Alig bírtam erővel,még midnig szárnyaltam. A velem szembelévő tükörképembe néztem,majd az ajkamhoz érintettem mutató újjamat. Lehúnytam a szememet és akaratlanul is vissza emlékeztem Niall csókjára. Gyorsan megráztam a fejemet és felvettem az ingemet is. A tükörbe nézve elcsodálkoztam mennyivel jobban feszülnek és jobban állnak ezek a darabok. Vissza vettem a sarumat,kiengedtem a hajamat és kétszer megráztam a levegőbe. Mélyet sóhajtottam,majd kiléptem az ajtón és a többiekhez igyekeztem. Niall akkor már a konyhába ült,fekete V nyakú pólójában,tenyerébe temetett arcal. Ahogy meghallotta hogy én is a helységebn vagyok felkapta a fejét. Mélyen a szemébe néztem és egy mosojjal jeleztem neki hogy tetszett az amit kaptam tőle. Viszonzásul ő is mosolygott de végül elnevette magát amire mindenki oda nézett,az is aki nem értette.
-Mi van veled öcsém? Olyan vagy mint aki begombázott- nézett rá furán Hazza.
-Semmi,csak eszembe jutott valami vicces-túrt bele a hajába zavartan,amit úgy imádok. Talán a csókján kívül ez a kedvenc mozdulatom tőle.
-Indulhatunk?-nézett ránk Tanya.
-Persze-bólogattunk egyszerre. Mindenki elindult lefelé a bérház lépcsőén. Direkt hátul maradva vártam meg amíg Niall be nem csukja a lakásunk ajtaját. Ahogy hallottam az ismerős zörrenést,ami az ajtó záródását jelentette én is elindultam lefelé lassan. Éreztem magam mögött Niallt és ahogy Hazzaék eltűntek a lépcsőfordulónál,szinte azonnal éreztem ahogy a keze a derekamért nyúl,magával szembe fordított és megálltunk a lépcsőfordulóban,hogy a többiek ne láthassanak. Magához húzott és újra megcsókolt. A nyaka köré fontam a karomat és újra a felhők felett jártam. Így ment ez minden fordulóban. Csak egy gyors puszinak ért fel ez a pár másodperc,de az is megérte. Amíg lenem értünk a földszintre volt hogy megfogta a kezemet,vagy átkarolta a derekamat. De álltalában Tanya hátra fordult mert valami "borzasztóan" fontos dolgot akart nekem mondani. (-_-)
Mikor kiértünk a főútra villamosra szálltunk.
-Merre is akarunk menni?-Kérdezte Hazza
-Hát,eléggé elszaladt az idő,és mindent látnotok kell. Szóval kezdjük a legelején- vigyorogtam rájuk huncutul. Ez nálam azt jelenti hogy egy iszonyatosan hosszú túra elé néznek és lefogják amputálni a lábukat. De hát ez vagyok én! Maga a pörgés :D Először is elvittem őket a Széll Kálmán térre. Az volt a tervem hogy onnan villamosozunk át a Dunán,végig a Margit Körúton... De ez Amerikaiakkal lehetetlenség. Így először a Starbucks Caffe-ba kötöttünk ki. Mert ők annyira ki voltak fáradva,hogy nem bírták ki. (megjegyzem,végig villamossal jöttünk,csak ülni kellett!) Úgyhogy miután megkaptuk a rendelésünket egyből indultunk tovább. A Jászai Mari térre
igyekeztünk hiszen nem hagyhattam hogy ne sétáljanak a Duna Parton. Harry kívánságára lementünk a Parlamenthez. És kedvére csinálhatott elegendő képet magáról,és az alsó gatyájáról :'D Viszont szigorúan kikötöttem neki hogy csak akkor tweetelheti ki ha már elhagytuk a helyszínt mert képesek letámadni minket. Átérve a Lánc-hídon Tanya mindenféleképpen akart a Batthyány téren flangálni szóval neki láttunk a tér bejárásának. A srácok majd meg haltak. Nem azért mert meleg volt,vagy mert fáradtak voltak...inkább azért mert egy halom lány megkergette őket. Én mondtam hogy nem ajánlatos levenni a felsőjüket,mert ha már a csodálatos fejszerkezetükről nem is,de a felső testükről föl ismerik őket. Ez van ha nem hallgatnak az okosabbik nemre... mit ne mondjak. Hozzám is oda jöttek egy két fotóért,e lebeszéltem velük hogy kapnak tőlem autógrammot ha nem kürtölik szét mindenkinek hogy itt vagyunk. Erről a megállapodásról annyit hogy a magyar tinik eléggé megbízhatatlanok :D Bár én se panaszkodhatok... 16 évesen ha megláttam volna Justin Timberlake-et azt hiszem nyomban össze estem volna nem pedig elhíresztelem mindenkinek,hogy lerohanják őt az erősebb idegzetű lányok. Meghagytam volna magamnak az apró örömöket :$
Szóval a mi kedvenc rajongóink végett át kellett sprintelnünk a híd túl oldalára. És mivel ott eléggé kevesen járnak,mert a Gellért hegy vonzza őket és nem a part ezért végre nyugiba leülhettünk egy padra. Harry és Niall a padra ültek,mi meg a támlájára.
-Azért mennyire jó hely ez a Pest.-dőlt neki a lábszáramnak Niall miközben bele ivott a poharába.
-Hát igen,elélnék itt..ha tudnék magyarul-bólogatott Harry is.
-Tényleg Barbi mondj már valamit magyarul. Olyan szép,ha úgy beszélsz.-kérlelt Tanya.
-De mit mondjak?-gondolkodtam. Erre Niall hátra fordult és a szemembe nézett a szemüvegén át.
-Mond hogy szeretlek-mosolygott rám. Éreztem ahogy pirulok és inkább lehajtottam a fejemet. Hogy lehet ilyen szemtelen? :D
-Nem... ezt nem fogom mondani-ráztam a fejem
-Miért nem?-ráncolta a szemöldökét
-Mert ez egy különleges szó,nem szoktam vele dobálózni.-térképeztem fel a helyzetet. A szájai legörbültek,és szomorúságot színlelt de azért a nevető ráncok ott lapultak sunyit a szemüvege mögött. Tudtam hogy úgysem veszi komolyan,én meg nem fogom csak azért kimondani neki. Tisztában vagyok vele hogy szeretem. De ez nem olt most jó hely és idő pont hogy bevalljam neki.
-Te jó ég,az egy fagyis! Muszáj oda mennünk. Mindent megadnék most egy három gombócosért.-csillant fel a szemem,meglátva a távolba pirosló kis gurulós kocsit.-Ki jön velem?-néztem a többiekre kérlelve.
-Bocsi de én most úgy leültem hogy komolyan bele olvadt a fenekem a padba-röhögött Harry.
-Tanya...-fordultam barátnőm felé.
-Olyan messze van,elmegy veled Niall- bökött oda a szőke Herculesre. Enyhe mosolyra húztam a számat,és boci szemekkel pislogtam a meggyőzendő srác szemébe,fekete szemüvegén keresztül.
-felejtős...az minimum 3km.-túrt bele a hajába.
-nemár..kérlek-győzködtem tovább
-Nincs semmi motiváció,ne is haragudj-vonogatta a vállát,és éreztem hogy mire gondol.
-Adj neki egy puszit és elmegy veled fagyiért-lökte oda Harry lazán
-Hazza,ne adj neki ötleteket,könyörgöm!-néztem rá szenvedő arccal,ő viszont csak feltartott kézzel mutogatott.
-Nem,nem! Ez jó ötlet.-kapott a lehetőségen az ír manó.-Egy puszi az arcomra és elkísérlek...egy puszi a szájra és még fizetem is neked-nézett mélyen a szemembe Niall. Nagyot nyeltem. Mindenki a döntésemet várta. Ne volt olyan fontos hogy fizesse nekem,de szájra puszit akartam neki adni. Még is elgondolkodtató volt a helyzet. Mert ha aztán kettesben maradunk akkor muszáj lesz ezt megbeszélnünk és én még nem akarok erről beszélni. De kit érdekel? Ha nem kockáztatok a legjobb dolgokról lemaradok az életben...gondolkodtam el. Így hát úgy döntöttem hogy bevállalós leszek és a szájára adok. Közel léptem hozzá,ő pedig feltartott fejjel vizslatott. Zavarban voltam de éreztem ahogy átjárja testemet a bátorság. A vállam egyik oldalára dobtam egész hajamat,lehajoltam és pucsítva a folyó felé szájamat a szájára nyomtam. Azonnal kapott az alkalmon és közelebb húzott magához. Viszont csak hagyta hogy csókoljam a száját,nem csókolt vissza. Ez pont jó volt ahhoz hogy a többiek elhiggyék,tényleg csak a hecc kedvéért csináltuk.
-Huhúúú- halottam a többiek reakcióját ami azt jelentette,hogy én nyertem.
-Mehetünk hölgyem-állt fel Niall a padról,felhúzta félig lecsúszott gatyáját és bele túrt a hajába (!) amivel megint gyilkolt. A parton sétálgatva rugdostuk a homokot és beszélgettünk. Tényleg messze volt a fagyis. De megérte. Fostuk a szót mindketten. Minden hülyeségről. Szóba került a csók és meg kell hogy mondjam ennél jobban még soha nem tárgyaltam meg senkivel egy csókot aki fiú volt. Niallbe magamra találtam. Úgy ahogy mindig is akartam egy fiúba.Kellett nekem éreztem! Szükségem van rá. A vicces hogy tényleg megvette nekem a fagyimat amit ígért,de magának is vett egy jó nagy adagot. Addig minden csodálatos volt. Amíg nem gondolta úgy az élet hogy már túl szép az én kis történetem.
-Nézd..-kezdte eléggé nyöszörgősen ami már rosszul hangzott az eddigi jó röhögések közepette-Nekem eléggé őszinte volt az a csók amit a fürdőtökben adtam. És nem akarom hogy azt hidd félre vezetlek csak mert nehézkesen fejezem ki az érzéseimet. Hidd el ,hogy ha tehetném akkor jobban kifejezném,és már most a barátnőm lennél. De a csók óta ezen gondolkodom...-vakargatta a nyakát.
-Min?-néztem rá kitágított pupillákkal.
-Tudod...mi megyünk vissza Angliába. Kezdődik a turnénk. New York csak egy állomás volt a bandának semmi több,egy nyaralás.Vissza kell térnem az eredeti életembe. Vagyis a bandához,a többiekhez. Nekem ott a helyem. Messze leszek.Európában. Sőt Kínába is megyünk és mi nem fogjuk tudni tartani a kapcsolatot. De hidd el több vagy nekem egy nyári kalandnál-hadarta alig érthetően a szitut. Ereimben leállt a vér keringés,rosszul lét kerülgetett de tudtam hogy jogosak az érvei.
-Meg tudnánk oldani...-vágtam közbe
-Talán igen...de ha nem? Mi van ha nem Barbi?- állt meg velem szemben.
-Mikor kezd a turné?-néztem bele kék íriszébe
-Még nem tudunk pontos információt de,valahogy 2014 elején.-hajtotta le a fejét szomorúan.
-Niall,fél évünk lenne....-csattantam fel
- Igen,és én addig otthon leszek. Angliába a fiúkkal és Írországba anyuékkal-túrt bele a hajába zavartan.
-Te komolyan azt hiszed hogy én nem fogok utazni? Nekem is csak a nyaram volt ilyen laza-néztem szúrósan a szemébe
-De most...-fordult felém szét tárt karokkal-mit tehetnék?
-Bármit-vágtam rá. Sietősen lépkedtem a többiek felé,ott hagyva Niallt. Könny gyűlt a szemembe,és legszívesebben ki dobtam volna a kukába a maradék gombócomat ami marad a fagyiból. Se erőm, se kedvem nem volt hátra nézni hogy mi van vele. Csak gyorsan,szinte futva mentem Tanyáék felé akiket ugyanúgy találtam mint ahogy otthagytuk őket. Vissza ültem a pad támlára,magamra vettem arany pilóta szemüvegemet és vissza fordultam a fagyis kocsi irányába. Niall már sehol sem volt. Furcsálltam de nem igazán érdekelt. Örültem hogy elkerülhetem a tekintetét.
-Nem megyünk sétálni?-néztem a gerlepárra.
-De,ez jó ötlet-ugrott fel Tanya Hazza öléből.
-Te.Hol hagytad a cimborámat?-kérdezte bozontos hajú barátom.
-valahol lemaradt-vonogattam a vállamat. Harry egy sms-t dobva Niallnek felállt a padról. Elindultunk hát a tér felé. A nap már erősen lemenőbe volt. Fénylett a víz felszínén a nap utolsó,arany sugár áradata. Mindenki akire néztem boldog volt. Én is az akartam lenni.
A földet kémlelve akadt meg a szemem egy sárga szóró lapon. "Japán est a Gellért-hegyen.Gyere te is!"
-Hé srácok! Erre nem akarunk fel menni? Ma lesz,a hegyen! -mutattam az előttem álló szerelmes párnak.
-De-jött a válasz mögülem. Nem pont innen számítottam rá,nem is ezen a hangon és nem is ettől az embertől. Niall éppen hogy a csuklómat súrolva haladt el mellettem és állt meg Harry mellett. -Mi az a lampion?-ráncolta a szemöldökét Niall,elolvasva a szóró lapot.
-Tudod azok a lámpások amik az Aranyhaj és a Nagy gubancba is vannak-mutogatott Hazza.
-Ja, tudom...azok menők-bólogatott Niall. Mi szemrebbenés nélkül hallgattuk a fiúk bölcs eszmecseréjét majd elindultunk a hegyen felfelé. Persze rajtam kívül senki sem tudta hogy milyen meredek és hosszú az út.
15 perc múlva*
Az út alatt sok mindenre rájöttem. Elmeséltem Tanyának a történteket Niall-el
És rájöttem hogy egy hülye p*csa vagyok. Mert nem Niall-t kellett volna hibáztatnom azért mert haza kell mennie. Erre számítanom kellett volna. Bocsánatot viszont nem mertem kérni,mert nem voltam benne biztos mennyire haragszik,nem e bántottam meg nagyon. Felérve a hegytetőre kiültünk a "szabadság szobor" elé épült kőfalra ahonnan az egész város belátható volt. Fény árban úszott az egész.
-Azt hittem nincs szebb látvány Londonnál-mormogta Harry.-tévedtem.-fejezte be a mondatot.
-Azt hiszem ez a nap kitett magáért-folytatta Tanya Hazza vállára töltve a fejét. Mi Niall-el csendben hallgattuk őket. Egy szót sem szóltunk. Magamban próbáltam megfogalmazni mit is kívánjak,és arra gondoltam vajon ő mit kíván. Gyorsan besötétedett. 22:00-át ütött az óra. Fogalmam sincs hogy szaladt el így az idő de örültem neki. Mögöttünk az emberek kezdték meggyújtani a lámpásokat. Mi is elővettük az idefent vásároltakat.Tanya és Harold együtt fogva a gyújtót,szították lángra a lampionukat. Én szenvedtem egy csomót csak az öngyújtóval ami épp készült cserben hagyni. Niall volt olyan kedves hogy meggyújtsa a lámpásomat. Fel izzott a lampionom,akár csak a szívem. A gyújtója ugyanúgy Niall mind a kettőnek. A fénye beragyogta az arcát és megvilágította összes vonását amit eddig a sötét miatt nem láttam. Mélyen a szemébe nézve gondolkodtam. Mögöttünk a tömeg vissza számolt de mi elvesztünk egymás íriszében. 3......2......1.
.jpg)
Ordított a tömeg és felengedték a lámpásokat. Mind a négyen felnéztünk az égre amit beterített a milliónyi lampion. Niallre néztem de őt is elkápráztatta a látvány. Szemében tükröződtek a fények. Újra az égre szegeztem a tekintetemet. Még több lámpás terítette be az égboltot,és még szebb volt. Mint egy fényárban úszó tenger. Katarzis fogott el. Hirtelen megéreztem Niall meleg érintését a derekamon. Ránéztem,és ő a szemembe mosolygott. Behunytam a szemem,és kimondtam magamban az egyetlen kívánságomat ami eszembe jutott:"Azt kívánom,hogy sose veszítsük el egymást Niallel" Kinyitottam a szememet,rá néztem,viszonoztam a mosolyát.Egymásra nézve bólintottunk egyet és felengedtük a lámpásainkat. Pontosan ez volt amire vágytam. Niall mellettem,derekamon a keze,itthon vagyok,biztonságban,a barátaimmal. Sokáig követtem még szememmel a saját kis fény csodámat,Niall vállára döntöttem a fejemet és azt kívántam hogy ez soha ne érjen véget!
Mindent összefoglalva pedig,igen is jó volt ez a nap...minden benne volt.
Egyszer New Yorkba,aztán Pesten ébredek
Egyszer sírok aztán meg boldogan nevetek
Nehéz az élet,de azért jó lenni
barátokkal együtt,nagyokat nevetni
Nehéz az élet,nincs mit tenni
de a boldogságért megéri felkelni!
-Else hiszem hogy itt éltél olyan sokáig! Te! Aki egy villába való,meg a plázába. A kis kutyájával meg a bankkártyájával.-nevetett ki Hazza csípőből.
-ideje megismerned az igazi Barbit-mosolygott rá Tanya.-rettegj!
-Félnem kéne?-nézett ilyedten.
-Elsem hiszed mennyire...-kacsintottam rá. Majd magamra vettem fekete kalapomat és egy puszit dobtam a levegőbe. Felálltam az író asztalom tetejére,benyomtam a leptopomon a kedvenc DJ BL3ND mixemet és önfeledten táncolni kezdtem.
-Te jó ég! Láttalak már szét esve,full részegen. De az sem volt ilyen-mosolygott rám Niall.
-Miért? Milyen vagyok?-kacsintottam rá.
-Olyan...-nézett rajtam végig-Szabad,fiatal és nyílt. Amilyennek mindig láttalak,csak kívülről ezt nem mutattad meg-nézett mélyen a szemembe. Elállt a szavam. Mint aki belém lát. Anya,Tanya és Harry össze néztek. Persze mind szemtanúi voltak a jelenetemnek.
-Akkor készülj,mert ez még csak a kezdet- mosolyogtam rá őszintén és magam mellé rántottam Tanyat az asztalra. A zene épp a csúcs pontjára ért. Egyszerre ugráltunk és sikítoztunk.
-Hálistennek!-vigyorgott Niall.
Az a legjobb abban ha nagykorú vagy,hogy nyugodtan csinálhatsz mindenféle baromságot,senki
gyorsan felmértem a terepet. Ugyanis valószínűnek tűnt hogy lassan leesek az asztalról. Nehéz volt két embernek elférnie rajta így megvártam a zene újabb kitörését és egy hirtelen mozdulattal átvetettem magamat az ágyamra majd ott folytattam a showt. Anya nagyot sikítva,majdnem szívinkfartust kapott de nem igazán zavart. Én csak tovább ugráltam az ágyon ciklámen színű ruhámba és fekete kalapomba. Végre itthon vagyok! ezt az érzést senki nem veheti el tőlem!
-Na jó, én azt hiszem kimegyek Benihez focizni.-vigyorgott Harry.
-Várj meg!-sikítozott barátnőm,erre Harry az asztal elé állt háttal ,Tanya pedig a hátára ugrott.-Oké mostmár mehetünk-viháncolt.
-Én is megyek,beszélgess anyuddal-mosolygott rám Niall. Persze kicsit sem akartam hogy elmennyen,de igaza volt. Sok megbeszélni valóm van anyuval. Oda léptem a laptopomhoz és lekapcsoltam a zenét. Közben anya vissza tért a konyhából(mondjuk észre sem vettem hogy kiment) két banán turmix kíséretében.
-Kérsz?-nyújtotta felém a tálcát.
-Shake anya módjára? Bármikor!-nyúltam a poharamért,majd nagyot szívtam piros szívószálamba. Letelepedtem az ágyamra,anya pedig mellém ült,úgy mint ahogyan régen.
-Na mesél...Mi történt az én kislányommal? Csak a cikkekből és a Netről hallok felőled.Mindenről tudni akarok.-nézett a szemembe nagy barna íriszével.
-Élem az életemet,hozom a formámat. Nagyons ok gálán voltam,és bemutatón. Felkértek az Intimissimi 2014-es modell arcának úgyhogy jövőre is én fogom nagyrészt képviselni őket. Illetve a L'Oreal Paris kampány arca is én vagyok. A Palette hajfestékkel is levagyok szerződtetve fél évre. Én reklámozom az Arany barna hajszínt. Ezt a színt kint már csak "Palvini Hair"-nek hívják.-nevettem a saját kis beszámolómon.
-Ja igen láttam a Rossmanba az új színt. Elgondolkodtam rajta hogy befessem e a hajamat. Hiszen elméletileg a te hajszíned,és te is vagy a dobozán. De inkább maradok az eredeti szőkénél-mosolygott anya bájosan.-Na de elég a munkából. Mi újság a pasikkal? csak pletyka hogy tényleg szakítottatok Conorral? Remélem hogy nem. És hogy hogy magaddal hoztad a 2/5 One Directiont?-kezdett kicsit halkabban beszélni anya.
-Hát...Conorral tényleg vége. Megcsalt. Egy lánnyal a kondi teremből. Ne is kérdezd,nehéz időszak volt és még friss a seb. Niall segített át rajta. A One Direction-t a nyáron ismertük meg Tanyával. Eléggé vicces,de versenyeztünk autóval hogy ki ér előbb a tengerpartra. Nem vall rám,hogy eble megyek az ilyesmibe,de hálistennek voltam olyan merész hogy elfogadtam a kihívást és azóta nagyon jóba lettünk velük. Mindent együtt csinálunk,partyzunk,hülyülünk,olyanok mint mi.-áradoztam.
-És még helyesek is-kacsintott rám anyu..
-Igen,ez sem mellékes. De csak Niallnek nincs barátnője és talán Liamnek,bár nem tudom azóta miújság Sophiával. Harry tegnap jött össze Tanyával...Ez is egy érdekes sztori. Zayn és Louis meg már évek óta foglaltak.-vonogattam a vállamat
-Tudom én. Perrie Edwards és Eleanor Calder.-bólogatott anya
-Húha,nagyon vágod ezeket.-csodálkoztam el.
-Kicsim,én mindent tudok a One Directionról. Az új számuk lenyűgözött-pirult el.
- A Story Of My Life? tudom... engem is.-mosolyogtam halványan.-Hallottad benne Niall hangját?Eszméletlenül nyomja.-ájuldoztam.
-Eszméletlen egy pasi az biztos. Ezzekel a hidrogén szőke ticsekkel,a kék íriszével. lenyűgöző,igazi főnyeremény. Nem hittem hogy lehet helyesebb mint a képeken,de tévedtem- nézett rám ravaszul.
-Ahh,Tudooom. Ne is mond- vágódtam hanyatt az ágyamon és a tenyerembe temettem az arcomat
-Mi van veletek? Forr köztetek a levegő...-simogatta meg a combomat.
-Nem tudom. Úgy hallottam hogy tetszek neki. De ez már több mint egy hete volt,és kitudja mi változott azóta. Volt hogy úgy tudott rám nézni hogy örök nyomot hagyott bennem,volt olyan nap hogy egész délelőtt vele voltam és nagyon megkedveltem őt akkor. Ma is talpig végig mért a ruhámba és a repülőn is vele álmodtam. Nem tudom mi van velem!-tört ki belőllem.-azt hittem hogy csak barát de idegesít ha nem néz rám, vagy ha másokkal jobban elvan. Idegesít hogy nem bókol és hogy nem vette észre hogy a repülő út nagyrészén fogtam a kezét mert rosszat álmodtam. idegesít ha úgy érzem nem vagyok neki fontos. De az is idegsít hogy ez idegesít. Arrghh...-hisztiztem ki magamat anyának aki csak némán hallgatott és engem nézett.-tudod egy ideig Liam tetszett. Azt hittem én is tetszek neki,és egy pár hétig bele voltam esve. De csak egy hirtelen fellángolás volt. Niall volt az aki mellém állt,aki megvígasztalt,akire támaszkodhattam. Mindig láttam az arcán a csalódottságot ha Conorral voltam és annyira fájt. Mellette nem érzem dívának magam. Olyan mint amikor itthon vagyok,önmagamat adhatom. Leszarjuk a sajtót,nem érdekel minket ha fényképeznek mert teljesen egy hullámhosszon vagyunk. Már midnen zenéről ő jut eszembe amineke gy kicsi köze is van hozzá vagy a srácokhoz. Nem tudom mi van velem,teljesen meggajdultam.-értetlenkedtem anyára nézve,még mindig az ágyon fekve.
-Én talán tudom....szerelmes vagy.-erre egyből felültem.
-Az lehetetlen. Nem ilyen vagyok ha szerelmes vagyok.
-Vagy esetleg még nem voltál igazán szerelmes.-ezen erősen elgondolkodtam. Conor előtt csak Dilan volt,ő viszont csak gyermeki vonzalom volt semmi több. Conor közben viszont bele tudtam esni Liam-be...tehát akkor Conort sem szerettem annyira. Liam meg csak egy fellángolás volt. És Niall? Akkor ő most több lenne? Ez nagyon összezavar.
-Ez már nekem túl sok-álltam fel a hajamat túrva. Kinéztem az ablakomon ami a közudvarra nyílt. Beni és a többiek kint játszottak. Niall volt a kapus,Beni a csatár,Tanya és Hazza a kommentátor. Beni próbált erősen rúgni,ahogy egy 7 éves képes rá,de Niall szándékosan elesett és beengedte a gólokat,folyton vetődött és hagyta hogy bemennyen a kis sárga,fehér pöttyös gumi labda. Mosolyra húztam a számat. Talán nincs is olyan távol az igazságtól az amit anya mondott. Különben miért járna napi 24 órában rajta az eszem? Niall kifulladva kért időt Benitől,lekapta a pólóját,bele túrt a hajába és felfelé igyekezett a lépcsőn. Gyorsan bejöttem az ablakból,de addigra már felért.
-Szabad kérnem még egy kis limonádét?- tette hátra a kezét jó fiúsan.
-Hát hogyne drágám,Barbika adjál neki légyszíves valamit,én addig beszedem a ruhákat az erkélyről.-kamuzott anya.
-Gyere-villantottam Colgate mosolyt rá és a konyhába vezettem.-nincs is erkélyünk-jutott el az agyamig miközben kiszedtem a hűtőből a hús inni valót.
-Akkor most hol van anyukád?-ráncolta a szemöldökét Niall. Én csak rántottam egyet a vállamon és keresztbe fontam a kezemet a mellem alatt. Niall-ről csurgott az izzadság,a haja az égnek állt,ahogyan bele túrt,rövid farmer nadrágja éppen hogy eltakarta azt amit elkellett,és tökéletesen villant fekete Calvin Cline alsó nadrágja. Erős bicepsze feszült ahogyan magasra emelte a poharat. Majd ki csordult a nyál a számból. Egy ilyen pasi,a konyhámban...ez a mennyország. Kezdtem bele szédülni abba hogy őt nézem,a tökéletesen kidolgozott felső teste nagyon zavarba hozott így próbáltam elfordulni.A szokásos fekete napszemüvege pedig mint mindig,most is őrjítően jól állt neki. De ez hogy anya azt mondta,szerinte szerelmes vagyok belé nem hagyott nyugodni.
-Kérhetek egy törölközőt?-nézett rám macsósan.
-Persze,neked kell?-mosollyogtam rá,és még mindig a testét fürkésztem. Elviselhetetlen látvány volt...túl szép!
A fürdő felé lépkedtem... "neked kell?" ez meg mi a franc volt tőlem? De gáz vagyok,atya ég....még is mit gondoltam kinek viszi? arcomat a tenyerembe temetve szégyenkezdtem a saját beszéd készségemen,majd zavartam zeemeltem egy fehér törülközőt a polcról. Niall már mögöttem állt.
-öömm-fordultam vele szembe-ha esetleg szeretnél lezuhanyozni,vagy....na mindegy inkább hagylak-ráztam meg a fejemet.-össze vissza beszélek.Azt hiszem hogy most magadra hagylak!-mutogattam az ajtó felé mint egy retardált.
-Nyugodtan bent maradhatsz,mindjárt megyek,csak bevizezem a törölközőt...-indult el a csap felé-amit amúgy köszönök-nézett hátra majd a csap alá dugta a törölközőt. Egy ideig lélegzet vétel nélkül hallgattuk ahogy csobok a víz.
-Neked nincs meleged?-kérdezett.
-Egy kicsit,de én nem voltam kint,szóval nem olyan gáz a helyzet.-válaszoltam neki majd tovább néztem ahogyan lehajol a csaphoz,nekem teljesen háttal és kivillan az alsója. Bűnös gondolatok születtek bennem... ajjaj,ennek így nem lesz jó vége.
-Sikerült megbeszélned anyukáddal a dolgokat?-nézett hátra közben
-Igen,mindent kitárgyaltunk-bólogattam,továbbra is a hátsóját nézve.
-Remélem rólam is meséltél neki- egyenesedett fel majd a nyaka köré csapta a törülközőt és megállt velem szemben.
-Kellett volna?-kérdeztem huncutul.
-Lehet....-húzta fel fél szemöldökét és mélyen a szemembe nézett.
-Sajnálom,de nem volt mit-kacérkodtam vele majd levettem róla a szemüvegét és magamra tettem.
-Ez így nem jó...nem látom a szemedet.-szontyolodott el.
-A tiéd amúgy is szebb...-vonogattam a vállamat.
-Azt mondod? És ezt elmesélted anyukádnak?-voilantotta rám hófehér mosolyát. Egyre közelebb lépett hozzám,már éreztem a teste melegét.
-Már mondtam,hogy nem volt mit mesélnem rólad neki-nevettem őt ki.
-Legyen?-komolyodott el...Kicsit hátráltam,mosolyra húztam a számat és elindultam az ajtó felé.
-Lehetne-ő viszont azonnal a kezem után nyúlt,visza pördített maga elé és szorosan megfogta a derekamat. A keze közé vette az arcomat és egyre közelebb került az övé az enyémhez. A szívem vadul kalapált,és késztetést éreztem arra hogy bele túrjak a hajába. Már csak pár miliméter volt az én ajkam és az övé között,azt hittem hogy lesz időm gondolkodni hogyan csókoljam őt meg,de nem hagyott túl sok választási lehetőséget. Az alsó ajkát erősen az enyémhez szorította és gyengéden,még is határozottan megcsókolt. A szívem már alig bír a helyén maradni. Niall keze szép lassan lefelé vándorolt,a nyakamat és a vállamat kezdte el simogatni,majd egyre lejjeb ment míg nem a derekamhoz nem ért.Ekkor végre bele túrhattam a hajába,amire már olyan rég óta vágyok. És akkor ,ott igazán megéreztem csókja ízét. Niall viszonzottnak érezte ezzel a csókot és sokkal közelebb húzott magához,kezével szorosan átkarolta a derekamat és szinte felemelt a földről. Még senki sem csókolt így. Soha. Olyan volt a szája mint egy mézes bödön. Édes,és tele van ízzel. Nem tudtam nem vissza csókolni.Átkaroltam a nyakát és érzékien csókoltam. Nem akartam kinyitni a szememet. Soha többet. Órákig ellettem volna így.
-Csókolom!Barbiék?-hallottuk Tanya éles hangját az előszobában. Mindketten felmordultunk. Tudtuk hogy befognak nyitni de nem akartuk elengedni egymást. Olyan jó érzés volt,hogy az egész fürdőt beterítette. Hallottam ahogy Tanya cipője veri a metlakit.
-Nézzük meg a fürdőbe!-adott neki tippet Harry. Gyengéden eltoltam magamtól Niallt,akaratom ellenére. lassan kinyitottam a szemem,de az övé még csukva volt. Harry lépteire folyton össze rándult a szemöldöke.
-A franc...-suttogta halkan,de erőteljesen,majd kinyitotta a szemét. Mélyen bele néztem az íriszébe,de nem volt időm kiolvasni belőlle a gondolatait mert hirtelen nyitott be Hazza,ő pedig az ajtó irányába fordult,akárcsak én. A kezem a törölközős polc szélén lapult,az övé pedig az első szebeiben így senki nem sejtett semmit.
-Csak hogy megvagytok! Éhen halok... mennyünk valahova-rikácsolta Tanya,ami igen erősen ért mind a kettőnket. Harapni lehetett közöttünk a szenvedélyt de nem folytathattuk azta mit akartunk.
-Azonnal megyünk-válaszolta gyengéden.
-Siessetek,mert már fél kettő.-dobogott Hazza lába a padlón.
Én elrugaszkodtam a polctól,Niall keserű szemeibe néztem aki maradásra bíróan nézett rám.
-Átöltözök,és mehetünk-mosolyogtam a napom elrontóira.
-Siess...Haver,mit vagy úgy lefagyva? Ilyen hideg volt a viz?-hallottam mögülem ahogy Harold kiröhögi Niallt. Beléptem a szobámba ahol hálaistennek senki sem volt. Magamra zártam az ajtót és a ruháimhoz léptem. Levettem az egyik farmer sortomat és a szegecses vállú farmer ingemet. Leültem az ágyra és úgy próbáltam magamra húzni a ruha darabokat. Alig bírtam erővel,még midnig szárnyaltam. A velem szembelévő tükörképembe néztem,majd az ajkamhoz érintettem mutató újjamat. Lehúnytam a szememet és akaratlanul is vissza emlékeztem Niall csókjára. Gyorsan megráztam a fejemet és felvettem az ingemet is. A tükörbe nézve elcsodálkoztam mennyivel jobban feszülnek és jobban állnak ezek a darabok. Vissza vettem a sarumat,kiengedtem a hajamat és kétszer megráztam a levegőbe. Mélyet sóhajtottam,majd kiléptem az ajtón és a többiekhez igyekeztem. Niall akkor már a konyhába ült,fekete V nyakú pólójában,tenyerébe temetett arcal. Ahogy meghallotta hogy én is a helységebn vagyok felkapta a fejét. Mélyen a szemébe néztem és egy mosojjal jeleztem neki hogy tetszett az amit kaptam tőle. Viszonzásul ő is mosolygott de végül elnevette magát amire mindenki oda nézett,az is aki nem értette.
-Mi van veled öcsém? Olyan vagy mint aki begombázott- nézett rá furán Hazza.
-Semmi,csak eszembe jutott valami vicces-túrt bele a hajába zavartan,amit úgy imádok. Talán a csókján kívül ez a kedvenc mozdulatom tőle.
-Indulhatunk?-nézett ránk Tanya.
-Persze-bólogattunk egyszerre. Mindenki elindult lefelé a bérház lépcsőén. Direkt hátul maradva vártam meg amíg Niall be nem csukja a lakásunk ajtaját. Ahogy hallottam az ismerős zörrenést,ami az ajtó záródását jelentette én is elindultam lefelé lassan. Éreztem magam mögött Niallt és ahogy Hazzaék eltűntek a lépcsőfordulónál,szinte azonnal éreztem ahogy a keze a derekamért nyúl,magával szembe fordított és megálltunk a lépcsőfordulóban,hogy a többiek ne láthassanak. Magához húzott és újra megcsókolt. A nyaka köré fontam a karomat és újra a felhők felett jártam. Így ment ez minden fordulóban. Csak egy gyors puszinak ért fel ez a pár másodperc,de az is megérte. Amíg lenem értünk a földszintre volt hogy megfogta a kezemet,vagy átkarolta a derekamat. De álltalában Tanya hátra fordult mert valami "borzasztóan" fontos dolgot akart nekem mondani. (-_-)
Mikor kiértünk a főútra villamosra szálltunk.
-Merre is akarunk menni?-Kérdezte Hazza
-Hát,eléggé elszaladt az idő,és mindent látnotok kell. Szóval kezdjük a legelején- vigyorogtam rájuk huncutul. Ez nálam azt jelenti hogy egy iszonyatosan hosszú túra elé néznek és lefogják amputálni a lábukat. De hát ez vagyok én! Maga a pörgés :D Először is elvittem őket a Széll Kálmán térre. Az volt a tervem hogy onnan villamosozunk át a Dunán,végig a Margit Körúton... De ez Amerikaiakkal lehetetlenség. Így először a Starbucks Caffe-ba kötöttünk ki. Mert ők annyira ki voltak fáradva,hogy nem bírták ki. (megjegyzem,végig villamossal jöttünk,csak ülni kellett!) Úgyhogy miután megkaptuk a rendelésünket egyből indultunk tovább. A Jászai Mari térre
-Azért mennyire jó hely ez a Pest.-dőlt neki a lábszáramnak Niall miközben bele ivott a poharába.
-Hát igen,elélnék itt..ha tudnék magyarul-bólogatott Harry is.
-Tényleg Barbi mondj már valamit magyarul. Olyan szép,ha úgy beszélsz.-kérlelt Tanya.
-De mit mondjak?-gondolkodtam. Erre Niall hátra fordult és a szemembe nézett a szemüvegén át.
-Mond hogy szeretlek-mosolygott rám. Éreztem ahogy pirulok és inkább lehajtottam a fejemet. Hogy lehet ilyen szemtelen? :D
-Nem... ezt nem fogom mondani-ráztam a fejem
-Miért nem?-ráncolta a szemöldökét
-Mert ez egy különleges szó,nem szoktam vele dobálózni.-térképeztem fel a helyzetet. A szájai legörbültek,és szomorúságot színlelt de azért a nevető ráncok ott lapultak sunyit a szemüvege mögött. Tudtam hogy úgysem veszi komolyan,én meg nem fogom csak azért kimondani neki. Tisztában vagyok vele hogy szeretem. De ez nem olt most jó hely és idő pont hogy bevalljam neki.
-Te jó ég,az egy fagyis! Muszáj oda mennünk. Mindent megadnék most egy három gombócosért.-csillant fel a szemem,meglátva a távolba pirosló kis gurulós kocsit.-Ki jön velem?-néztem a többiekre kérlelve.
-Bocsi de én most úgy leültem hogy komolyan bele olvadt a fenekem a padba-röhögött Harry.
-Tanya...-fordultam barátnőm felé.
-Olyan messze van,elmegy veled Niall- bökött oda a szőke Herculesre. Enyhe mosolyra húztam a számat,és boci szemekkel pislogtam a meggyőzendő srác szemébe,fekete szemüvegén keresztül.
-felejtős...az minimum 3km.-túrt bele a hajába.
-nemár..kérlek-győzködtem tovább
-Nincs semmi motiváció,ne is haragudj-vonogatta a vállát,és éreztem hogy mire gondol.
-Adj neki egy puszit és elmegy veled fagyiért-lökte oda Harry lazán
-Hazza,ne adj neki ötleteket,könyörgöm!-néztem rá szenvedő arccal,ő viszont csak feltartott kézzel mutogatott.
-Nem,nem! Ez jó ötlet.-kapott a lehetőségen az ír manó.-Egy puszi az arcomra és elkísérlek...egy puszi a szájra és még fizetem is neked-nézett mélyen a szemembe Niall. Nagyot nyeltem. Mindenki a döntésemet várta. Ne volt olyan fontos hogy fizesse nekem,de szájra puszit akartam neki adni. Még is elgondolkodtató volt a helyzet. Mert ha aztán kettesben maradunk akkor muszáj lesz ezt megbeszélnünk és én még nem akarok erről beszélni. De kit érdekel? Ha nem kockáztatok a legjobb dolgokról lemaradok az életben...gondolkodtam el. Így hát úgy döntöttem hogy bevállalós leszek és a szájára adok. Közel léptem hozzá,ő pedig feltartott fejjel vizslatott. Zavarban voltam de éreztem ahogy átjárja testemet a bátorság. A vállam egyik oldalára dobtam egész hajamat,lehajoltam és pucsítva a folyó felé szájamat a szájára nyomtam. Azonnal kapott az alkalmon és közelebb húzott magához. Viszont csak hagyta hogy csókoljam a száját,nem csókolt vissza. Ez pont jó volt ahhoz hogy a többiek elhiggyék,tényleg csak a hecc kedvéért csináltuk.
-Huhúúú- halottam a többiek reakcióját ami azt jelentette,hogy én nyertem.
-Mehetünk hölgyem-állt fel Niall a padról,felhúzta félig lecsúszott gatyáját és bele túrt a hajába (!) amivel megint gyilkolt. A parton sétálgatva rugdostuk a homokot és beszélgettünk. Tényleg messze volt a fagyis. De megérte. Fostuk a szót mindketten. Minden hülyeségről. Szóba került a csók és meg kell hogy mondjam ennél jobban még soha nem tárgyaltam meg senkivel egy csókot aki fiú volt. Niallbe magamra találtam. Úgy ahogy mindig is akartam egy fiúba.Kellett nekem éreztem! Szükségem van rá. A vicces hogy tényleg megvette nekem a fagyimat amit ígért,de magának is vett egy jó nagy adagot. Addig minden csodálatos volt. Amíg nem gondolta úgy az élet hogy már túl szép az én kis történetem.
-Nézd..-kezdte eléggé nyöszörgősen ami már rosszul hangzott az eddigi jó röhögések közepette-Nekem eléggé őszinte volt az a csók amit a fürdőtökben adtam. És nem akarom hogy azt hidd félre vezetlek csak mert nehézkesen fejezem ki az érzéseimet. Hidd el ,hogy ha tehetném akkor jobban kifejezném,és már most a barátnőm lennél. De a csók óta ezen gondolkodom...-vakargatta a nyakát.
-Min?-néztem rá kitágított pupillákkal.
-Tudod...mi megyünk vissza Angliába. Kezdődik a turnénk. New York csak egy állomás volt a bandának semmi több,egy nyaralás.Vissza kell térnem az eredeti életembe. Vagyis a bandához,a többiekhez. Nekem ott a helyem. Messze leszek.Európában. Sőt Kínába is megyünk és mi nem fogjuk tudni tartani a kapcsolatot. De hidd el több vagy nekem egy nyári kalandnál-hadarta alig érthetően a szitut. Ereimben leállt a vér keringés,rosszul lét kerülgetett de tudtam hogy jogosak az érvei.
-Meg tudnánk oldani...-vágtam közbe
-Talán igen...de ha nem? Mi van ha nem Barbi?- állt meg velem szemben.
-Mikor kezd a turné?-néztem bele kék íriszébe
-Még nem tudunk pontos információt de,valahogy 2014 elején.-hajtotta le a fejét szomorúan.
-Niall,fél évünk lenne....-csattantam fel
- Igen,és én addig otthon leszek. Angliába a fiúkkal és Írországba anyuékkal-túrt bele a hajába zavartan.
-Te komolyan azt hiszed hogy én nem fogok utazni? Nekem is csak a nyaram volt ilyen laza-néztem szúrósan a szemébe
-De most...-fordult felém szét tárt karokkal-mit tehetnék?
-Bármit-vágtam rá. Sietősen lépkedtem a többiek felé,ott hagyva Niallt. Könny gyűlt a szemembe,és legszívesebben ki dobtam volna a kukába a maradék gombócomat ami marad a fagyiból. Se erőm, se kedvem nem volt hátra nézni hogy mi van vele. Csak gyorsan,szinte futva mentem Tanyáék felé akiket ugyanúgy találtam mint ahogy otthagytuk őket. Vissza ültem a pad támlára,magamra vettem arany pilóta szemüvegemet és vissza fordultam a fagyis kocsi irányába. Niall már sehol sem volt. Furcsálltam de nem igazán érdekelt. Örültem hogy elkerülhetem a tekintetét.
-Nem megyünk sétálni?-néztem a gerlepárra.
-De,ez jó ötlet-ugrott fel Tanya Hazza öléből.
-Te.Hol hagytad a cimborámat?-kérdezte bozontos hajú barátom.
-valahol lemaradt-vonogattam a vállamat. Harry egy sms-t dobva Niallnek felállt a padról. Elindultunk hát a tér felé. A nap már erősen lemenőbe volt. Fénylett a víz felszínén a nap utolsó,arany sugár áradata. Mindenki akire néztem boldog volt. Én is az akartam lenni.
A földet kémlelve akadt meg a szemem egy sárga szóró lapon. "Japán est a Gellért-hegyen.Gyere te is!"
-Hé srácok! Erre nem akarunk fel menni? Ma lesz,a hegyen! -mutattam az előttem álló szerelmes párnak.
-De-jött a válasz mögülem. Nem pont innen számítottam rá,nem is ezen a hangon és nem is ettől az embertől. Niall éppen hogy a csuklómat súrolva haladt el mellettem és állt meg Harry mellett. -Mi az a lampion?-ráncolta a szemöldökét Niall,elolvasva a szóró lapot.
-Tudod azok a lámpások amik az Aranyhaj és a Nagy gubancba is vannak-mutogatott Hazza.
-Ja, tudom...azok menők-bólogatott Niall. Mi szemrebbenés nélkül hallgattuk a fiúk bölcs eszmecseréjét majd elindultunk a hegyen felfelé. Persze rajtam kívül senki sem tudta hogy milyen meredek és hosszú az út.
15 perc múlva*
Az út alatt sok mindenre rájöttem. Elmeséltem Tanyának a történteket Niall-el
És rájöttem hogy egy hülye p*csa vagyok. Mert nem Niall-t kellett volna hibáztatnom azért mert haza kell mennie. Erre számítanom kellett volna. Bocsánatot viszont nem mertem kérni,mert nem voltam benne biztos mennyire haragszik,nem e bántottam meg nagyon. Felérve a hegytetőre kiültünk a "szabadság szobor" elé épült kőfalra ahonnan az egész város belátható volt. Fény árban úszott az egész.
-Azt hittem nincs szebb látvány Londonnál-mormogta Harry.-tévedtem.-fejezte be a mondatot.
-Azt hiszem ez a nap kitett magáért-folytatta Tanya Hazza vállára töltve a fejét. Mi Niall-el csendben hallgattuk őket. Egy szót sem szóltunk. Magamban próbáltam megfogalmazni mit is kívánjak,és arra gondoltam vajon ő mit kíván. Gyorsan besötétedett. 22:00-át ütött az óra. Fogalmam sincs hogy szaladt el így az idő de örültem neki. Mögöttünk az emberek kezdték meggyújtani a lámpásokat. Mi is elővettük az idefent vásároltakat.Tanya és Harold együtt fogva a gyújtót,szították lángra a lampionukat. Én szenvedtem egy csomót csak az öngyújtóval ami épp készült cserben hagyni. Niall volt olyan kedves hogy meggyújtsa a lámpásomat. Fel izzott a lampionom,akár csak a szívem. A gyújtója ugyanúgy Niall mind a kettőnek. A fénye beragyogta az arcát és megvilágította összes vonását amit eddig a sötét miatt nem láttam. Mélyen a szemébe nézve gondolkodtam. Mögöttünk a tömeg vissza számolt de mi elvesztünk egymás íriszében. 3......2......1.
.jpg)
Ordított a tömeg és felengedték a lámpásokat. Mind a négyen felnéztünk az égre amit beterített a milliónyi lampion. Niallre néztem de őt is elkápráztatta a látvány. Szemében tükröződtek a fények. Újra az égre szegeztem a tekintetemet. Még több lámpás terítette be az égboltot,és még szebb volt. Mint egy fényárban úszó tenger. Katarzis fogott el. Hirtelen megéreztem Niall meleg érintését a derekamon. Ránéztem,és ő a szemembe mosolygott. Behunytam a szemem,és kimondtam magamban az egyetlen kívánságomat ami eszembe jutott:"Azt kívánom,hogy sose veszítsük el egymást Niallel" Kinyitottam a szememet,rá néztem,viszonoztam a mosolyát.Egymásra nézve bólintottunk egyet és felengedtük a lámpásainkat. Pontosan ez volt amire vágytam. Niall mellettem,derekamon a keze,itthon vagyok,biztonságban,a barátaimmal. Sokáig követtem még szememmel a saját kis fény csodámat,Niall vállára döntöttem a fejemet és azt kívántam hogy ez soha ne érjen véget!
Mindent összefoglalva pedig,igen is jó volt ez a nap...minden benne volt.
Egyszer New Yorkba,aztán Pesten ébredek
Egyszer sírok aztán meg boldogan nevetek
Nehéz az élet,de azért jó lenni
barátokkal együtt,nagyokat nevetni
Nehéz az élet,nincs mit tenni
de a boldogságért megéri felkelni!
